Ha a belesodródnánk vele a háborúba, vajon mit mondana Magyar Péter a magyar anyáknak és feleségeknek a „szeretetországról”? – Tarlós István a Mandinernek

Júniusban a saját kérésére megszűnt a miniszterelnöki főtanácsadói megbízatása. Mi volt az utolsó tanács, amit adott a kormányfőnek? 
Májusban betöltöttem a 77. életévemet, és a családi tanács döntött úgy, elég volt az aktív munkavégzésből. Az okok egyszerűek, van hat unokánk, sok minden összejött. Ezt követően megkerestem a miniszterelnök urat, hiszen még nem járt volna le a mandátumom, és kértem, hogy szüntessük meg a megbízatásomat. Megköszöntem a lehetőséget, június 30-ai dátummal pedig megszüntettük a közvetlen munkakapcsolatot. Ami a tanácsot illeti: az évek során sok írásbeli anyagot készítettem a miniszterelnöknek, az utolsó egy vízgazdálkodással kapcsolatos tanulmány volt a vízügyi tudományos tanács főmunkatársaival. Vizes témában egyébként is sok anyagot készítettünk, aminek az elsődleges indítéka az volt, hogy a Csillaghegyi-öblözet árvízvédelmét nem tudtuk befejezni. Egy részét megcsináltuk, de pont a Dunával párhuzamos, három kilométeres szakasz nem sikerült. Ez politikai obstrukció következménye volt, a méregzöldek és néhány mikropárt, például a Párbeszéd kisebb dicsőségére. Valamit megakadályoztak, aztán a gyakorlatban hat éve semmi nem történt.

Egy éve alakult meg a Fővárosi Közgyűlés, volt, aki azt jósolta, egyetlen esztendőt sem ér meg. Ez mostanra megdőlt, de sok a döccenő. Mi a legnagyobb gátja a főváros működésének?
Egyrészt túl sok formáció van most a közgyűlésben, és úgy tűnik, kevés az igazán tapasztalt polgármester. Nemigen tudni, valójában ki vezeti a városházát; többek szerint Kiss Ambrus főigazgató, őt nem ismerem. Úgy látszik, a főpolgármester úr nem sokat foglalkozik a hivatallal, ami mindenképp hiba. Alapvetően három fő probléma nyomja rá a bélyegét a működésre. Az egyik a Tisza Párt megjelenése, a másik Vitézy Dávid ténykedése, aki voltaképpen kezdettől vetélkedni próbál Karácsony Gergellyel – és ez valószínűleg végig így lesz. A harmadik probléma pedig az, hogy

Így nem lehet normális működést biztosítani, garantálva vannak a nehézségek. Ráadásul nehezen átlátható gazdálkodást folytatnak. Már 2020-ban is céloztam arra, milyen kommunikációs stratégiára lehet számítani: bármi történik, illetve nem történik, Karácsonyék szakadatlanul a kormányra fognak mutogatni, mondván, ezt elvett, azt nem adott. Így is lett. Önállóan kitalált projektjük nem igazán van, amit eddig megcsináltak, azt gyakorlatilag mi készítettük elő, és részben meg is csináltuk. Ilyen a 3-as metró felújításának befejezése. Lényegében előkészítettük a Lánchíd-projektet is, ami utánunk történt ez ügyben, azt nem akarom minősíteni. Hasonló a helyzet a Blaha Lujza térrel, de még a BKV járműcseréjének egy részét is az általunk szerződésben biztosított opció segítségével tudták lehívni. 

Tavaly a közgyűlés megalakulása előtt sokak meglepetésére felhívta Karácsony Gergelyt, biztatva, ne hagyja magát, neki van ugyanis igaza abban, hogy a főváros vezetőjének joga van megválasztani a közvetlen kollégáit. Ehhez képest egy éve működik főpolgármester-helyettes nélkül Budapest.
Sok mindenben nem értek egyet a főpolgármester úrral, de ebben igaza van. Elsősorban a pozíció értékét védtem. Karácsony megnyerte a választást, ráadásul annak kampányfinise nagyon zavaros volt: Szentkirályi Alexandrát két nappal a szavazás előtt visszaléptették, Magyar Péter pedig felszólította a híveit, hogy voksoljanak érvénytelenül. Ez zavart okozott. Nem tudni, hogy enélkül is ilyen szoros lett volna-e az eredmény. Karácsony legitim főpolgármester, képtelenség, hogy nem engedik neki, hogy legalább a legfontosabb munkatársát ő válassza ki. Ezzel párhuzamosan a nyakára ültetnék az ellenfelét első helyettesként, aki szemmel láthatólag épp az ő pozíciójára tör. Ha Vitézy Dávid kizárólagos helyettes lett volna, ráadásul önálló hatáskörrel, ahogy szerették volna, pillanatok alatt még jobban a fejére nőtt volna Karácsonynak, s a közvélemény előtt gyakorlatilag ő játszaná el a tényleges főpolgármester szerepét. Teljesen érthető, hogy ezt Karácsony nem akarja és nem engedi.

Az év végére fizetésképtelenné válhat a főváros, ezzel a közfeladatok ellátása is veszélybe kerülhet. Mennyiben felelős a helyzetért a kormány és mennyiben a főváros? 
Konkrét számokat nem akarok mondani, hiszen már nem vagyok ott, de a lényeget tekintve a következőt látom. Az, hogy a kormány kivérezteti a fővárost, ügyes, ám félrevezető narratíva, amit tömegpszichózis-szerűen szajkóztak, így az emberek egy része érzelmi kérdésként kezeli a helyzetet. Ez megszokott módszer Karácsonyéktól: sokszor ismételnek egy erős állítást konkrét bizonyítékok nélkül. Ahhoz, hogy eldöntsük, hiteles vagy sem a főváros állítása, jó néhány kérdésre pontos választ kell kapni – ám ezekre a mai napig nincs válasz. Ilyen a szolidaritási hozzájárulás ügye is.

A főváros vezetése túlzó mértékűnek tartja a szolidaritási hozzájárulást, a kormány szerint viszont kötelessége befizetnie a városnak.
Már az én időmben, 2018-ban is törvény írta elő a szolidaritási hozzájárulás megfizetését, s akkor jelezték, hogy az összege emelkedni fog. Én sem örültem neki, de az Országgyűlés alkotott egy törvényt, amelyet mindenkinek be kell tartani. Divat lett állandóan azt szajkózni, mennyit emelkedett százalékosan a szolidaritási adó a kiadási oldalon, de valójában azt kell megvizsgálni, abszolút értékben az iparűzésiadó-bevétel vagy a szolidaritási hozzájárulás mértéke növekedett nagyobb mértékben. Ne felejtsük el, Budapest vezetése eleve olyan költségvetést fogadott el, amelybe nem tervezték bele a szolidaritási hozzájárulás teljes összegét. Ez önmagában is törvénysértő – olyan nincs, hogy mivel nem akarom kifizetni, be sem tervezem! 
A Kúria döntött, kérdés, a főváros eleget tesz-e a határozatnak. Ennél súlyosabban hangzik, hogy megsértette-e a főváros a számviteli valódiság elvét.

Mire gondol?
Nem tudni még, valósak-e a bevételi adatok a beszámolóban. Valós adatokat kapott-e az Állami Számvevőszék? Vajon nem kényszerfinanszíroztatta-e magát valamelyik cégével a főváros? Például úgy, hogy a tárgyév végén elvont forrásokat, és a következő év elején visszaadta őket, így a tárgyévben valós forrásként jelent meg az összeg, ami hamis adat lenne. Vagyis tisztázni kell, megszegett-e a főváros egy szigorú számviteli alapelvet. Aztán ott van Rákosrendező ügye. Itt is volt egy ügyesen kitalált kommunikáció. Hallhattuk Karácsonyéktól, hogy ez a főváros aranytartaléka, ők pedig visszaadják a budapestieknek. Csakhogy ez így huncutság. Szerintem arra számítottak, hogy a kormány nem akarja átengedni a területet, ami jó támadási felületet jelentett volna a kabinet ellen. Ám elszámították magukat. Így jött a vásárlási kényszer, pedig a főváros tudatában volt annak, hogy komoly működésiforrás-hiánnyal küszködik. Nincs még új pályázó, azt sem tudják, pontosan mit akarnak. Úgy hallani, hogy a területet nem közvetlenül a város, hanem saját cége, a Budapesti Közművek vásárolta meg. A társaságnak tudtommal nincs konszolidált mérlege, ezért nem tudni pontosan, mennyi pénz van nála. Így elvileg még a terület vételárának aktuális ütemére is bizonytalan a fedezet. Beszélnek egy jelentős forrásról, de az információk alapján az a Mohunál van letétben. Akkor viszont a főváros a területért ebből nem tud fizetni. Ehhez képest mégis élt az elővásárlási jogával.

A kormány most kivizsgáltatja a főváros valós pénzügyi helyzetét, Karácsony szerint feleslegesen. Ehhez mit szól?
Jogos, hogy az állam tiszta képet akar a valós pénzügyi viszonyokat illetően. Az államadósságnak része az önkormányzatok adóssága. Ha az utóbbi nő, akkor emelkedik az államadósság is.

Előfordulhat, hogy Budapesten tényleg leállnak a közszolgáltatók, és az egyszerű budapesti polgár azt érzi, hogy csődbe ment a város?
A főváros a saját bevallása szerint is jó ideje a fizetőképtelenség határán van. Ahhoz azonban, hogy erre, illetve az általam említett kérdésekre konkrét választ tudjunk kapni, s kiderüljön, mennyire hiteles a főváros érvelése, le kell zárulniuk a vizsgálatoknak. Bármi legyen is az eredmény, nem hiszem, hogy az állam hagyná bedőlni a közszolgáltatásokat. Az viszont tény: ha nem lesznek kielégítő válaszok, a városvezetés felelőssége nehezen lesz megkerülhető. Olyan nincs, hogy egy ekkora város csődbe megy, és a városvezetésnek ahhoz semmi köze nincsen. Azt is tisztázni kell, Karácsonyék vállaltak-e jogszabályellenes módon önkéntes feladatokat a működési források rovására, s ha igen, mit milyen mértékig. 

A kaotikus helyzet ellenére van, ahol kerületi szinten jól működnek a dolgok a fővárosban?
Régóta és tudottan pozitív példa a XIII. kerület Tóth József vezetésével, akárcsak a XVI. kerület Kovács Péter polgármesterségével. Nagyon jól működik Csepel is Borbély Lénárd regnálása alatt, és jókat hallani az V. és a VI. kerületről is.

Gyakori kritika a Fidesszel szemben, hogy 2019 és 2022 között mintha lemondott volna Budapestről. Ez változott? Szentkirályi Alexandra 2029-re kiforrott főpolgármester-jelöltje tud lenni a Fidesznek?
Lássuk be, rendkívül nehéz visszaszerezni Budapestet. Ma kevesen fogadnának arra, hogy egyhamar sikerül. Mindenhonnan azt hallom, kivételes kegyelmi időszak volt a mi egy évtizedünk. A főváros lakossága alapvetően liberális beállítottságú, már a 19. század végén az volt. Ez nem könnyíti meg a kormánypártok helyzetét. Ráadásul a konzervatív közösségnek 2019 és 2024 között nem igazán volt arca Budapesten. Helyettesemet, Szentkirályi Alexandrát akkor nem kellett volna „kivenni” a fővárosi politikából. Ő öt év alatt biztos felépíthető lett volna, de talán Borbély Lénárd és Kovács Péter is. Ugyancsak problémát jelent a Tisza megjelenése, országos és fővárosi szinten egyaránt. A budapesti közéletben nem túl önállók, szakmai kérdésekben leginkább Vitézyre hagyatkoznak, akinek kétségkívül van helyismerete, de 

Nem túl elegáns, hogy úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne a Fideszhez, hiszen tizenöt évig minden lehetőséget a párttól kapott: volt BKK-igazgató, tanácsadó, múzeumigazgató, öt hónapig államtitkár is. Most mintha vitatná a cáfolhatatlant. Ebből a szempontból a hozzáállása engem kissé emlékeztet Magyar Péterére. Karácsony helyzete sem túl stabil. A fővárosi jövőt jelenleg kiszámíthatatlannak látom.

Országos politika. Egyre kritikusabb a közhangulat, a legutóbb a Szőlő utcai ügy világított rá: szinte meghonosodott a rágalmazási gyakorlat. Mennyiben az ellenzék és mennyiben a kormánypártok felelőssége ez?
Régóta tudom: a féligazságok rosszabbak a hazugságoknál. Lehetőséget adnak arra, hogy különböző relativizálásokkal, taktikákkal részben valós tényeket a valósággal nem egyező módon interpretáljanak. A Szőlő utcában valami biztos történt, de az újabb információk szerint nem az, amiről a kormányt vádolók beszélnek. Ha valaki nagy nyilvánosság előtt minden bizonyíték nélkül egy másik embert szélsőséges, durva, hamis vádakkal illet, az egyértelműen Btk.-kategória. Ilyet nem lehet csinálni – még Horn Gábor a maga karakterével, személyiségével is ebben a felfogásban nyilatkozott. Egyes fogalmak pedig abszolút relativizálhatók. Ilyen a jogvédő, az aktivista, a politikai korrektség, a független vagy épp a gyűlöletbeszéd. Mindez alkalmat ad arra egyeseknek, hogy kettős mércét alkalmazzanak. Ami az egyiknél véleménynyilvánítás, az a másiknál gyűlöletbeszéd. A politikai kommunikáció stílusa mára szabályozhatatlanná vált. A mesterséges intelligencia pedig – meglévő előnyei mellett – várhatóan fokozza majd a közvélemény manipulálhatóságát.

Ki nyeri a jövő évi választást? 
Még nem egyértelmű a kimenetel. Hosszú távon ható kérdésekre kell gondolnunk: migráció, háború kontra béke, genderizmus-lmbtq. Ha ezt feszegetjük, a közvélemény-kutatások megbízhatatlanok a szememben. 2019-ben is volt olyan intézet, amelyik abszolút értékben 21 százalékot tévedett. Érzésem szerint már árnyalatnyival jobban állhat a kormánypárt, de nem szabad leírni a Tiszát. Ami a választás lehetőségét illeti: lehet a kormánypártot kritizálni, de induljunk ki az életszerűségből. Az, ahogyan a Tisza megalakult, s amit eddig az elnökéről és a hátteréről tudni lehet, semmire nem fedezet. A Tisza-rajongókban szerintem kevés előrelátás van. Mérlegelniük kellene, hogy egy Tisza-győzelem esetén másnap reggeltől hogyan tovább. A pártelnöknek nem nagyon lenne más lehetősége, mint figyelembe venni az európai uniós vezetők követeléseit. Az EU vezetői egyelőre végeláthatatlan adósságba terelnék az uniós népeket az elképesztő hitelfelvételekkel. Én a legjobban a háborúba sodródás veszélyétől félek egy Tisza-kormány esetén. Valakik a világban láthatóan mindenáron ki akarják terjeszteni a szomszédunkban pusztító háborút. Az unió vezetői asszisztálnak ehhez. Kitalálták, hogy az oroszok rá akarnak támadni egész Európára. Ugyan miért? Területre nincs szükségük, Európa erőforrásaira sincsenek rászorulva. Az általános orosz inváziós szándéknak jelenleg sem okát, sem jelét nem látom. A térkép szerint a NATO kerítette be nyugat felől Oroszországot. Szerintem nem megnyugtatók az előjelek. Mindenki találgat, az Egyesült Államok sem kommunikál következetesen. Ha az EU hangadói mégis háborúzni akarnak, és az uniós államok tényleg bekapcsolódnának a háborúba, akkor Európa fegyveres konfliktusba kerülne egy óriási atomhatalommal. Ez esetben egyenesen a kontinens léte lenne a tét. Eszkalálódás esetén ki tudja, az EU-vezetés nyomására mit szavazna meg egy jelenleg számomra nem egyértelműen megnyilvánuló Tisza vezette Országgyűlés. Az még rendben lehet, hogy Ukrajna kap elvárható arányos humanitárius és anyagi támogatást, azt viszont senki nem szeretné, hogy, ne adj Isten, magyar katonák is harcoljanak minket meg sem támadó oroszok ellen ukrán területen. Imádkozom, hogy ez ne így legyen, de ha mégis bekövetkezne, vajon mit mondhatna az új hatalom a magyar anyáknak és feleségeknek a „szeretetországáról”? A másik téma az illegális bevándorlás, az eddigiek alapján az is kérdéses eleme lehet egy esetleges hatalomváltásnak.

Miért?
Már Nyugat-Európában is tudják, az EU súlyosan elmérte a probléma kezelését, ám nem találkoztam a Tisza határozott álláspontjával. Engedékenysége esetén nagy eséllyel itt is no-go zónák alakulhatnának ki, mint Skandináviában vagy Németországban – a közbiztonság pedig visszafordíthatatlanul veszélybe kerülhetne. Az, hogy „úgysem maradnának nálunk”, már korántsem igaz, a nagyon demokratikus Nyugat-Európa máris erővel transzportálna vissza migránsokat az eddig óvatosabb országokba. Az unió vezetése szerint a nemzetállamiság ideje lejárt, és nem érdekli őket, hogy az Egyesült Államokkal ellentétben az európai államoknak mind megvan a saját történelmük, kultúrájuk, nyelvük, szokásjogaik. Ott tartunk, hogy egy német zöldpolitikus állítólag kijelentette, az illegális bevándorlóknak igazából nem is kell integrálódniuk a német társadalomba, hiszen Németországnak nincs is igazi nemzeti kultúrája. Kíváncsi vagyok, mit jelent akkor a képviselő úrnak Bach, Beethoven, Goethe, Thomas Mann, Heisenberg, Gauss vagy Wagner. 

Mit ért ez alatt?
Nem jelezték ők maguk is, hogy nem baj, ha a szuverenitás egy részéről lemondunk? A világban komoly kultúrharc, egyúttal geopolitikai átrendeződés zajlik. A liberális, avagy „haladó” elit a módszerek között sem nagyon válogatva igyekszik megőrizni a dominanciáját. Az Egyesült Államok hegemóniája nehéz napjait éli. Jön fel Kína, India, és ne feledjük a nukleáris ütőerővel bíró Oroszországot. Ebben a forgatagban, erős uniós nyomásra, ha a Tisza-kormány következetes az álláspontjában, a magyar szuverenitás könnyen sérülhet. Ezért minden választópolgárnak, így a fiataloknak is fel kell tenniük a kérdést: megvan-e szerintük a Tiszában az a képesség, megfontoltság és tapasztalat, hogy indokolt lenne bizalmat szavazni neki? A kormánypárt kaphat jogos bírálatokat, de ne felejtsük el, 

A hirtelen pálfordulásban mennyire játszhatnak szerepet kifejezett személyes okok? Az indulat rossz tanácsadó, elhomályosítja a józanságot, az előrelátást. Ha a krónikus elégedetlenek és Fidesz-gyűlölők látszólag célt érnének is, egy kevésbé átgondolt hatalomváltással a haraggal kierőszakolt változás véleményem szerint visszafordíthatatlan helyzetbe sodorhatja az országot. Nem a Fideszt akarom védeni, hanem a következő generáció alapérdekeit. A „bármi lehet, csak ne a Fidesz” monoton hangjelenség érvényesülése kockázatos következményekkel járhat. Ceterum censeo, mindezekre tekintettel úgy vélem, megnyugtatóbb, ha a kormánypárt 2026-ban hatalomban marad.

Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád