A fenti idézetben Kossuth Lajos szól így. Kossuth Lajost kortársai sokszor – sokszor joggal – ítélték meg kritikusan, ám szuggesztivitása és teljes érzelmi azonosulása a magyar függetlenséggel és szabadsággal örökre a nemzet emlékezetébe égették.
Illyés Gyula, író, költő, drámaíró (szül.: 1902. november 2., Felsőrácegrespuszta – elhunyt: 1983. április 15., Budapest ) feltörekvő vidéki családban született, ahol gondot fordítottak taníttatására. 1922-1926 között Párizsban él, ahonnan már széles látókörrel, kialakult világnézettel és formavilággal tért haza. Jól ismerte a magyar társadalom feszítő problémáit. Baloldaliságát a kezdetektől vállalja, saját polgári életmódja némileg disszonáns önmaga számára is. Gondolati fejlődése során eljut a torzulások és igazságtalanságok elleni megszólalásig. Az 1950-es években jó érzékkel, témaválasztásokkal kerüli el a konfliktusokat. Az enyhülő hatvanas, hetvenes években érzékenyebb témákhoz nyúlva – néha tiltásokkal tarkítva - inkább az aczéli „tűrt” kategóriába került. Tekintélyét, elismertségét élete végéig megtartotta.
Az idézetet köszönöm Mészáros György olvasónknak.