Értelmiség és ideológia – Napi Maxima

Napi Maxima – Szalai Zoltán

„[A] romantikus áramlatot, amelynek szálai «mozgalommá» futnak össze, főképp társadalmilag szabadon lebegő értelmiségiek hordozzák. Szociológiailag tehát ugyanarról a rétegről van szó, amelyik a felvilágosodás mellett is elkötelezte magát. Csakhogy amíg ez a réteg a maga felvilágosító képviselőiben még belső összefüggésben állt legalább saját történeti, társadalmi gyökereivel, és a felvilágosodás polgári írói még mintegy világnézeti támaszra leltek a polgárságban, addig a romantikussá válás egyidejűleg szociológiai és metafizikai elidegenülést és elmagányosodást hoz magával. […] A szabadon lebegő értelmiségiek tipikusan az igazolásnak azok a gondolkodói, olyan «ideológusok», akik értenek ahhoz, hogy mindent megalapozzanak, és megfelelő háttérrel lássanak el minden politikai akarást, amelynek szolgálatába szegődtek. Saját helyzetükből nem következik semmiféle kötöttség. Rendkívül fejlett érzékenységgel rendelkezenk azonban az élettérben jelenlévő kollektív akarások iránt, és rendelkeznek azzal a képességgel is, hogy felkutassák őket és beleéljék magukat. Önmaguktól nem tudnak semmit. Mihelyt azonban valami idegent felfognak és azzal azonosulnak, azt jobban tudják, és valóban jobban tudják, mint azok, akiknek a helyzet, a létszerű súlypont avatja sorsává azt, amit akarnak.”

Mannheim Károly: A konzervativizmus. Tanulmány a tudás szociológiájáról (eredetileg 1927), magyarul: Bp.: Cserépfalvi, 1994. 100–102.

Mannheim Károly (1893 – 1947) filozófus, szociológus, a tudásszociológia diszciplínájának megalapítója, de műveivel hatott a 20. századi értelmiség- és eszmetörténetre, a tudománytörténet és tudományfilozófia több irányzatára. Alexander Bernátnál doktorált Budapesten, meghatározó személyisége volt a Vasárnapi Körnek és a Szellemi Tudományok Szabadiskolájának. 1919-ben Bécsen keresztül emigrált Németországba. 1926-ban Heidelbergben habilitát, majd Frankfurtban és 1933 után, haláláig, Londonban volt professzor. Talán legismertebb műve az először 1929-ben németül megjelent Ideológia és utópia, amely angol nyelvű kiadásainak és nagy népszerűségének köszönhetőn a szabadon lebegő értelmiségi fogalmát is széles körben ismertté tetté. Ennek egyik legtöbbet idézett gondolata szerint a szabadon lebegő értelmiségiek, akik nem tartoznak stabilan egyik hagyományos társadalmi osztályhoz sem – éppen köztes pozíciójuknak köszönhetően – nagyban hozzájárulhatnak bizonyos szélsőségek kritikájához, a megbomlott tásdalmi egyensúly helyreállításához. A néhány évvel korábbi esszéket összegyűjtő Konzervativizmus árnyalja ezt a képet, mert komolyabban számot vet a szabadon lebegő értelmiség történeti kategóriájának kialakulásával. Megközelítésmódja is jóval több rétegű és nem mentes minden iróniától sem. A mai maximában ebből olvashatunk részleteket.

(Az idézetet köszönöm Zuh Deodáthnak.)