Napi Maxima - Szalai Zoltán rovata
„Fontos, hogy az ember ne csak egy bizonyos nemzet polgárának érezze magát, hanem egy sajátos országrész hűséges polgárának is. Az ilyen „helyi hűség”, akárcsak az osztályhoz való hűség, a család iránti hűségből fakad. Az egyénben persze kialakulhat a legforróbb rajongás egy hely iránt, amely nem a szülőföldje, s egy közösség iránt, amelyhez nem fűzik családi kötelékek. Ám úgy vélem, egyetértünk, hogy van valami mesterkélt és kissé nagyon is tudatos egy olyan közösség érzéseiben, amelynek tagjai erősen kötődnek lakóhelyükhöz, ám valamennyien máshonnan érkeztek. Talán azt mondhatnánk, egy-két generációt várni kell, míg kialakul az a fajta hűség, amelyet a lakosság örökségbe kapott, és nem tudatos választás eredménye. Egészében véve úgy tűnik, az lenne a legjobb, ha az emberek nagy többsége ott élné le életét, ahol megszületett. A család, az osztály és a helyi környezet iránti hűség kölcsönösen támogatják egymást; és ha egyikük romlásnak indul, a többi is kárt szenved.”