Leszólt a polgármester, hogy az állásával játszik

„Ha a kánont nem is lehet a feje tetejére állítani, a hatalom valameddig elmehet az átformálásában, és képes létrehozni látszatokat, például annak látszatát, hogy Esterházy nem jelentős író.

Ki lehet rúgni azt, aki Esterházyból érettségiztet, sőt, aki Esterházyt tanít. Aki kimondja Esterházy nevét… na, ez már nehezebb. A kultúra mégsem valami vonat, amit a fővasutas egy mozdulattal átállít a másik irányba. Nagy károk persze okozhatók, főleg az intézményekben, de a fejekben is. Például az ilyen »kánonnal lövünk«-féle akciók alakot, testet adnak a félelemnek, az amúgy is működő öncenzúrának. Most már nem hiszem, hogy ezek fantomgyávaságok. Megértem, ha valaki, tele függésekkel, nem kockáztat. Igen, van mitől félni. Kis, egyenletes félelem. Jó néhány kollégám is, én is jártam már úgy, hogy meghívtak valahová, majd megtudtam, hogy az illető intézményvezetőnek leszólt a polgármester, hogy az állásával játszik.

(...)

A környezetében érzékeli, hogy hátrébb húzódik az értelmiség, s a NER átvészelésére rendezkedik be? Mellesleg ez is lehet célja a sárdobálásnak.

Minél inkább kitölteni, belakni a megmaradt tereket, ezt a szándékot látom magam körül. A lehető legkevesebbet foglalkozni azzal, ami momentán megváltoztathatatlannak látszik, de közben jelezni, mondani, hogy nagyon nincs rendben, ami történik. Érződik a rezignáltság, kétségbeesés, visszahúzódás, de ha szűkül is, van még nyilvánosság. Akiket látok magam körül, a barátaim nem beszélnek másként a nyilvánosság előtt, mint magántársaságban. Minőségi életet élni, kitölteni munkával, dolgozni, amíg van hozzá ép ész, akkor is, ha éppen nincs kedv, távlat.”