Hagyomány és nyitottság

„Közelmúltban létrejött intézetünk e jelmondattal szeretne bemutatkozni: Kutatás a hagyomány és nyitottság jegyében

Arra a kérdésre, hogy van-e még mit kutatni a magyarországi zsidóság történetében a válasz nem lehet más, mint az igen. Még akkor is, ha a magyarországi zsidóság története kutatásának több mint 150 évre visszatekintő hazai múltja van. Mindazok, akik nyomon követik a historiográfiát ismerik Scheiber Sándornak a História c, folyóiratban 1985-ben ismételten közzétett áttekintését, a MTA Judaisztikai Kutatócsoport által 1995-ben publikált konferenciaanyagot, Nathaniel Katzburg professzor előadásával, a kor jeles történészeinek – Hanák Péter, Vörös Károly, Kovács András – hozzászólásaival., a Büchler Sándor Baráti Társaság által rendezett keszthelyi konferencia előadásait 2005-ben, Novák Attila ehhez kapcsolódó hozzászólását. 

A másfél évszázad alatt megjelent publikációk teljes körének felsorolása lehetetlen, a válogatás nem több mint jelzés. A magyar–zsidó oklevéltár 18 kötetre terjedő egyedülálló sorozata; monográfiák, mint Venetianer Lajos 1922-ben megjelent munkája és mindenekelőtt a közelmúltban Komoróczy Géza hatalmas műve; az egyes hitközségek egyedi és sorozatban megjelent története, az egyes megyék, városok, községek zsidóságának története; a Randolph L. Braham által szerkesztett földrajzi enciklopédia és tanulmánykötet; Haraszti György kronológiája és fogalomtára, melynek remélhetően hamarosan folytatása lesz; tanulmánykötetek sora, közöttük egy fontos kötet a Kárpátalja kevéssé ismert zsidóságáról, legutóbb éppen egy tankönyv – Botos János. Haraszti György, Kövér György, Romsics Ignác, Kovács András tanulmányaival; a vészkorszak borzalmait bemutató dokumentumkötetek: egykoron Karsai Elektől, majd Ságvári Ágnes szerkesztésében minden megyei levéltárból, visszaemlékezés kötetek; végül egyedi feldolgozások az új kutatói nemzedék: Kádár Gábor és Vági Zoltán, mellettük Szita Szabolcs monográfiái; – szinte felsorolhatatlanul, elemezték és elemzik – nem csupán magyarul, de számos esetben angolul vagy héberül – a zsidóságnak Magyarország életében betöltött szerepét, eszmei kiútkeresését, vallási viszonyait, jogfosztását és szenvedéseit. 

Az utóbbi években idehaza sok olyan feldolgozás is megjelent, amelyek mélyebb összefüggésekben, tematikusan vizsgálták a zsidóság és a körülvevő társadalom kapcsolatát, vagy annak egy-egy szegmensét, az antiszemitizmus jelenségét A sorból elsősorban Karády Viktor és Konrád Miklós – több kötettel, illetve Karsai László, Gyáni Gábor, Ungváry Krisztián, Botos János, Novák Attila, Frojimovics Kinga, regionális szinten Csiki Tamás, Ö. Kovács József, Molnár Judit, Pejin Attila munkái kívánkoznak kiemelésre. Örvendetes, hogy a jogfosztás, a Holocaust szenvedéstörténete új megközelítésben is, az emlékezet oldaláról vizsgálva, megjelenik a szakirodalomban és nő az érdeklődés a zsidóságnak a magyar kultúrában betöltött szerepének, a cionizmus hazai története, eszméinek terjedése, a zsidóság 1945 utáni ellentmondásokkal terhelt sorsának feltárása iránt. 
A történettudomány nem csökkenő. tartós érdeklődése ellenére azonban kevés az olyan állandó szakmai közösség, amely a zsidóság gazdasági–társadalmi–kulturális szerepvállalását, az 1919 után a szomszéd államokba került zsidóság életét és sorsát állítaná hosszú távú kutatómunkája középpontjába.

A Milton Friedman Egyetem Magyar Zsidó Történeti Intézetének létrehozását – még ha szerény keretek között is – éppen egy ilyen kutatói közösség megteremtésének szándéka motiválta. Az alapító az Intézet meghatározó feladataként annak a folyamatnak a vizsgálatát jelölte meg, 
- hogy a zsidóság a magyar reformkor végétől milyen szerepet töltött be az ország polgári fejlődésében, miként ment végbe az asszimiláció, a társadalmi integráció, illetve ezzel összefüggően hogyan zajlott le a neológ–ortodox szakadás, hogyan fejlődött a zsidó gazdasági elit
- hogyan élte meg Magyarország felosztását, hogyan alakult élete a határokon túl, majd a visszatérést követően, miként élte meg a két világháború között az anyaországban mind erőteljesebbé vált kiszorító intézkedéseket, a vészkorszak tragédiáját, miként jelent meg Magyarországon a cionizmus és mi volt a jelentősége
- majd a háborút követően az ellentmondásos újrakezdést, Izrael Állam létrejöttét. 

Természetesen mindez óriási körkép, melynek nem egyszer az alapkutatásokig lemenő vizsgálata messze meghaladja a létrejövő intézet munkatársainak teljesítőképességét. A felsorolással a fő irányokat kívánjuk jelölni, melyek mentén szeretnénk majd előrehaladni. Annak az érdekében, hogy a magyarországi zsidóság közép-európai tekintetben is jelentős történetének feldolgozása szervezetten és tudatosan történjen. Abban a reményben, hogy mindazokat a kutatókat – idehaza és külföldön –, akik elkötelezettek ezeknek a témáknak a kutatása iránt, sikerül megnyerni egy konferencia-előadásra, az érdeklődő nagyközönségnek szánt pódiumbeszélgetéseken történő részvételre, tanulmány írására az Intézet tervezett évkönyvében, egy-egy dokumentumkötet összeállítására. Azaz az intézet virtuális kutató-központtá válik nem csak Magyarországon, hanem a Kárpát-medencében is. Mert feldolgozandó forrásanyag bőven van még mindig, mind a hazai levéltárakban, mind a külföldi gyűjteményekben, a szomszédos országokban, Izraelben és az Egyesült Államokban.”