Kitiltották Romániából Raoul Weisst, a magyarbarát franciát

Váratlanul kitiltották öt évre Romániából a Mandineren is bemutatott kolozsvári franciát, Raoul Weisst. A Kolozsváron élő nyelvész, újságíró a frankfurti könyvhétre utazott október 10-én az Alexandria Publishing könyvkiadó megbízásából, hogy szerzői jogok megszerzéséről tárgyaljon külföldi kiadókkal. Elmondása szerint a könyvvásár után román kollégái visszarepültek Bukarestbe, ő pedig kihasználta az alkalmat, hogy a Munster-völgyben lakó szüleit meglátogassa.

Október 24-én utazott vissza az egyik fapados társaság gépén Bázelből Kolozsvárra. A kolozsvári repülőtéren azonban hiába próbált belépni az országba, a hatóságok megakadályozták. Az útlevélvizsgálati ponton átnyújtotta francia személyi igazolványát, majd annak ellenőrzése közben jelzett a rendszer, a repülőtéri hatóságok pedig közölték, hogy egy szeptember 11-én keltezett kitiltási határozat értelmében öt évig nem léphet be Románia területére. Konkrét indoklást nem csatoltak a kitiltáshoz,

Olyan tényekre hivatkozik a kitiltási okirat, amelyek titkosak.

„Szerintem nagyon fontos egy olyan dossziét titkosítással védeni, amiben nincs semmi” – mondja Raoul Weiss.

A hivatalos protokoll szerint az első géppel vissza kell utaznia a kiutasítottnak abba a városba, ahonnan érkezett. A fapados járat belső szabályzata szerint abban az esetben, ha más úticélt jelöl meg a kiutasított, arra a menetrendszerinti járatra kell neki helyet biztosítani, 40 euró fejében. Mivel Weiss Budapestre szeretett volna utazni, hogy közel maradjon Kolozsvárhoz, így a Bécsbe induló járatra kért jegyet.

A bécsi kitérő érdekessége, hogy annál a Márkus Barbarossa János költőnél töltött egy éjszakát, akit 1983-ban szintén kitiltottak Romániából. Bécsből Budapestre utazott vonattal, francia barátainál kapott szállást. Elmondása szerint amíg nem tud visszatérni Kolozsvárra, addig Budapesten rendezkedik be.

Az ügyét illetően Weiss elmondta, hogy a kitiltás indoklását abban az esetben ismerheti meg, ha olyan ügyvéddel szerződik, akinek van úgynevezett „ORNISS” engedélye. A kifejezés egy jogi lehetőséget takar arra az esetre, amikor valaki a román titkosszolgálatokkal áll perben. Bele lehet pillantani a dossziékba, azonban csak olyan ügyvéden keresztül, akiben megbízik a titkosszolgálat.

„Már keresem a megfelelő ügyvédet, remélem, hogy a közvélemény nyomása alatt kénytelenek lesznek egy olyan ügyvédnek is ORNISS engedélyt adni, aki nem az ő emberük” – tette hozzá Weiss.

Raoul Weiss elmondta az is, hogy a kitiltás bevett gyakorlat a román titkosszolgálatok eszköztárában: márciusban Dabis Attilát, a Székely Nemzeti Tanács külügyi megbízottját tiltották ki, szintén nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva. Bár nem ismerik egymást személyesen, feltételezhető, hogy ugyanaz a titkosszolgálati csoport járta ki mindkét kitiltást.

Raoul Weiss feltételezi, hogy a kitiltás hivatalos ürügye egy nem létező erdélyi magyar szeparatizmussal való nem létező együttműködése lesz. Valódi indíték azonban szerinte az lehet, hogy 

a jogállam megszűntéről.

A félreértések elkerülése érdekében Raoul Weiss hozzáteszi, hogy a romániai liberálisoktól eltérően ő nem a Dragnea-kormányt teszi felelőssé a jogállam megszűntéért. Weiss úr szerint jóval korábban megtörtént a jogállam lebontása, még Băsescu elnök idején. Az akkori igazságügyi reformok felszámolták a „habeas corpus” intézményét. A szolgálatoknak lehetőségük van bizonyítékokat gyártani, elhallgatni bizonyítékokat, kényszeríteni a gyanúsítottakat. Ezt annak idején az antiterrorista küzdelem szükségszerűségével indokolták.

Cikkeit jórészt a visegradpost.com oldalon, Modeste Swartz álnéven jelentette meg, azonban a valódi szerző személye nem volt igazi titok, különösen azután, hogy a Press One nyilvánosságra is hozta, hogy az álnév mögött a kolozsvári francia nyelvész van.

A történtek fényében úgy érzi, hogy az egyik tézise nyert igazolást a kitiltással.

„A román államban működésében van egy éles kettősség a hivatalos és a nemhivatalos hatalom tekintetében, engem meglepne, ha kiderülne, hogy a mostani román kormány akarna távoltartani, nagyon nincs érdekükben a magyarokkal összeveszni” – mondta Weiss.

Raoul Weiss szerint a párhuzamos államnak, azaz a román titkosszolgálatnak áll érdekében a kitiltása, amely de facto irányítja Romániát.  Ő úgy véli: a szervezet elsősorban nem kémelhárítással foglalkozik, hanem a politikai és a gazdasági hatalom kézbentartásával az egykori politikai rendőrség, a Securitate él tovább a testület soraiban.

A román titkosszolgálat költségvetése irdatlan összegekre rúg, messze magasabb sok más európai országénál. Amikor ennek az okát feszegetni kezdik, akkor rendszerint előkerül a magyar kártya. Egy korrekt román-magyar párbeszéd a titkosszolgálatok romániai hatalmának a végét jelentené.

– mondja Raoul Weiss.

„Azért komplikáltabb a helyzetem a Szeku szemében, mivel én a magyarok iránt érzett rokonszenvem ellenére nem vagyok irredenta. Ha teszem azt, egy külföldi beleszeret Székelyföldbe, és magáévá teszi azt a szerintem folklórszerű irredenta világnézetet, ami jellemző a magyarokra, az csak felerősíti azt az előítéletet, ami él a románokban. Az kapóra jön. Én jó elzásziként középen állok, szimpatizálok az erdélyi magyarokkal, elsajátítottam a magyar nyelvet, de román kulturális körökkel is kapcsolatot tartok, főleg a román hazafias és ortodox körökkel, olyan emberekkel, akikkel értékközösségben élek. Ha háborúkról vagy Trianonról beszélünk, akkor nem értünk egyet, ennek ellenére megértetem magam velük.”

Raoul Weiss szerint a „Szeku” attól fél, hogy a román és magyar nacionalisták szóba állnak, ebben az esetben hamar kiderülne, hogy nincsenek megoldhatatlan helyzetek. Akár vissza lehetne térni egy Duna-szövetség ötletre, amit a román nemzet krémje is támogatott annak idején, maga Iorga professzor is.

A „Szeku” azzal legitimálja költséges és törvénytelen működését, hogy azt hangoztatja, megakadályozza a „magyarveszélyt”.

A kitiltás hatásának személyes részéről Raoul Weiss elmondta, hogy furcsa érzések kerítették hatalmukba az elmúlt napokban:

azt is meg kell szervezze, hogy valaki felhozza neki a télikabátját Kolozsvárról.

„Nem mehetek vissza Kolozsvárra, ahol az elmúlt 15 évem javarészét töltöttem, majd „világításkor” (halottak napi gyertyagyújtáskor) nem mehetek ki a mesterem, Bréda Ferenc sírjához, ez személyesen rosszul érint. Nem mehetek vissza oda, ahol az a nő él, akibe szerelmes vagyok” –  árulta el végül Raoul Weiss.