Az MTA elleni támadások során a sajtóban sok félinformáció és csúsztatás jelent meg magáról az MTA-ról és a nemzetközi példákról is.
„Az MTA elleni támadások során a sajtóban sok félinformáció és csúsztatás jelent meg magáról az MTA-ról és a nemzetközi példákról is. Az ilyen nyilatkozatok nem segítik a tisztánlátást, sőt zavart okoznak a felek közötti kommunikációban és a nyilvánosság tájékoztatásában is, ami ellentétes a kormány azon állításával, hogy az adófizetők pénzének hatékony elköltésére törekszik. A nyilatkozók a leggyakrabban a »német példára« hivatkoznak, továbbá egy sajátos értelmezését adják az MTA közgyűlés, az MTA köztestület és az MTA kutatóhálózat kapcsolatának. Az alábbiakban ezekkel az állításokkal kapcsolatos tények ismertetése következik.
Alapfinanszírozás
Mezei Ferenc akadémikus a Mandinerben azt állítja, »nem sikerült megtudnom, ez milyen törvényben van leírva és hogyan van egyáltalán törvényileg definiálva«.
Az alapfinanszírozás valóban rövidített megjelölése egy költségvetési tételnek, ami szabatosan így hangzik:
»az MTA kutató intézményeinek kutatási témájától független (alapfeladatokkal kapcsolatos) bér- és működési költségei«,
amely tétel az MTA költségvetési soráról az ITM-ére került tavaly nyáron. Hangsúlyozni kell, hogy ez az egyetlen alanyi jogon járó támogatás az intézeteknek, a többi (pl. az infrastruktúra, azaz a nagyberendezések, műszerek beszerzése, a fiatal kutatók bérkerete, utazási támogatása) pályázati rendszerben, kiválósági alapon dől el. Ez a 2012-es intézetátalakítás egyik lényeges vonása volt. Az alapfinanszírozás (a fogalmat a fenti hosszú definíció rövid megjelöléseként értve a továbbiakban) az intézetbe vetett hosszú távú bizalmat tükrözi, melynek alapján a külső forrásokra való pályázatok feltételei biztosítottak. Ezen feltételek meglétéről nemzetközi pályázatok esetén az intézet vezetőjének felelősen nyilatkoznia kell, sőt a hazai PhD képzésben való részvételnek is feltétele, hogy az intézet deklarálja a kutatási feltételek meglétét. A kutatási pályázatok jelentik a rendszerben a rugalmasságot, a tudomány és a társadalom aktuális kihívásaira való gyors reagálás lehetőségét. Semmi akadálya nincs annak, hogy akármilyen kormányzati szerv ilyen pályázatok kiírásával orientálja a kutatókat az általa preferált témák felé (mint ez a VEKOP és GINOP esetében már meg is valósult), ehhez semmi szükség sem a kutatóintézeti hálózat, sem az intézetek finanszírozásának átalakítására.”
A kritikákra az MTA agresszívan reagál, mellőzve a tudományos párbeszédet, és ultraliberális sajtóorgánumok szolgálatait igénybe véve lejárató kommunikációt folytat. Lentner Csaba írása.
A jogszociológia és jogfilozófia védelmében azért említeni kell, hogy éltek a mi országunkban régen igazi szakemberek is. Nizalowski Attila írása.
A közgazdász professzor szerint a magyar tudományos élet utánpótlása nem a teljesítmények alapján történik, így nem lehetnek akadémiai tagok a jobboldali értelmiségi kör tagjai.
A kulturális és innovációs miniszter szerint miközben Brüsszel az egyetemeinket azzal támadja, hogy nem elég autonómok, saját hatalmának kiterjesztésére törekszik. Interjúnk.
Le kellene végre állítani a Magyar Tudományos Akadémia elleni méltatlan támadásokat, mert a tudomány képviselőit pártszimpátiától függetlenül taszítják – mondja Freund Tamás, a köztestület elnöke. A nemzetközileg elismert agykutatóval az MTA körül kialakult feszült politikai légkör hátterét boncolgattuk.
De azért reménykedhetünk a változásban – Lentner Csaba és Schmidt Mária nagyon is komolyan gondolja vaskos kritikáit.
„Ebben a szakmában az ember minden nap tanul, elles valamit a jóktól.”
Az integráció legsikeresebb időszakai éppen azok voltak, amikor a tagállamok vitathatatlan szuverenitással az egységes piac elmélyítésére koncentráltak, nem pedig ideológiai elvárások kikényszerítésére.
