„Mostanra majdnem ugyanannyit tartózkodik Budapesten, mint otthon. Meg tudott az évek során barátkozni a fővárossal?
Rengeteg Krúdyt kellett olvasnom ahhoz, hogy otthon érezzem magamat itt Pesten. Már nem látszik, de Budapest egykor egy barátságtalan, zord hely volt. A Kossuth téren a padok sarkából ecetfa nőtt. Ilyen ma már elképzelhetetlen. Amikor Tarlós Istvánt kritizálják, én csak erre szoktam gondolni. Hogy egy barátságtalan városból sikerült még egy falusi férfi szívébe is belopnia Budapestet. Higgye el, ez hatalmas dolog!
Ennyire rossz volt a ’90-es évek Budapestje?
Ó, még később is az volt. Kifejezetten nem szerettem itt lenni. Mindenféle praktikát kitaláltam, felkerestem azokat a helyszíneket, amiket Krúdy látogatott. A végére már hunyorogva, de láttam a szépet is, aztán 2010-től kivirult a város. Engem tényleg nem vádolhatnak azzal, hogy ne szeretném a zöldet, a természetet. Ezért mikor például a Kossuth tér átépítésénél megindult a hiszti, „hogy majd kevesebb lesz a fa,” mindenkit csak nyugtatgattam. És valóban, a korábbi kommunista betontengerből egy zöldebb és élhetőbb tér lett. Aki nem látja ennek a pozitív oldalát, az nem is akarja.
Ha mondjuk, fölajánlaná Tarlós Istvánnak, hogy lehetne fél évig Vasvár polgármestere, akkor vajon jó polgármester lenne?
Biztosan.
Azért, mert Tarlós is mérnökember?
Is. Illetve az a magabiztosság, a politikai kliséktől való mentesség és a humor, az a képessége, hogy csíp, de nem rúg. Ezek mind-mind megkülönböztetik őt a tucatpolitikustól. Több Tarlós kéne a politikába.”