„Ferenc pápát Benedek pápának köszönhetjük” – Daniel Arasa Villar a Mandinernek

Ön részt vett a Rome Reports alapításában. Mitől különleges ez a médium?

A Rome Reports egy televíziós hírügynökség, ami elsősorban a pápával és az Egyházzal kapcsolatos hírek, információk továbbítására koncentrál. Persze mást is csinálunk: segítséget nyújtunk más médiumoknak és néha politikai, szociális kérdésekkel is foglalkozunk. A Rome Reports célja az, hogy profi és magasszintű hírekkel szolgáljon az Egyházról. Ez egy független hírügynökség, de nagyon jó kapcsolatot ápol a Vatikánnal, ami lehetővé teszi, hogy nagyon könnyen elérjük az elsődleges forrásokat. A tapasztalatom eddig nagyon pozitív.

Miért van erre szükség? 

Mert az Egyház iránt a világi média általában nagyon nagy érdeklődést mutat. A pápa és a Vatikán különösen érdekes. Sok médiának viszont egyáltalán nincs specializációja egyházi ügyekre. A szekuláris média ezért nagyon mesterkélt és sokszor túl polemikus a katolikus témákkal kapcsolatban. 

Benedek pápa nagyon logikusan és pontosan fogalmazott, de nehezen érthetően fejezte ki magát. Félreértették. Ferenc pápa nagyon egyszerű módon kommunikál, de őt is félreértik. Miért értelmezi félre a média olyan gyakran az egyházzal kapcsolatos kérdéseket?

A Ferenc pápa által írt apostoli buzdításban (Evangelii Gaudium) beszél a mai evangelizáció kihívásairól. Szerinte tudatában kell lennünk annak, hogy a katolikus tanítást sosem fogják teljesen megérteni, mert a katolikus hitet csak akkor lehet igazán megérteni, ha megélik. Ez a személyes tapasztalatom is. Ez egy előfeltétel. Szóval egy sokkal intelligensebb, pasztorálisabb pápát sem értenének meg teljesen. A második probléma inkább a média rendszerében rejlik, nem a pápa személyében. A média egyszerűsít, mert kevés a rendelkezésére álló hely és idő. Ezért előfordul, hogy olyan témákat mutat be röviden, amelyeket nagyon nehéz megérteni. Nem lehet elmagyarázni egy enciklikát egy tweetben. Meg kell értenünk, hogy a média lényegénél fogva egyszerűsíti a dolgokat. Ez nem feltélenül azt jelenti, hogy hazudni akar. Előfordul, hogy nem akar hazudni, de az előbb említett körülmények miatt ferdít. Itt egészítheti ki a katolikus média a világi médiát. 

Csak annyiról van szó, hogy nehéz témákat kell egyszerűsítve bemutatniuk?

Egy másik aspektus is szóba jön. Vajon hány újságíró ismeri a katolikus tanokat, az Egyházat, a teológiát és az egyháztörténetet? Nagyon kevés. Nyilván sok múlik az adott országon és az adott médián. Például Olaszországban az egyházzal foglalkozó újságírók nagyon felkészültek. De ez nincs így máshol. Ezért van programunk a Szent Kereszt Egyetemen kifejezetten újságíróknak. Anyagi okok miatt az újságok nem biztosítanak pénzt az újságíróik képzésére. Ez egy nagyon nagy probléma.

Olyan tudásra van szükséged, ami nincs meg mindenkinek. 

Biztos, hogy a tudatlanság és a felkészületlenség játssza a félreértésben a kulcsszerepet? 

A félreértések néha tagadhatatlanul ideológiai okok miatt állnak elő. Nagyon sokan egyházellenesek a médiában. Ez mindig is így volt, nincs ebben semmi új. A nyugati országokban, ahol a szekularizmus folyamata előrehaladott, a dogmák és az egyház élete kontrasztban áll a társadalom általános trendjével. Ezért normális, hogy vannak kritikák vagy meg nem értett dolgok. Itt van a nagy lehetőség – vagy más szempontból nézve a kihívás –, amivel a katolikus médiának szembe kell néznie. Segítenünk kell a szekuláris társadalomnak, hogy megértsen olyan témákat, amelyeket nagyon nehéz megérteni. 

Hogyan működik Ferenc pápa alatt a katolikus média?

XVI. Benedek pápasága idején a legtöbb időt azzal töltöttük, hogy megvédjük a pápát. Ferenc pápával kapcsolatban nem ez a helyzet. Más a világi média hozzáállása vele kapcsolatban. Jelenleg nagyon könnyű a pápáról beszélni. Úgy látom, hogy az a fő képessége Ferenc pápának, hogy képes irányítani, tematizálni katolikus ügyeket a világi médiában. Azt tapasztalom, hogy most a pápa vet fel témákat, ügyeket és a média mögé áll. Néha persze félreértelmezik, de ma nagyon egyszerű katolikus ügyekről beszélni a társadalomban. Ez egy lehetőség.

Magyarországon nem ez a helyzet. Ha Ferenc pápa valami érdekeset nyilatkozik, akkor különösen a baloldali média harap rá erre, de nincs nagyobb eszmecsere a katolikus témákról, mint Benedek pápa alatt. Talán nagyobb a vita a pápa személyéről, de semmi több.

Mit értek az alatt, hogy tematizál a pápa? Szeretném ezt jobban kifejteni. Benedek pápa látta, hogy az Egyháznak változásra van szüksége. Azt gondolta, hogy ő nem tudja ezt végigvinni, ezért az Egyháznak szüksége van valakire, aki ezt megteszi.

A folytonosság pedig nem csak a Tanítóhivatal miatt van jelen. Ferenc pápa lényegében egy pasztorális változást vezet az Egyházban. Egy spirituális reformot szorgalmaz a pápa. Lényegében ez egy attitűdváltozás az Egyházban, amiben nem a struktúrák a fontosak. Ugyan mit változtathat egy pápa tíz év alatt a kétezerből? Semmit… 

Mit jelent pontosan a Ferenc pápa vezette attitűdváltozás?

Egy megsebzett társadalomban élünk, ami különösen a családban jelentkezik. A pápa erre azt mondja, hogy az egyház nem csak azért van itt, hogy a saját belső problémáival foglalkozzon, hanem azért is mert segítenie kell a megsebzett társadalmat. A Szentatya gyakran használ erre egy hasonlatot. Szerinte az Egyház olyan, mint egy tábori kórház, ami a csata után biztosítja a kezelést és a gyógyszereket a sebesült embereknek. A világ így azt láthatja, hogy az Egyház nem csak a saját ügyeivel foglalkozik, hanem figyel az emberiség közös ügyeire is. Ferenc személyében egy olyan pápát látnak, aki meglátogatja a prostituáltakat, betegeket, bevándorlókat, fiatalokat. Ferenc pápa figyel a társadalom jövőjére, az embereket pedig érdekli, hogy az Egyház nem egy másik világban él. 

A világi média támogatása nem jár kockázatokkal? 

A világi média túl nagy figyelmet szentel a személyének, amit a pápa nem akar, de nem tudja elkerülni. A pápa egy vezető és mint ilyen nem kerülheti el, hogy középpontban legyen. Amikor megválasztották az első dolog, amit mondott, hogy ő elsősorban Róma püspöke. Ferenc pápa nagy gondot fordít az egyházmegyék szerepére, mert a püspökök lokális felelősségre hívja fel a figyelmet. 

Nem lehet, hogy a pápa valójában az ellenkezőjét teszi? Decentralizációról beszél, közben centralizál? Centralizálja a struktúrákat és decentralizálja a tanokat. Ebben az értelemben kicsit szembemegy az Egyház hagyományával, ami eddig pont fordítva volt, a tan központi, a vezetés helyi volt. 

A pápa karaktere nagyban meghatározza azt, hogy hogyan mutatják be a tevékenységét. Benedek pápa például egy nagyon világos, nagyon intellektuális német professzor, akinek a beszédeiből szinte rögtön könyvet lehetett írni. Egyébként nagyon szégyenlős volt és nem szerette a tömeget. Elfogadta, de nem ragaszkodott a szerepéhez, ebben az értelemben nagyon alázatos volt. A külföldi utazások során is azt tette, amit a szakértők tanácsoltak neki. Ferenc pápa teljesen más. Ő egy latin ember, aki hozzászokott az emberekkel való közvetlen kapcsolattartáshoz. Egyetértek azzal, hogy Ferenc pápának nagyon erős a karaktere. Talán ez is megjelenik az interpretációkban. Ugyanakkor a pápa nagyon kedves és humoros. Ez nála nem mesterkélt, hanem nagyon természetes és spontán. Ezzel szemben a liturgiában nagyon komolynak tűnik. Akkor nagyon más, mint amikor emberekkel van. Nem tudom megerősíteni a centralizációt. Abban biztos vagyok, hogy erős karakter, de nem centralizálja az egyházi struktúrát. 

Mi a média fő feladata? 

A média azért média, mert híreket hoz le. Ez egy nagyon fontos aspektus, de a média a társadalom része is. A média célja, hogy megmutassa az igazságot. Az igazság abban segít az embereknek, hogy jobb társadalmat építhessenek fel. A médiának ezért tájékoztatni kell, de a tájékoztatás nem csak azt jelenti, hogy informálunk, mert legtöbbször az informálás értelmezést kíván. Nincs mindenkinek meg a megfelelő képessége, hogy megértse a dolgokat. Különbség van az információ és az interpretáció között, de ez nem jelent hazugságot. Egyszerűen eszközöket biztosítunk az embereknek, hogy interpretálják a valóságot. Mert a valóságot interpretálni kell. 

Mi a fő különbség a világi és egyházi média között?

A szekuláris média sokszor kereskedelmi szabályokat követ, ezért sokkal inkább meghatározott politikai szempontok által. Itt előnyben van a katolikus média. Fontos különbséget kell tenni a hivatalos és a nem hivatalos katolikus média között. A hivatalosak korlátozottabbak az interpretációt tekintve. Ez jó, ha valakinek a hivatalos álláspontra van szüksége. Egy nem hivatalos katolikus média a valóságot viszont mélyebben mutathatja be.

Bemutathatja a katolikus média a megbotránkoztató témákat? Például a pedofilügyeket és a pénzügyi botrányokat? 

Be lehet mutatni, a kérdés mindig az, hogy hogyan. Az egész társadalomnak használok ezzel vagy csak rosszabb lesz a helyzet? Ezt kell mindig figyelembe venni a döntés előtt. Lehet- e foglalkozni a pedofilügyekkel, a pénzügyi botrányokkal? Persze! A kérdés csak az, hogyan teszed. 

Miben áll egy katolikus újságíró felelőssége, amikor az Egyházban zajló belső konfliktusokról kell informálnia az olvasókat? Például ilyen a dubia, a filiális korrekció.

Előfordul, hogy bíborosok, püspökök, szakértők kritizálják a pápát. Ilyen a dubia és filiális korrekció ügye. Itt sokszor kételyek megfogalmazásáról van szó. A kritikusok a közvélemény elé tárnak néhány fenntartást morális és tanbeli kérdésekben. Normális, hogy ezekben az ügyekben nem mindenki érti, hogy miről van szó, mert a pápának új ötletei vannak. Ugyan nem változtatja meg a tanítóhivatalt, de az igaz, hogy új frontokat nyit.

Abban nem látok problémát, ha valakinek kérdései, kétségei vannak, és ezt kifejezi. A kérdés szerintem az, hogy ezt milyen formában teszi meg. Ezen múlik, hogy az eredmény a végén pozitív vagy negatív lesz. 

Mit gondol a filiális korrekcióról?

Úgy látom, hogy a filiális korrekció ebben a formában hiba. Egy hosszú dokumentum, ami jól meg van írva, de a bevezető levél szerintem nem túl pozitív, mert kifelé olyan üzenete lehet, mintha az Egyházat támadnák a katolikusok. Persze jó szándékkal teszik, ebben biztos vagyok, hiszen jó és komoly felkészültségű katolikusok írták, de az ettől várható eredmény szerintem negatív. Néha mérlegelni kell, hogyan teszel dolgokat. Egy olyan társadalomban, ami tele van alapvető problémákkal, olyan témákat a közvélemény elé tárni, amin szakértők vitatkoznak, kontraproduktív lesz. Talán jobban összezavarjuk vele az embereket és néhányan a végén azt hiszik, hogy szakadás van az Egyházban. Sok katolikus össze van zavarodva, ezt megértem. De az is igaz, hogy ha csak ugyanazokat a forrásokat olvasod és mindig ilyen témákkal foglalkozol, akkor elveszítheted a társadalom perspektíváját. Mi a fontosabb? Egy atomháború vagy az Amoris Laetitia egyik lábjegyzete? Ha mérlegre teszed, akkor nagyon nagy a különbség. 

Az atomháború fontosabb, mint az Oltáriszentség? 

Objektíve nem. De miért van itt Jézus Krisztus, az Oltáriszentség? A lelkek üdvösségéért. Aquinói Szent Tamás azt mondta, hogy ha imádkozni szeretnél, akkor előbb enned kell. Néha nem jutunk el a tanbeli kérdések ismertetéséig, ha előtte nem rendezünk alapvető gazdasági és szociális dolgokat, az emberek mindennapi problémáit. Gondoljunk bele, ha valaki már háromszor elvált vagy romokban van a házassága, esetleg drogfüggő, akkor hogyan lehetne egyáltalán az Oltáriszentségről beszélni vele? Egyszerűen nem éri el ezt a szintet.

Ez olyan, mint Maslow piramisa. De ez fordítva is igaz lehet, hiszen a szegényebb emberek talán jobban megértik az evangélium üzenetet, mint az, aki jól lakott.

Igen, ezt Jézus Krisztus is kiemelte. Azt sem állítom azt, hogy a képzés és az érvek nem fontosak. Vannak emberek, akiket inkább dogmatikai kérdésekkel lehet elérni, mert intellektuálisabbak. De a periférián lévő emberekről, akikről sokat beszél a pápa, ettől nagyon távol vannak, nem csak materiálisan, hanem intellektuálisan is. Nekik az Eucharisztia kérdése semmit sem mond. Azt kell megmutatni, hogyan változtatja meg az életed az Eucharisztia, és akkor lehet eredményeket elérni.  

Brazíliában, ahol a felszabadítás teológiája miatt az Egyház a katekizmus oktatása helyett évtizedekig inkább társadalmi problémák megoldásával foglalkozott, ma már milliók hagyják el a hitet, és a karizmatikus kereszténység felé fordulnak. 

Egyetértek. A 1970-es és ’80-as években valóban sokan csak a szociális területtel foglalkoztak, ráadásul marxista szemszögből. Ez azt eredményezte, hogy teljesen elvesztették a spirituális dimenziót, és csak arra koncentráltak, hogy enni adjanak a szegényeknek, abból a pénzből, amit elloptak a gazdagoktól.

Sok hibát követtek el akkor, és most mi isszuk meg a levét. A formáció tehát fontos, a katekizmus ismerete nélkül nem lehet felépíteni egy keresztény életet. Mert a keresztény élet alapelveken, dogmákon alapszik, de a lényeg Jézus Krisztus személye. A pápa nem tagadja ezt. A probléma az, hogy az emberek többsége kívül van az egyházon.

Mi az evangelizáció leghatékonyabb módja?

A katolikus világnézet bemutatásának és népszerűsítésének a hiteles katolikus életpélda középpontba állítása a legjobb módszere. A hitet vonzóvá kell tenni, ebben segít a szentek példája. Egy olyan társadalomban, ami rendkívül vizuális és leegyszerűsített, ahol nincs sok idő olvasni és egyébként senki sem olvas. Az emberek csak rápillantanak a címre, elolvassák a bevezető szövegret és megnézik a képeket. A katolikus újságíró feladata, hogy a fontos témát érdekesen mutassa be. A Rome Reports ezt figyelembe véve jár el, de például a ChurchPop és az Aleteia a kemény témákat is bemutatja. Ha a lényeget egyszerűen adjuk át, akkor nem hazudunk. Ezt csinálja a pápa.

Ön katalán. Mit gondol a függetlenségi törekvésekről? 

A kérdés nem érthető meg a történelmi előzmények ismerete nélkül. A kialakult helyzet nem csupán az elmúlt hetek, hónapok problémája. A kérdésnek komoly kulturális gyökerei és politikai dimenziói is vannak. Katalónia politikailag hagyományosan baloldali, kulturálisan pedig republikánus társadalom. Ezzel szemben Spanyolország politikailag jobboldali és kulturálisan monarchista.

A katalánoknak nem elég az autonómia?

Igaz, hogy a Franco-rezsim után Spanyolországban életbe lépett az autonómiák rendszere. A baszk területek, Navarra és Katalónia is ide tartozik. A katalán nacionalizmus, ami mindig jellemző volt erre a területetre, egyre többet akar.

Mit gondol a függetlenségi referendumról?

Ennyire fontos kérdéseket nem lehet eldönteni ilyen körülmények között, gondolkodás nélkül.

De évek óta hazudnak az embereknek. Azt mondják, hogy kikiáltjuk a függetlenséget és az EU tagjai maradhatunk. Ez nem igaz. Mivel ez egy nagyon érzelmekkel átitatott kérdés, elhiszik. A racionális érvek nem igazán működnek.

A katalán nacionalisták felelősek a kialakult helyzetért?

Mindkét fél okolható. A katalán kormány fogva van, mert a nacionalisták komoly nyomás alatt tartja őket. A CUP egy anarchista, rendszerkritikus és egyházellenes, radikális párt, ami tíz százalékkal van jelen a katalán parlamentben. Ők mindent megtesznek a függetlenségért. A jelenlegi katalán kormány körülbelül a támogatottság felével bír, de nagy hatást gyakorol a közvéleményre. A katalán társadalom nagyon megosztott. 

Többségük támogatja a függetlenség ügyét?

A katalánok negyven százaléka függetlenségpárti, ezzel szemben húsz százalékuk a spanyol egységet támogatja. Amikor a katalán kormány azt mondja, hogy a katalánok egységesen a függetlenséget akarják, akkor hazudik. 

Ön szerint jól reagált a spanyol kormány?

Madrid legnagyobb problémája az, hogy sosem értették meg és nem fogadták el, hogy a katalán társadalom egy jelentős csoportja függetlenségpárti. A spanyol kormány úgy gondolta, hogy ez csak néhány őrült politikus problémája, ezért nem kezelték kellő komolysággal ezt a kérdést. Ezért a függetlenségi eszme egyre népszerűbb lett, többek között azért, mert a katalán oktatási rendszer a katalán kormány kezében van. 

Mit gondol a függetlenség kinyilvánításáról? Milyen következményei lehetnek? 

Nagy hiba lenne kikiáltani a függetlenséget, mert a társadalom megosztott, nincs meg a szükséges legitimáció. Ez csak tovább mélyítené az ellentéteket. Az a helyzet, hogy politikai és ideológiai okok miatt a katalán miniszterelnök mesterséges megosztottságot keltett. Nincs problémám a függetlenségi gondolattal, de ezen az úton nagyon negatív hatásai vannak a társadalomra. A fő probléma a társadalmi feszültség, de ha így megy tovább, akkor hamarosan gazdasági visszaesés is várható, mert néhány nagy cég rögtön elhagyja Katalóniát. Az a véleményem, hogy

A spanyol kormány elveheti az autonómiát is. 

Miben látja Madrid felelősségét?

Azt gondolom, hogy helytelenül járt el Madrid a referendum napján. Hiba volt, mert nem volt szükség a rendőrség ilyen szintű bevetésére. Természetesen, ahogy lenni szokott a sérültek számát ilyenkor eltúlozták. Madrid viszont ezzel elvesztette a kommunikációs csatát, most azt mondhatják, hogy autoriter a spanyol kormány. 

Mi a megoldás?

Szerintem a skót példa előremutató. Egy legális, szabad választáson az embereknek joguk lenne szavazni, de semmiképp sem egy törvénytelen, garanciák nélküli referendumon. Katalóniában teljesen kétnyelvűek vagyunk, előfordul, hogy én katalánul kérdezek, de a választ spanyolul kapom. Ezzel semmi probléma sincs. Kár lenne elveszíteni ezt a toleranciát. Egyébként úgy gondolom, hogy a katalán kormánynak politikailag vége van, Rajoy pedig hat hónapon belül elveszíti a választásokat.

Fotó: Szilvay Gergely