Szerettem volna, bírtam volna

2019. február 13. 22:02

De miféle lelki alakban / lehetne meghalni csak amúgy is?

2019. február 13. 22:02
Tandori Dezső

„Szerettem volna, bírtam volna
Úgy élni?
Hogy örökké csak egy és ugyanaz?
Az elhagyhatás változatossága
nem is környékezhetett volna meg?
Szik?
Vagy mennyivel igazabb
ez az ördöglakat:
meghalnak madaraink,
minket itt-hagynak,
de mi nem halhatunk
meg, mert Miéink unt
holt-tárgyak lennének
akkor, »a medvéket«
(Barnabásékat, Dömiéket)
nem hagyhatjuk itt?
Megoldhatatlan.
De miféle lelki alakban
lehetne meghalni csak amúgy is?”

Összesen 11 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
péterx
2019. február 14. 11:49
Az elmúlás a szellemi módon élő embernek örökzöld téma. Csak a Szentháromság létének misztériuma erősíthet meg a küzdelmünkben, a halállal való megbirkózásban.
útonjáró
2019. február 14. 10:08
"Hogy jönnek MAGUK...." minimum úgy, ahogy ti... de leginkább úgyabbul...
Zokni
2019. február 14. 09:38
Kedves Mandi! Beteszik EZEK közé: "A malacbanda végnapjai" "Tűnjetek már el!" "A kommunikáció a lehető legszélesebb réteget próbálja megszólítani" "Magyarország a magyaroké!" "Konzervatív forradalom zajlik" - a betű, a gondolat megrontói közé. (Ez annyira idegesítő, mint a Cseh Tamás mítosza. ORBÁN kitette a gyermeteg vátesz indiánszobrát a városba!? HOGY jön ő ahhoz!? Hogy jön József Attilához!? Hogy jönnek MAGUK, akik csak a fekvését pehelypaplanítják itt el!?)
Zokni
2019. február 14. 09:30
Jó vers. NAGYON jó.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!