Miközben ugyanis az alvás emberi alapszükséglet, egy szempillantás alatt változott nagyot a szerepe az életünkben. Egy 1942-es amerikai Gallup felmérés szerint akkor a felnőttek átlagosan 7,9 órát aludtak egy nap. 2013-ban több mint egy órával kevesebbet, egy 2016-os felmérés pedig már arról szólt, hogy az emberek fele nem alszik hét órát egy nap, vagyis annyit, amennyire egy felnőttnek szüksége lenne. Ez a néhány évtized evolúciós léptékben tényleg egy pillanat, a változás viszont egyáltalán nem olyan kicsi. Ennek következményeit valószínűleg még csak most kezdjük felmérni.
„Alvás közben nem keresünk élelmet, nem keresünk párt, ráadásul sebezhetőek vagyunk a ragadozókkal szemben. Ha lett volna lehetőségünk, hogy akár csak 10 vagy 20 százalékkal csökkentsük ezt az időt, a természet már évmilliókkal ezelőtt elintézte volna az evolúció során” – mondta Matthew Walker, a Berkeley egyetem pszichológia professzora.
„Az iskolában figyelmeztetnek a biztonságos szexre, az alkoholra, a drogokra. Miért nem mondják el a fontos dolgokat az alvásról is?”, teszi fel a kérdést Walker.
Közben éppen ezzel ellentétes folyamatok is zajlanak: a Washington Post cikke szerint például már egyre több óvodában is megspórolják a délutáni alvást, mert így a felszabaduló időt is lehet tanulásra fordítani. Pedig ezzel valószínűleg éppen azt érik el, hogy kevésbé menjen jól a tanulás, mert az alvás, különösen gyerekek esetében olyasmi, mintha rendet tennének az asztalunkon, enélkül csak összekuszálódnak az egyre jobban felhalmozódó papírok…
Aki nem a technológia segítségével akarja megoldani a problémáit, az alvásszövetség a következőket ajánlja - már azoknak, akik van lehetősége rá: