Ágyúval verébre

„S az is igaz, hogy Magyarországon ma csak pró és kontra álláspont lehetséges, tehát valaki vagy velünk van, vagy ellenünk. De helytállóak a magyar sajtóval, a döntéshozók elérhetőségével vagy a Heineken kontra Igazi Csíki Sör botránnyal kapcsolatos meglátásai is. Ezekkel a megállapításokkal tehát nincs semmi baj. Ám hiába érződik az interjú egészén, hogy a holland diplomatának nem Magyarországgal, hanem annak kormányával van baja, nem igazán sikerül távolságot tartania a tendenciózusan ellenzéki hetilap kérdéseitől, ami némiképp csökkenti a kritika hitelességét. Néhány jelzője pedig egyenesen szerencsétlen, az iszlám terroristák és a kormány között párhuzamot vonni a világban uralkodó állapotokat nézve pedig egyenesen sértő. Egy nagykövet ugyanis megfogalmazhat kritikát, ám nem sértheti meg a fogadó országot. Már csak saját hazája érdekében sem. Hiszen a nagykövet feladata nem a konfliktusok, hanem a közös pontok keresése. Nem gondolnám tehát, hogy Gajus Scheltema tudatosan sértette volna meg a magyar kormányzó elitet. Hibázott, pontosabban a búcsúzás hangulatában ki-kilépve a diplomata szerepéből, őszintén elmondta a véleményét Magyarországról. Ez a kép a politikai elitre nézve nem éppen kedvező, de azért megfontolandó.

Joggal merül fel a kérdés, hogy miért szállt bele ezek után Szijjártó Péter két lábbal immár nemcsak a holland nagykövetbe, hanem Hollandiába is. Elkövetve ugyanazt a hibát, amelyet felró a diplomatának. Bírálói is tisztában vannak azonban azzal, hogy a magyar külügyminiszter az elmúlt évek során felnőtt feladatához, és most is nagyon tudatosan, a magyar kormány álláspontját közvetítve lőtt ágyúval verébre.”