Álljatok helyt, magyarok! – Robert Agostinelli amerikai milliárdos a Mandinernek

Robert Agostinelli a Rhone Group alapítója és ügyvezető igazgatója. A Columbia Egyetemen végezte tanulmányait, majd a Rothschildoknál és a Goldman Sachsnál dolgozott, mielőtt 1995-ben megalapította volna saját pénzügyi befektető cégét. A leggazdagabb amerikai és brit személyiségek listáján rendre szereplő Agostinelli számos konzervatív, jobboldali ügyet támogat világszerte. Többek között a Friends of Israel kezdeményezés, a National Review Institute és a Bilderberg-csoport résztvevője. Idejét London, Párizs, New York és Florida között osztja meg, négy gyermeke született, művészeti alkotások és borok gyűjtője. Budapestre a Danube Institute meghívására érkezett.

***

Olasz-amerikai családból származik – mit adott önnek az indíttatás?

A New York állambéli Rochesterben, egy nagyon hagyományos környezetben nőttem fel. Középosztálybeli családból származom – a teljes, kiterjedt famíliánk olasz gyökerekkel rendelkezik és nagyon sokan szolgáltak közülünk az amerikai hadseregben. Az ötvenes években születtem, az idősebb rokonok révén ez a légkör vett engem körül. Csodálatos időszak volt ez: a világháború utáni Amerikában a horizontra vethettük a tekintetünket, egyre jobbak voltak a kilátásaink, egyre jobban éltünk és mindenki hitt az amerikai álomban.

Apám mérnök volt, de katonaként harcolt a koreai háborúban a születésem előtt. Az osztagukra rátámadtak a kínaiak, egy gránát eltalálta az állkapcsát: megsebesülve fogadkozott és imádkozott Szűz Máriához, hogy túlélje a sérülést és lássa a feleségét és családját. Túlélte. Onnantól minden vasárnap járt a misékre (nevet). A családi történeteken keresztül megtanultam a szabadság értékét, a kapitalizmus működését – és a hit erejét. Katolikus vagyok, ministráltam is, katolikus iskolákba jártam, hiszek Istenben. Sokat tanultam egy engem tanító püspöktől is. 

A vidékről végül New Yorkba vezetett az útja, belevágva az üzleti karrierbe.

A Columbiára jártam, jogot hallgattam és üzleti tanulmányokat folytattam. A jogot végül otthagytam, de az üzlet mellett az alkotmányjog és a közélet továbbra is érdekelt. Tanított engem egy lengyel professzor, aki a nácik és a kommunisták ellen is harcolt, tőle sokat tanultam a kelet-európaiak felfogásáról és az ő szabadságharcaikról.

A hatvanas években volt tizenéves, hogyan emlékszik vissza azokra az időkre?

Az volt az a korszak, amikor a marxista gént beültették az amerikai ifjúságba. Akkor voltam egyetemista. A szemem előtt változott meg az addigi világunk. Különös idők voltak, főleg úgy, hogy én más értékek mentén nőttem föl. 

A hetvenes-nyolcvanas években építette föl a karrierjét, ami viszont már a globalizálódó kapitalizmusról, az egyre szabadabb piacokról szólt.

Aranykor volt az, de válságos időkből indult. A hetvenes évek szörnyű volt: a vietnami háború lezárása, a Watergate-botrány, a gazdasági válság, Carter elnöksége, ami a legrosszabb volt Amerika történetében... mind végigéltem. A legtöbb nyugat-európai országot is baloldali mozgalmak, terroristák és gazdasági válságok sújtották akkoriban. 

Mégis megtalálta a számításait.

Amikor végeztem a Columbián, végiggondoltam, mivel is foglalkoznék. Még nem volt internet, nem volt állandó információáramlás, de ott akartam lenni, ahol a dolgok történnek. A modern pénzügyi szféra akkor kezdett kialakulni, nem volt még sok cég az új területeken. Megismertem néhány inspiráló személyiséget ezen a területen. Jacob Rothschild mellett kezdtem el dolgozni Svájcban. A sikereim két dologból származtak: a kemény munkából és a szerencséből. 

Az is szerencse volt, hogy akkoriban Ronald Reagan és Margaret Thatcher lettek két nyugati hatalom vezetői.

Reagan és Thatcher is ikonikus, áldott lelkek voltak. Sokakat megismertem a környezetükből, máig tartom a kapcsolatot sokukkal – például John O'Sullivannel a Danube Institute-tól. Reagan, Thatcher és persze II. János Pál pápa új lendületet hoztak a világpolitikába. A nyolcvanas évek folyamán a Goldman Sachs-nak dolgoztam, ami akkor még nagyrészt Amerikán belül működött. Szorgalmaztam, hogy nyissanak a nagyvilág felé, és végül én indítottam el az európai működésüket Londonon keresztül. Sokan óvtak ettől, mondván, hogy Európa félreeső hely, elrontom a karrieremet. De Reagan és Thatcher együttműködése megerősítették a Nyugatot, nyitást hoztak, és meg tudtam lovagolni az első hullámot. 

A pénzügyi világban csinált karriert, de mindig is érdekelte a politika – olyannyira, hogy az évtizedek során vezető nyugati politikusokkal került baráti viszonyba.

Jó barátomnak tarthatom George W. Bush-t, Nicolas Sarkozy volt francia elnököt és José Aznar korábbi spanyol kormányfőt.

Mit tanult tőlük, milyen tapasztalatokat szerzett a kapcsolatai révén?

Igaz barátok. Nagyszerű személyiségek.

Megtanultam tőlük, hogy vezetőnek lenni egy magányos dolog. És vezetőként is meg kell őrizni az integritást. Itt Budapesten találkoztam Orbán Viktorral, ő arról beszélt nekem: vezetőként a helyes dolgot kell cselekedni, akkor is, ha az nem népszerű. Ezt megtanultam Aznartól és Sarkozytól is. Aznart megpróbálták megölni a terroristák, de kitartott a politikája mellett. George W. Bush szeptember 11-e után meghirdette a terror elleni háborút. Háborús uszítónak nevezték, pedig a helyes dolgot cselekedte, Dick Cheney-vel együtt, akit szintén barátomnak tarthatok. Nem könnyű fiatal fiúkat háborúba küldeni, tudván, hogy sokuk nem fog visszatérni. Tudom Bush-ról, hogy nagyon nehezen érintette ez őt érzelmileg. Elnöksége óta – ezt kevesen tudják róla – sokat foglalkozik a háborús veteránokkal. Pénzügyi és lelki támogatást ad nekik, sok időt tölt a társaságukban, elmegy velük lovagolni vagy vacsorázni. Azt láttam, nagyon erős bajtársi kapcsolat van a veteránok és Bush között. 

Sarkozy és ifjabb Bush

Most már egy újabb politikusi nemzedék irányítja a nyugati országokat. Milyennek látja ezt az új nemzedéket?

Ma olyan korban élünk, ami nagyon kezd hasonlítani a hatvanas évekre. A 2008-as gazdasági válság után Obama és csatlósai azt mondták: „ne hagyjunk kihasználatlanul egy válságot”. Lehetőséget láttak abban, hogy a hazugságukat terjesszék.

Milyen hazugságot?

A szocializmus, a marxizmus, a központi tervezés hazugságát, ami a lopakodó zsarnoksággal jár együtt. Hiszem, sőt tudom, hogy ez gonosz törekvés. És ez a gonoszság soha nem tűnik el teljesen. Reagan, Thatcher és II. János Pál is emlékeztetett arra, hogy ez a gonosz mindig ott van közöttünk, de ők szembeszálltak vele. 

És úgy véli, a mai politikusok nem ismerik fel ezt a fenyegetést?

A mai Európában egy személyiség van, akinek van bátorsága, kitartása és szíve, hogy megértse azt, amiről előbb beszéltem: ez az önök miniszterelnöke, Orbán Viktor. Ilyen személyiség még Bibi Netanjahu Izraelben. De Nyugat-Európában ma nincs igazi vezető. Egy sincs. Egyszerűen nem értenék meg azt, amit az előbb mondtam.

Az Egyesült Államok új elnöke Donald Trump. Őt milyennek találja? Ismeri őt?

Találkoztunk egy párszor, de például édesanyám jobban ismeri őt, mint én (nevet). De Trump nem konzervatív. Ő populista.

Ez ön szerint jó vagy rossz?

Trump igazi tehetsége abban van, hogy önmagát és azokat a dolgokat reklámozza, amiket ő szeret. Minden idők egyik legnagyobb mestere ebben. Trump egy reklámos. Egy ügyes reklámos. A republikánusok szétesett állapotban futottak neki a tavalyi elnökválasztásnak. Rendezetlenségük miatt utat engedtek Trumpnak. Trump erénye az, hogy megérezte az emberek elégedetlenségét a politikai elittel szemben. Mi a National Review-nál kritikusak voltunk a kampány során Trumppal szemben, de végül támogattuk őt, én magam is. De azért jegyezzük meg:

Mi folyik most Amerikában? Kulturális harcokat és valódi utcai összecsapásokat látunk, egyetemi és nyilvánosságbeli csatározásokkal.

Amerikát nyolc évig a valaha volt egyik legrosszabb elnöke, Barack Husszein Obama irányította. Obama egy másik gonosztevő, Saul Alinsky tanítványa volt, méghozzá jó tanítványa. A mentalitásuk lényege: arra használni a szabad társadalmak intézményeit, hogy lerombolják saját magukat. Klasszikus marxista, sztálinista eszközöket használnak: ellenségeket teremtenek, még akkor is, ha nincsenek. Szembeállítják a feketéket a fehérekkel, tőkésekkel a dolgozókkal. Fellázították a tömegeket. Obama egy művésze volt ennek.

Az amerikaiak egyik fele most is konzervatív értékrend mentén él. Ők nem tudják megfogalmazni és képviselni a saját értékrendjüket a 21. században?

Ez sajnos így van, igaz. Ez a mi problémánk. Ez azért is történhetett meg, mert a jobboldali politikai elit nem mert kiállni a saját értékei mellett. A republikánusok egyre kevésbé tudták megmagyarázni, mit miért csinálnak a Kongresszusban, az embereknek meg nincs idejük jobban odafigyelni a folyamatokra. A demokraták jobban játszottak a pályán. 

Ön viszont odafigyel a folyamatokra: olyannyira, hogy részt vett már az összeesküvés-elméletek híveinek kedvenc fórumán, a Bilderberg-találkozásokon is. Mi folyik egy ilyen találkozón?

Ki kell ábrándítanom az összeesküvés-elméletek híveit: ezek eléggé eseménytelen találkozók. Világpolitikáról beszélgetünk – most is ezt teszem. Sok találkozóra járok – Davosba mondjuk nem, az túl liberális nekem.

Jól ismertem az idén elhunyt David Rockefellert és a Rothschildokat. Ők komoly emberek, helyes értékrenddel. Jacob Rothschild, David Rockefeller művelt, tájékozott emberek, a művészetek rajongói – de semmiképp sem a világ ellenségei (nevet). Tudok persze összeesküvéseket, George Soros például...

Ha már Soros, ő elég forró téma ma Magyarországon. De nem összeesküvés, amit csinál: teljesen nyíltan vállalja az ideológiáját.

Először is, Soros egy üzleti géniusz. Találkoztam vele párszor, nem az én ízlésem, de komoly üzletember. Ugyanakkor van egy ideológiája, ami elidegenedett a klasszikus liberalizmustól. Teljes szervezetrendszer épült köré, amit ő finanszíroz, hogy változásokat erőltessen keresztül a társadalmakon. Fontos a dolgok megértéséhez, hogy az amerikai Demokrata Párt szinte csődbe ment a reagani évek után. A párt balra tolódott, majd újra kitalálta magát. Soros hálózata akkoriban nagyon aktív lett a Demokrata Pártban. Barack Husszein Obama karrierje is akkoriban indult el fölfelé. Obama és Soros jól összeillenek, és ott állnak a most újra felerősödött amerikai kultúrharc egyik oldalán. Ez a Demokrata Párt már nem emlékeztet a régire. Én annak idején egy demokrata családban nőttem fel, hiszen a bevándorlók voltak az egyik bázisa a pártnak. Reagan is demokrataként kezdte. Aztán mind felnőttünk és felismertük, hogy hazudtak nekünk. Persze sokan vannak ma a jobboldalon olyanok, akik a baloldalon kezdték az eszmélésüket. A neokonzervatívok is.

Juncker és Soros

Evezzünk át Európába: karcos véleménye van az európai fejleményekről.

Az európai közösséget megalapozó Római Szerződés még egyáltalán nem akart politikai uniót. Közös gazdasági térséget akartak létrehozni, ennyi. 

Ez nem baj.

Nem volt baj, nagyszerű, nemes dolog volt. Klasszikus liberális alapokra épült. De aztán eltorzult a projekt. Mitterrand és Delors, ezek a ravasz rókák elvitték egy másik, homályos irányba. Margaret Thatcher észrevette ezt, fel is szólalt ellene. Az Európai Unió ma nyomorult állapotban van. Persze szét kell választani az érzelmeket a tényektől. Megértem, hogy a magyarok, lengyelek, görögök és olaszok számára legitim és fontos érzés, hogy az európai közösség részének érezzék magukat. De a valóságban az EU csak annyira tud létezni, amennyire a tagállamai akarják. Ezeknek a brüsszeli és strasbourgi embereknek átadni a nemzeti szuverenitást, az szó szerint öngyilkossággal ér fel. Nézzük meg a dél-európai országok munkanélküliségi adatait! Erről beszéltem Orbánnak is a minap. Nézzük meg a fiatalok kivándorlását ezekből az országokból. Ha olyan jó az EU, miért történik ez? Amikor az ottani fiatalok szemébe nézek, nyugtalanságot látok. Istentelen hülyeségeket tanulnak az iskolákban. Nincs valódi munkájuk. Amikor én kölyök voltam, boltban, kávézóban, benzinkúton dolgoztam. De aztán az lettem, aki. Fölvettem most a cégemhez egy görög fiatalt. Arról beszélt, hogy otthon maradt barátai ott tartanak, ahol nyolc éve, és nem is tudják, mihez kezdjenek magukkal. És bárhová megyek a térségben, ezzel találkozok.

Ki adja át a jogot egy sehonnai Junckernek, hogy ő döntsön adópolitikai kérdésekben? Mi az az adóharmonizáció, amiről beszél? Miért akarjuk, hogy ők döntsenek ebben? Ez sértő. Ez a lopakodó zsarnokság. A gyerekeimnek francia, illetve olasz állampolgárságuk is van az amerikai mellett. De örülök, hogy van amerikai útlevelük.

Sokat beszélünk a Nyugat válságáról, és tagadhatatlanok is a válságjelenségek. Ki használhatja ezt ki?

Amikor a nácik hatalomra kerültek, megtámadva Lengyelországot, Csehszlovákiát, akkor sokan Nyugaton azt mondták, ezzel nincs is baj. A zsarnokság sokáig nem tűnik fel, még vonzó is tud lenni – amíg nincs baj. Mi, nyugatiak felvilágosult és jószándékú emberek vagyunk, sok mindent megengedünk. Az a szerencse, hogy az Egyesült Államok még a mai zűrösebb, rendezetlenebb állapotában is sokkal erősebb, mint bármely más ország a Földön.

A Nyugat egyik mai ellensége az iszlamista terror. Fundamentalista radikálisok, akik eltorzítják az iszlám eredeti tanításait. Ezzel a konfliktussal sokáig szembe kell majd néznünk. A másik veszélyforrás Oroszország. Putyin ellenség. A jó hír, hogy Oroszország demográfiai problémákkal küzd, nem működik a jog uralma, a katonai ereje pedig nem ér fel a régi, szovjet időkhöz. A harmadik ellenfél Kína. Én nem hiszek a kínai csodában. Kína hatalmas, alapvető problémákkal küzd. Haveri kapitalizmus működik: ha körön belül vagy, gazdag leszel; ha körön kívül, akkor a hatalmasok szabályait kell követned, nincsenek jogaid. Nagyon kemény világ. És rajtuk kívül vannak kisebb ellenfelek, mint Kuba, Venezuela, Bolívia.

Hogyan tudnánk mi, magyarok részt venni a Nyugat újbóli megerősödésében?

Nagyra becsülöm a magyar nemzetet. Amikor a miniszterelnökükhöz mentem a parlamentbe, láttam a koronát. Keresztény korona. Csodálom a magyarokat, ahogy kiálltak önmagukért 1956-ban, kövekkel és Molotov-koktélokkal a tankok ellen. Nagy életakarat kell ehhez. Magyarország sokszor volt a Nyugat frontvonalában, ahogy most Izrael áll ott. Magyarországban még nagyon sok lehetőség van most. Ezeket meg kell valósítani. Ahogy előadásomban fogalmaztam: álljatok helyt, magyarok! Legyetek óvatosak az EU törekvéseivel szemben, szabadítsátok meg a gazdaságot az akadályoktól, és akkor Magyarország újra virágozni fog.