Segélykérés IV. Ince pápától

2017. szeptember 28. 14:48

A tatárok ügyében megkerestük az egész kereszténység három legfőbb udvarát, de mindezektől semmiféle vigaszt vagy segítséget nem kaptunk, csak szavakat.

2017. szeptember 28. 14:48
IV. Béla

IV. BÉLA KIRÁLY IV. INCE PÁPÁHOZ
(1250. november 11.)

 

Krisztusban szentséges atyának, I[nce] úrnak, Isten kegyelméből a római szentegyház főpapjának, B[éla], ugyanazon kegyelemből Magyarország királya mindenben köteles és alázatos tiszteletet.

Minthogy Magyarországot a tatárok pestise nagyobb részében pusztasággá változtatta és mint a juhaklot a kerítés, úgy veszik körül a hitetlen népek, mármint a rutének, brodnikok keletről, a bolgár és bosnyák eretnekek délről, akik ellen jelenleg is harcolunk seregünkkel, egyedül nyugatról és északról a németektől, mint azonos hitet vallóktól kellene országunknak a segítség némi gyümölcsét vennie, de innen is nem gyümölcsöt, hanem a villongás töviseit kell éreznünk, mikor az ország javait váratlan rablótámadásokkal ragadozzák el.

Miattuk, főként azonban a tatárok miatt, akiktől félni háborús tapasztalat tanított meg, mint a többi olyan nemzetet, akiken már keresztülgázoltak, országunk főpapjaival, és előkelőivel tanácskozva jónak láttuk, hogy Krisztus helyetteséhez és az ő testvéreihez meneküljünk, mint egyetlen, és a kereszténység végső szorongatottságában végső védelmezőhöz, hogy általunk Rátok is, és a többi keresztényekre is be ne következzék az, amitől tartunk. Mert napról napra jönnek hozzánk a hírek a tatárokról, hogy nemcsak ellenünk készülődnek, akikre legjobban fenekednek, amiért ekkora csapás után is vonakodtunk meghódolni, holott minden más nemzet, amely ellen erejüket megmutatták, és főképp országunk keleti szomszédjai, mint Oroszország, Kunország, a brodnikok, Bulgária, amelyek azelőtt jórészt a mi hatalmunk alá tartoztak, mind adófizetőik lettek, hanem az egész kereszténység ellen; s mint azt több szavahihető bizonyságból tudjuk,

szilárdan elhatározták, hogy rövidesen egész Európa ellen teméntelen hadat indítanak.

Tartunk tőle, hogy ha ez a népség elérkezik, a mieink, akik nem tudnak és nem is akarnak a tatárok vad kegyetlenségével szembeszállni, akaratuk ellenére félelemből meghódolnak, miként már így cselekedtek elsorolt szomszédaink, ha csak az Apostoli Szentszék bölcs gondviselése előrelátóbban és hathatósabban meg nem erősíti országunkat, hogy megvigasztaltassanak a népek, amelyek ott laknak.

Főleg két dolog miatt írunk: hogy ne vádoltassunk se lustasággal, se hanyagsággal. A készség dolgában ezt mondjuk: amit a gyakorlati tapasztalat harci készségünkből megmutathat, azt már megmutattuk, mikor magunkat és a mieinket kitettük a tatárok soha nem látott erejének, és furfangjának.

De hanyagsággal sem vádoltathatunk, mert mikor a tatárok országunkban harcoltak ellenünk, a szóban forgó ügyben megkerestük az egész kereszténység három legfőbb udvarát, tudniillik a Tieteket, mint amelyeket a keresztények minden udvar urának és mesterének hisznek és vallanak, a császárét, amelynek szándékunkban volt magunkat is alávetni, ha az említett pestis idején nekünk hathatós segítséget és támogatást nyújt; megkerestük a franciák udvarát is, 

de mindezektől semmiféle vigaszt vagy segítséget nem kaptunk, csak szavakat.

Mi pedig ahhoz folyamodtunk, amihez lehetett, és a kereszténység érdekében megalázva királyi méltóságunkat, két leányunkat a rutének két hercegéhez, a harmadikat pedig Lengyelország hercegéhez adtuk nőül, hogy tőlük s más keleti barátainktól megtudhassuk a tatárok gondosan titkolt terveit, s így szándékaikkal s csalárd furfangjaikkal alkalmatosabban szembeszállhassunk. Befogadtuk a kunokat is országunkba, és sajnos most pogányokkal védelmeztetjük országunkat, pogányokkal tiportatjuk le az egyház ellenségeit. Sőt a kereszténység érdekében elsőszülött fiunkat kun leánnyal házasítottuk össze, hogy ezzel elkerüljük a még rosszabbat, és alkalmat teremtsünk őket keresztvíz alá édesgetni, mint azt már többükkel megtettük.

Mindezzel és egyebekkel szeretnők a szent főpap előtt világosan bebizonyítani, hogy ilyen szorongatott helyzetben Európa egyetlen keresztény uralkodójától s népétől sem kaptunk hasznos segítséget, csak a jeruzsálemi ispotályosok házától, amelynek tagjai kérésünkre nemrég fegyvert fogtak a pogányok és eretnekek ellen, országunk és a keresztény hit védelmére; ezeket rögtön el is helyeztük a legveszélyesebb területeken: túl a Dunán a kunok és bolgárok határán, mert országunk megtámadtatásakor erre is kapu nyílt a tatárok serege számára. Erről a területről szeretnők remélni, ha szándékunkat és a mondott testvérek szándékát Isten is támogatja s az Apostoli Szék is kegyeskedik jóindulatába fogadni őket, hogy miként a Duna a konstantinápolyi tengerig hatol, úgy terjeszthetjük általuk a keresztény hit oltványait, és így a római birodalomnak, sőt még a Szentföldnek is hathatós segítséget nyújthatnak. Más részüket országunkban helyeztük el a Duna mellett épített váraink védelmére, mert ebben járatlan a mi népünk.

Abban állapodtunk meg ugyanis sok tanácskozás után, hogy nekünk is, egész Európának is üdvösebb lesz, ha a Dunát várakkal erősítjük. Mert ez az ellenállás vize; itt szállt szembe Heraclius Koszroesszel a római birodalom védelmében, itt álltunk mi is, bár felkészületlenül és súlyos csapás után, tíz hónapon át ellene a tatároknak, pedig országunk akkor még teljességgel várak és védők híján szűkölködött.

Ha ezt, ami távol legyen, a tatárok egyszer birtokba veszik, nyitva áll a kapu számukra a többi katolikus hitű ország felé,

mert egyrészt itt nincs a keresztények felé útjukat álló tenger, másrészt családjaikat és csodálatosan sok állatukat alkalmatosabban helyezhetik el itt, mint bárhol. Például hozhatjuk Attilát, ki keletről nyugat leigázására jőve, kezdettől fogva Magyarország közepébe helyezte székhelyét; a császárok viszont, akik nyugatról harcoltak kelet alávetésére leggyakrabban országunk határai között gyűjtöttek sereget.

Mindezekről tehát gondoskodjék főpapi Szentségetek és kegyeskedjék gyógyító orvosságot alkalmazni, mielőtt a seb elmérgesedik. A bölcsek sokasága csodálkozik azon, hogy ilyen körülmények között Atyaságtok támogatta Franciaország királyának, az egyház e nemes tagjának Európa határaiból való távozását. Még inkább csodálkozik és nem szűnik meg csodálkozni azon, hogy az apostoli kegyesség annyira gondoskodik a konstantinápolyi császárságról meg a tengerentúli részekről, amelyek, ha elvesznének is – ami távol legyen –, nem ártana Európa lakóinak annyit, mintha egyedül csak a mi országunkat foglalnák el a tatárok.

Isten és ember előtt valljuk, hogy a szóban forgó dolognak oly nagy a szükségessége és fontossága, hogy ha az utazás különféle viszontagságai nem akadályoznának bennünket, nemcsak követeket küldenénk, akiket küldöttünk is, hanem személyesen vetnők magunkat lábad elé, hogy az egész egyház színe előtt odakiálthassuk a magunk mentségére, hogy ha a szentséges atya sem tud segítséget nyújtani, felszabadítjuk magunkat, hogy akaratunk ellenére, kényszerűségből megegyezzünk a tatárokkal.

Könyörgünk tehát, tekintse az anyaszentegyház, ha nem is a mi, de elődeink, a szent királyok érdemeit, akik teljes buzgósággal és alázattal alávetették magukat és igehirdetésükkel népüket is az igaz hitnek, s azt meg is őrizték a világ fejedelmei közt tisztán és engedelmesen, amiért nekik és utódaiknak, míg kedvezően mentek dolgaik, kéretlenül is megígértetett az Apostoli Szék részéről minden kegy és támogatás, ha a szükség úgy kívánná.

Íme tehát, most valóban fenyegetni látszik a nagy szükség, nyissátok meg az atyai szívet a hit védelmében a köz javára az üldöztetésnek emez idején, máskülönben, ha kérésünk, amely a római egyház híveinek annyira kedvező és annyira szükséges, elutasításban részesülne, amit nem hihetünk, nem mint fiaknak, hanem mint mostohafiaknak, mint az atyai nyájból kizártaknak kellene szükségtől kényszerítve segítséget koldulnunk.

Kelt Patakon, Szent Márton püspök és hitvalló napján, november 11-én.

Kapcsolódó cikkek

Összesen 106 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Salamander
2021. szeptember 13. 12:07
A "nyugati" államok (elsősorban a németek és a franciák, illetve a pápa) minden esetben elárultak bennünket. Nem érdekük az erős Magyarország, nem is szólva egy erőteljes V4-ekről - kiegészülve a szerbekkel... Ennél nekik jobb lenne, egy komplett muszlim invázió!
Onurisz
2017. szeptember 29. 18:29
Vajon miért vonultak ki a tatárok Magyarországról egy év után, a látszólag teljes győzelem után úgy, hogy meg sem kísérelték a megszállt terület fölött a hatalmukat megőrizni? Történelmünk egyik nagy talánya. (A törökök is visszavonultak Mohács után, de a déli és keleti területek fölött a politikai befolyásukat kezdettől fogva érvényesítették.) Vajon valóban volt a mongol birodalomban olyan tudatos stratégia, hogy először elpusztítják az ellenséges területet és csak később szállják meg tartósan? Ha igen, mi lehetett ennek az oka? Lehetséges, hogy azért voltak a tatárok olyan felfoghatatlanul vérszomjasak, mert eleve csak a pusztítás volt a céljuk, nem a megszállás? De vajon miért üldözték a királyt olyan kitartóan Trau váráig? Aki járt már Dalmácia hegyei között, az érzi, hogy kellett ehhez valami céltudatos megszállottság. Béla király azt írja a pápának, hogy a tatárok pestise Magyarországot nagyobb részében (!) pusztasággá változtatta. A korban kevés volt az írástudó és drágák voltak az írás eszközei, ezért nem volt szokás visszaemlékezéseket írni. Nem tudjuk, mi történt pontosan a keleti országrésznél jóval sűrűbben lakott, több kőfallal védett építménnyel rendelkező Dunántúlon, de feltételezhető, hogy erős volt az ellenállás. Már csak azért is, mert volt idejük felkészülni és ők már tudták kikkel állnak szemben. Valószínű, hogy a dunántúli erők rövid idő alatt jóval nagyobb veszteséget okoztak az ellenségnek, mint amit korábban összesen elszenvedtek. Nem volt vesztenivalójuk. A Duna befagyott, feltehetően erős tél volt 1241-42 fordulóján, nagy havazásokkal, s erős lehetett a tavaszi olvadás és áradás is. A Tisza völgye járhatatlanná vált. A lovak és az emberek ellátása megnehezedett, muszáj volt ismét fosztogatni. A katonák egy év után haza vágytak. A harci képességük megőrzése miatt nagyobb holmit nem tudtak magukkal hordani, arannyal, ékszerrel pedig alighanem tele voltak a zsebeik, többet nem tudtak volna hova tenni. A Dunántúl elfoglalása túl nagy áldozatokat igényelt volna, a király elfogásával vagy meggyilkolásával pedig nem tudták demoralizálni a magyar katonai elitet és a lakosságot. S a kánra és vezéreire még egy további "apró" esemény is hatással lehetett. A legújabb kutatások szerint az európai hadjárat megtervezésében és levezénylésében kulcsszerepet játszott egy Britanniából származó tanácsadó. A kor egyik nagy tehetsége, egy nyelvzseni. Már fiatal pap korában az angol király tanácsadói közé emelkedett, de valamiért kegyvesztetté vált, s csatlakozott a keresztes hadjárathoz. A nemzetközi környezetben ragadtak rá a nyelvek, többek között magyarul is megtanult, ám nagy szerencsejátékos volt, s a Szentföldről is menekülnie kellett. Keletre ment, s Batu bizalmi embereként tért vissza. Minden bizonnyal ő adta ki pl. a király megszerzett pecsétjével hitelesített felhívást, hogy a bujkáló lakosság térjen vissza a falvaiba és takarítsa be a termést. A király nyomában talán kémkedni próbált német területen, ám valamelyik egykori szentföldi társa felismerte, elfogták, kiderítették, hogy kicsoda és kivégezték. Batu elvesztette az európai hely- és nyelvismerettel rendelkező főtanácsadóját. Ezek után már meglehet, csak kapóra jött a hír a nagykán haláláról. Lehetett mire hivatkozni, hogy ne tűnjön kudarcnak a visszavonulás.
Hurka
2017. szeptember 29. 08:49
Makkai Sándor Sárga Vihar című könyve egész jól leírja ezt a kort. Lényeges , hogy a tatárdúlás után IV Béla csak a régi magyar családok tagjaiból állította össze a királyi tanácsot és pár év alatt újjáépítették az országot.
korona
2017. szeptember 28. 23:17
A magyaroktól, előbb az előmagyaroktól, az avaroktól rettegett a nyugat, mert azt találták, hogy a magyar nem csak harcias bugris, de nagyon logikusan gondokodik. A környékünkön még mindig a magyarság a legnépesebb a lengyelek után, de ilyen egységesen megszervezett nemzetet sehol sem találni a világon. Maga a Magyar Királyság is, bár ha lassabban is, de igen civilizált egységes nemzetet épített ki. A ma megmaradt csonka ország mutatja, hogy milyen ésszerűen rendeződött be a királyság: középen a főváros, ezt koncetrikus körökben körülveszik a vidéki nagyvárosok, amelyek rendszerint a megyék székhelyei. Szécheny álma is megvalósult ar- éas körvasutakkal kapcsolatban. A magyar nyelv egy külön világ, de olyan, ahol a világ kiemelkedőit, íróit, szociológusait, filozófusai, tudósait MAGYARUL olvshatjuk. Mindet! Az ókortól a mai napig. Még a számítógép szövegei is magyarul vannak. Legújabban meg a Google AZONNAL fordít. Így például azonnal olvahatjuk magyarul a New York Timest. A magyar irodalom, filozófia, logika, szociológia, tudományok igen gazdag anyagot mutathatnak fel. Talán közelít az angolszász mennyiséghez. Amíg minden magyarul (is) van, nem kell félnünk, a nációk szinte örök és soha nem is fog véget érni. Nos min ez miatt enyhén szólva nem szeretnek bennünket se szonszédain, se a távolabbiak. CSAK MAGUNKRA TÁMASZKODHATUNK!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik