„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
Azért jöttük Budapestre, hogy személyesen adjunk tanúságtételt a magyar testvéreinknek. Interjú.
„Mi a célja magyarországi látogatásának?
Nagyon sok jót hallottunk Magyarországról. Barátainktól tudjuk, hogy Budapest kiemelt figyelemmel kíséri a keresztény kisebbségek sorsát, és szoros kapcsolatot ápol velük. Magyarország egyedülálló módon nyitott a keresztények megsegítésére. Utunk célja, hogy megismertessük a magyarokkal a Melkita Görögkatolikus Egyházat és annak közösségét. Az utóbbi évek híradásaiban biztos sokat hallottak a keleti keresztényekről, de kevesen látják tisztán az ottani keresztények helyzetét. Ezért jöttük Budapestre, hogy személyesen adjunk tanúságtételt a magyar testvéreinknek.
Honnan ered a melkita egyház? Mi a szír görögkatolikusok története?
A mi egyházunk a kereszténység kezdete óta létezik. A Szentírásban, az Apostolok Cselekedetében is le van írva, hogy Szent Pál, akit akkor még Saulnak hívtak, Damaszkuszba jött, hogy végezzen a város keresztény közösségének tagjaival. Ez azt jelenti, hogy Jeruzsálem után Damaszkuszban alakultak meg az első keresztény közösségek. Az évszázadok során az egyház sokat fejlődött, létszáma megnőtt, a központja Antiókhiába került át és felvette a város nevét. A VII. századig az Antiókhiai Egyház rangsorban a harmadik volt Jeruzsálem és Konstantinápoly után, de a kereszténységen belül talál a legelterjedtebb volt. Nem véletlen, hogy Jézus követőit Antiókhiában hívták először keresztényeknek. Az iszlám hódítás véget vetett a levantei kereszténység virágkorának, kisebbségbe kerültünk, de fenn tudtunk maradni.
A kereszténység sokat segítette az iszlám vallást, illetve a muszlimok birodalmát. A keresztény tudósok, művészek, értelmiségiek sokat tettek hozzá a muszlim kultúra fejlődéséhez. Mi ennek az antiókhiai ősi egyháznak vagyunk a gyermekei, unokái, amely nem csak a Közel-Keleten, hanem az egész nyugaton elterjesztette a keresztény hitet. Elődeink sok áldozatot hoztak a hitükért. Mi is sokat áldoztunk fel, hogy kitartsunk a hazánkban. Ki is fogunk tartani mindig, azon a földön, ahova Isten teremtett minket, hogy tanúságtételt tegyünk az egész világnak. Bármi áron is, de megmaradunk a hitünk mellett.
Mi a helyzet a melkitákkal a 21. században? Mekkora közösségről beszélhetünk?
Nincsenek hivatalos adatok a melkiták lélekszámáról, de Szíriában és Libanonban egyaránt hozzávetőlegesen 150-150 ezer melkitáról beszélhetünk. Jelentős közösségünk volt még Palesztinában, de az ottani háborús körülmények miatt megfogyatkoztunk. Az Oszmán Birodalom utolsó évtizedeiben a törökök nagy nyomást gyakoroltak a keresztényekre. 1860-tól kezdve több mészárlás és népirtás volt a térségben, aminek következményeként sok keresztény elhagyta szülőföldjét és Latin-, illetve Észak-Amerikába, valamint Egyiptomba menekültek. Diaszpórában élő melkitákról sincsen pontos adat, mivel többségük harmad-negyed generációs bevándorló, de még így is meghaladja a másfél milliós lélekszámot, akik még őrzik az identitásukat – és most csak az amerikai kontinensről beszélünk. Élnek még melkiták Ausztráliában, Európában is.
Az elmúlt évtizedekben mi, keresztények, békességben éltünk és nagy tiszteletnek örvendünk a térség országaiban. Mi mindig is békeszerető közösség voltunk, sokat tettünk az modern Szíria létrejöttéért és fejlődéséért. A szír keresztények élen jártak az újkori politikai élet kialakításában, a művészetben, tudományban és mind a mai napig fontos szerepet töltünk be a szír társadalmon belül, ez pedig a jövőben is így lesz. Mert a mi keresztény identitásunk nemzeti alapon nyugszik, teljes mértékben szírnek tekintjük magunkat. Az Isten erre a földre teremtet minket, azért, hogy a többi etnikai és vallási közösséggel együtt gyarapítsuk ezt az országot.”