A világszerte irányadó egészségügyi kódrendszer friss verziója, az ICD-11 szerint a játékfüggőség olyan súlyosan tartós vagy visszatérő viselkedés, amelyben a játék „elsőbbséget élvez az élet más területeivel szemben”.
A WHO utoljára 1992-ben adta ki az ICD-listát. A 2018-as útmutató leírja a betegségek kódjait, jeleit, szimptómáit. A dokumentumot orvosok és kutatók használják a betegségek nyomon követéséhez és diagnosztizálásához. A leírás szerint a játékfüggőség egyéves időtartam alatt felismerhető, diagnosztizálható, de súlyosabb esetekben ennél hamarabb is felállítható a diagnózis.
Az Egészségügyi Világszervezet „tudományos bizonyítékok alapján” fogadta el a javaslatot a videojáték-függőség egy új problémaként való besorolására, azért is, mert a világ sok részén „szükség és igény van a kezelésre” – mondta hétfőn Shekhar Saxena, a WHO mentális egészségekkel foglalkozó igazgatója.
Néhány országban a videojáték-függőséget már korábban a jelentős közegészségügyi problémák közé sorolták. Több országban, köztük az Egyesült Királyságban is, működnek olyan magánklinikák, ahol kezelik ezt a függőséget.
Dél-Koreában egy új törvény megtiltja, hogy 16 éven aluliak éjfél és reggel 6 óra között online játékokat játszhassanak. Japánban a játékkal eltöltött bizonyos idő után figyelmeztetik a játékost. Kínában a Tencent internetszolgáltató korlátozza a gyerekek számára a legnépszerűbb játékokkal eltölthető időt.
A betegséglistát most első ízben teljesen elektronikus formában adták ki, hogy hozzáférhetőbbé tegyék az orvosok és más egészségügyi dolgozók számára, ezt használják az egészségbiztosítók is. Sok pszichiáter eddig a videojáték-függőség diagnosztizálásához a mentális zavarokkal foglalkozó, 2013-ban kiadott kézikönyvet használta, amely az internetes játékfüggőséget a további tanulmányozásra váró állapotként határozza meg, tehát ezt az állapotot nem ismeri el hivatalosan betegségként.