Tömegek támogatják a székely autonómiát – Fancsali Ernő a Mandinernek

Március 10-én rendkívüli rendőri felügyelet mellett tartották meg a Székely Szabadság Napja elnevezésű rendezvényt. A megemlékezést minden évben Marosvásárhelyen szervezik, a Postaréten álló Székely vértanúk emlékművénél. Idén a szokottnál jóval kevesebben, mindössze 4-5 ezren jelentek meg. Az eseményt beárnyékolta az is, hogy a román hatóságok indoklás nélkül kitiltották az országból Dabis Attilát, az SZNT külügyi megbízottját. Az eseményről, az önrendelkezés esélyeiről, a román-magyar párbeszédről Fancsali Ernővel, az EMNP kolozsvári elnökével beszélgettem.

Fancsali Ernő

Idén is részt vett a Székely Szabadság Napján. Mint az EMNP-s politikus, vagy mint magánember ment el az eseményre?

Az Erdélyi Magyar Néppárt évek óta szervez csoportokat a Székely Szabadság Napjára, ez idén is így volt. Persze pártszimpátiától függetlenül mindenki számára lehetővé tesszük, hogy velünk utazzon, a szervezés célja, hogy minél több kolozsvári vegyen rész a megmozduláson. Fontosnak tartjuk elősegíteni a Székely Szabadság Napjának a sikerét, mert véleményünk szerint ez nem csak a székelyeké, hanem minden erdélyi magyar ügye. A székelyek támogatják a szórvány magyarság ügyét, az erdélyi autonómia harcát, mi az övékét. Én magam is székely vagyok, tehát személy szerint nem kérdés, hogy részt veszek ezen az eseményen. A csapatunk java része azonban kolozsvári magyar, szolidaritásuk kifejezése képen utaztak Vásárhelyre.

Miért fontos ez a nap?

Fontosnak tartom a megemlékezést,

Székelyföld és Erdély legkülönbözőbb pontjairól érkeznek ide emberek, akiknek fontos ez az ügy. Azt mondanám, hogy a most megjelent 4-5 ezer ember a székelységnek a magva, a legaktívabb része. Azok, akikről lehet tudni, hogy ott vannak és cselekszenek. Néhány román is eljött szolidaritásból. Az igaz, néha elhangzanak olyan bekiabálások, amelyek szerintem nem illenek ehhez a rendezvényhez, a Vesszen Trianon!, a Székelyföld nem Románia!, amit legitimnek tartok, de a rendezvényt kompromittálhatja. Megértem az okát, egyet is tudok velük érteni, de árthatnak a mozgalomnak.

Hogyan viselkedtek a rendfenntartók?

Idén először a csendőrség is tisztességesebben viszonyult az eseményhez, nem voltak atrocitások, nem vettek el zászlókat, az ellenőrzés is civilizáltabb volt. Tanulnak ők is, megtanulják lassan kezelni ezeket a helyzeteket. Ebben természetesen az is benne van, hogy tavaly elvesztett a csendőrség egy pert velem szemben az erdélyi zászló miatt. Nem szeretnék ezt a blamázst megismételni. Korábban sokkal keményebbek voltak, lehetett érezni, hogy meg akarják mutatni, hogy ők irányítanak. A városban az emberek érdeklődéssel fordultak az esemény felé. Vannak beszólások, de ennek nem hiszem, hogy lenne komoly jelentősége. Nem lehet feszültséget érezni. A polgármester, a korábbiakhoz képest visszafogottabban nyilatkozott, a prefektus átvette a petíciót, évről évre fejlődnek a szervek, kezdenek normálisan viselkedni, ahogy kezdettől kellett volna, egy demokratikus országban.

Idén mintha kevesebben jöttek volna el.

Kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy idén a szokotthoz képest sokkal kevesebben vettek részt a megmozduláson. Azt részben megértem, hogy szórványtérségekből nem jönnek többen, de helyi polgárok távolmaradása esik inkább rosszul. Idén húsz ember jelentkezett Kolozsvárról, ez a létszám jelentősen kisebb, mint a korábbi években volt.

A hatóságokkal Kolozsváron is volt konfliktusa korábban, ha jól emlékszem.

Tavaly a csendőrség kiemelt a tömegből a kolozsvári március 15-i megemlékezésen. Azt mondták, hogy a szervezők, azaz az RMDSZ, annak kolozsvári ifjúsági szervezete nem akarják, hogy ott legyünk, hogy az ő kérésükre távolítanak el minket, illetve az erdélyi zászlót kifogásolták. Ekkor mondtam, hogy ez az eljárás kerüljön jegyzőkönyvbe, feljelentést teszek, szerettem volna ezt az ügyet hivatalosan elrendezni, szerettem volna tisztán látni, hogy mi van ennek a hátterében. Tudtam, hogy semmilyen törvénytelenséget nem követtem el, illetve, hogy jogom van részt venni a megemlékezésen. Gyorsan legyártották a jegyzőkönyveket: négyünket, engem és három barátomat büntették meg, négyből három jegyzőkönyvet meghamisítottak, mert nem írtuk őket alá. Abból a háromból hiányzott az erdélyi zászló említése. A mi jegyzőkönyvünkben csak az szerepelt, hogy a szervezők nem akarták a jelenlétünket.

Korábban, amikor megérkeztünk a rendezvényre, akkor tájékoztattak minket az RMDSZ részéről: a csendőrség nem engedélyezi, hogy erdélyi zászlóval vonuljunk. Közölték, nekik jelenteniük kell a csendőröknek, hogy mi itt vagyunk ezzel a zászlóval. A csendőrök viszont azt mondták: a szervezők nem akarják, hogy ott legyünk. Ezt jegyzőkönyvbe is vették. Ebből bírósági ügy lett, a tárgyaláson az RMDSZ képviselői azt vallották, hogy ők nem mondtak semmi ilyet. Az ő vallomásuk segített abban, hogy megnyertük a pert. A csendőrség fizette a perköltséget, a büntetésünket megsemmisítették. Idén egyeztettem a hatóságokkal, hogy ne legyen probléma. Azt válaszolták, hogy biztosan nem lesz semmi gond idén, mert már beszéltek az RMDSZ illetékeseivel, ők pedig azt mondták, hogy idén nem lesz bajuk a zászlóval. Nem értem, hogy végül is kinek volt baja a zászlóval. Nekem úgy tűnik, hogy a csendőrség akar velünk játszani, a magyar szervezeteket akarja összeharagítani. De sajnos időnként az RMDSZ-ből is kinézem, hogy mellébeszélnek. Korábban más városban sosem volt problémánk az erdélyi zászló miatt.

Ön főként az erdélyi autonómia ügyének aktivistájaként, illetve az EMNP Kolozsvári elnökeként lett ismert. Az erdélyi autonómia ügye mennyire egyeztethető össze a székely autonómia igényével?

Transzilvanistaként határozom meg magam, ennek az ideológiának az újraélesztéséért dolgozok többedmagammal. A román-magyar párbeszéd részeként többször megesett, hogy az SZNT (Székely Nemzeti Tanács) vezetője, Izsák Balázs és az Erdélyi Demokratikus Liga vezetősége találkozott. A Liga képviseli hivatalosan az erdélyi autonómia ügyét. Ezeken a találkozókon bemutatkozott a két projekt: azt vettük észre, hogy nincsenek ellentétek, a legtöbb kérdésben teljes az egyetértés. Az Erdélyi Magyar Néppártnak is van egy régiósítási projektje, abban szerepel a NUTS 1 és NUTS 2 régiók kialakításának a terve. Az Erdély nagyrégióban Székelyföld lenne az egyik kisrégió, külön jogállással rendelkezne, úgy ahogy Partium, Máramaros és Közép-Erdély is. Izsák Balázs is úgy látja, hogy erősítenie kell egymást a két projektnek úgy, hogy az erdélyi románok is megnyerhetőek legyenek az ügyeknek.

A marosvásárhelyi vegyes párt, a POL (Szabad Emberek Pártja magyarul) üdvözölte a Székely Szabadság Napját. Ennek a román-magyar vegyes pártnak három tanácsosa van a marosvásárhelyi tanácsban, ebből kettő magyar, egy román. Ez az üdvözlés lehet, csak azt a célt szolgálja, hogy szavazatokat szerezzenek, hogy rokonszenvet ébresszenek az autonómia támogatóiban maguk iránt, a lényeg azonban az, hogy támogatták a felvonulást. Ők azt mondják, hogy a székelység az erdélyi mozgalmak lándzsahegye. Nekik nem esett nehezükre felismerni és beismerni, hogy a székelység ügye, a magyarok ügye és az erdélyi románok ügye közös.

Mit kell tudni az Erdélyi Demokratikus Liga működéséről?

Én az EMNP tagja,  tisztségviselője vagyok, egyben az Erdélyi Demokratikus Ligának alapítója is, azonban mivel politikai tisztséget kaptam az Erdélyi Magyar Néppártban, ezért támogatói taggá léptem vissza. A Liga civil zászlóvivője az erdélyi autonómia ügyének. Kétszázötven tagja van ennek a szervezetnek, Erdély minden pontjáról vannak aktivistái. Bakk Miklós politológus megfogalmazta a transzilvanista minimumot, a Liga ennek szellemében kijelentette, hogy aki ezt elfogadja azzal kész együttműködni. Az SZNT-vel és a POL-al is folyik párbeszéd. A POL jelenlegi célja, hogy politikai pártként képviseljék a transzilvanizmust, ehhez szeretnék megnyerni Sabin Germant is. Ha ez létrejönne, akkor valóban lenne egy erdélyiek pártja. Ezzel párhuzamosan a Liga működne tovább, hiszen nem konkurensei egymásnak. Mi azt támogatjuk, hogy ez ne egy vegyes párt legyen, hanem váljon az erdélyi románoknak regionalista pártjává, amivel együttműködhet az SZNT, az EMNP és az EMNT is. A felvidéki tapasztalat azt mutatja, hogy a vegyes párt veszélyezteti a tényleges magyar képviseletet. Szerintem nem vagyunk felkészülve arra, hogy egy vegyes párt képviselje a magyarokat. A párbeszéd mellett állva azt mondjuk, hogy az erdélyi magyaroknak már van három pártja, legyen az erdélyi románoknak is egy.  Ezzel létrejönne egy egység az autonómia körül, hatalmas előrelépés lenne.

Az erdélyi autonómia kapcsán mi az RMDSZ álláspontja?

Tudtommal nincs hivatalosan álláspontjuk, nem tudjuk, mit gondolnak erről. Az EMNP-nek világos az autonómia politikája mindkét esetben, ennek következtében a románok is mindig minket keresnek meg, és próbálnak egyezkedni. Sabin German és a Néppárt között komoly együttműködés van. Rajtunk keresztül lehetőségük van kapcsolatba lépni baszk, katalán, kurd, skót, flamand politikusokkal. Éppen ezért szerintem fontos szerepe lesz a Néppártnak az elkövetkező időkben a transzilvanista táboron belül.

A székelyföldi autonómiának mekkora a támogatottsága Székelyföldön?

Véleményem szerint majdnem 100%-os a támogatottsága: az elv, az eszme maga nagyon népszerű. Volt egy ilyen „népszavazás”, házról házra jártak az aktivisták és megkérdezték az emberek véleményét, akkor ott 92%, vagy annál is több támogatottságot mértek. A probléma az, hogy erre nem lehet hivatkozni, mivel ez nem volt hivatalos felmérés. A korábbi években zajlott tömegrendezvényeken látszik, hogy sokan támogatják. A Székely Szabadság Napján pár éve harmincezer ember volt, a Székelyek Nagy Menetelésénél 50 ezer emberről tudunk, akkor 50 kilométer hosszan álltak kéz a kézben az emberek.

A növekvő passzivitás láttán ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy lehet baj van az ügy képviseletével, a Székely Nemzeti Tanács stratégiájával. Felmerül, hogy azért maradnak távol az emberek, mert megunták az autonómiázást, mint szókészletet. Talán az aktivizálná az embereket, ha gyakorlatilag építenénk az autonómiát, hogy tartalmilag is legyen eredmény. A jogi érvényesülést közben lehetne építeni, de kellenek az eredmények. Az emberek megunták, hogy huszonnyolc éve beszélünk valamiről és nem történt előrelépés. Azt mindenki szeretné, amit az autonómia jelent, hogy maguk dönthetnének az adójukról, az intézményeket a sajátjaik vezethetnék, de az egy helyben topogás passzivitásba taszítja az embereket. Kellene egy frissítés az SZNT vezetőségében és egy irányváltás. Nem lehet akarni valamit és nem tenni érte. Az emberek megunták a céltalan „menetelést”, már nincs mozgósító ereje egy ilyen felvonulásnak. Joggal érzik azt az emberek, hogy ezeknek sosem volt hatása, nem történt fejlődés.

A románok hogyan viszonyulnak az erdélyi és székely autonómia mozgalmakhoz?

Az az érzésem, hogy egyre inkább megértik az indokainkat, illetve megértőek az üggyel kapcsolatban. A kommunizmus alatt nem lehetett erről beszélni, tiltott volt az erről való diskurzus.

Pedig sok dologban egyetértünk, annak ellenére, hogy talán sosem beszéltünk egymással. Az ember meglepődik, amikor egy olyan románnal találkozik, aki autonómiapárti. Ők is érzik Bukarest nyomását, hogy az elmúlt száz évben nem történt előrelépés az erdélyi ügyekben. Az infrastruktúra leromlott, régi épületek sokasága került lebontásra, a történelmet meghamisítják, ez sokak számára észrevehető román oldalon is. Bennük is van egy frusztráció, hogy mi lesz az ő értékeikkel, mert a bukarestiek homogenizálják az erdélyi románokat.

Mit gondolnak a székelyekről?

A székelyekkel szemben van bennük gyanakvás, hogy túlságosan nacionalisták, a nacionalista székelyek pedig azt gondolják, hogy a románokkal nincs mit kezdeni. Mégis, amikor egymás mellé ülnek, akkor sok esetben meg tudnak egyezni. A románok részéről megvan a nyitottság, néha a székelyek részéről is, de nincsenek meg azok a fórumok, ahol lehetne egyeztetni. Én azt látom, hogy éppen a centenárium évében kezdett felpörögni a dolog, most érzik, hogy ennyi idő alatt nem sikerült sok kérdésben előre lépni. Van egy az erdélyi autonómiáért indított petícióm, amit próbáltam a románok szája íze szerint megfogalmazni. 2017-ben hosszú ideig hétezernél stagnált a támogatók száma, az elmúlt napokban jött még háromezer a románok részéről. Talán érzik, hogy 2018-ban kell megmutatni, hogy igen, ők mást akarnak. Van egy együttműködésre való nyitottság a részükről, most tanulnak, sok román kezd ráébredni az erdélyi identitására, Sabin Germannak köszönhetően pedig egyre többen.

Megjelenik ez a nyilvánosságban?

Sajnos ennek a témának nincsenek csatornái, színterei, mi is ezen dolgozunk, hogy megteremtsük ezeket. De nagyon nehéz,

A bizalom kiépítése lassan megy. Nekem személyesen is van száznál több román barátom, akikkel napi szinten beszélünk erről, és szinte naponta találunk olyan vitás pontokat, amit el kell rendezzünk. De van fejlődés: amikor 2013-ban elkezdtem ezzel foglalkozni, akkor sokkal pesszimistábban láttam dolgokat, de időről-időre javul a helyzet. Sokan nagyon progresszíven és korrekt módon állnak a kérdéshez, sokan látják úgy, hogy közelebb áll hozzájuk a szomszéd magyar, mint a bukaresti román. Párbeszédet kellene elindítani, ez az egyetlen megoldás. Engem sokszor számon kérnek, hogy miért kommunikálok csak magyarul, én erre azt válaszolom, hogy mi magyarok sem vagyunk sokszor felkészülve ezekre a dolgokra. Én úgy érzem, hogy az én feladatom, hogy a magyar közösséget győzzem meg, közvetítsem azokat az információkat, amiket megszerzek. hogy bemutassam nekik a partnereinket. Közben persze a románok felé is közvetítek.

A svábokkal és a szászokkal van mit kezdeni?  

Szervezeti szinten nincsen velük kommunikáció, helyi szinten viszont több szász ember csatlakozott a mozgalomhoz Brassóban, Segesváron, Medgyes környékén, Nagyszebenben. Csatlakoznak a Ligához, alapszervezeteket hoznak létre. Van fejlődés ebben az irányban is. Azt viszont hangsúlyozom, hogy helyi szász szervezetekkel tudunk együttműködni, központilag nincs megegyezés. Sok szász Liga-tagnak van tisztsége a Német Demokrata Fórumban, de hivatalosan nincs megállapodás.

Az erdélyi románok érzik, hogy nincsenek megfelelő módon reprezentálva a bukaresti politikában?

Az a probléma, hogy ők mindig jobboldalra szavaznak, ez az ő ellenszerük a PSD (Szociáldemokrata Párt) ellen. Beszavazzák a parlamentbe a jobboldalt, de az nem képviseli az érdekeiket, mint regionális érdeket. A választás másnapján már rájönnek, hogy nem volt jó döntés, ezért érzem úgy, hogy a POL-nak és Sabin Germannak jó kilátásai vannak a sikerre. Van egy üres tér, amit be kell tölteni és erre ők képesek lennének. Rengeteg potenciál van az autonómista mozgalomban.