A Szorakész elnöke értetlenül állt a határozat előtt. Mint lapunknak elmondta, a technikai problémák nem tűnnek áthidalhatatlannak, és véleménye szerint a német emlékműnek sem ártott volna a Gulág-obeliszk társasága. „Ha le akarjuk bontani a kettős mércét Magyarországon, ami még mindig tetten érhető, akkor ugyanazon a téren van helye mindkét diktatúra áldozatainak” – érvelt a döntés ellen Menczer. Szerinte, ha a konkrét helyszínen nem is lehetett megvalósítani a tervet, a téren biztosan helyet kaphatott volna az emlékoszlop. Ha a „technikai okok” nem érvényesek a teljes területre, vagyis ad absurdum a vezetékek nem terülnek szét az egész tér alatt, akkor lehetséges, hogy más is lehet az ügy hátterében.
Menczer kérdésünkre elmondta: nincs tudomása arról, hogy külföldről figyelemmel kísérték volna az emlékmű tervezésének folyamatát; és nem akarta kommentálni felvetésünket, miszerint a Szabadság térnek eddig is nagy figyelmet szentelő oroszok szerepet játszhattak-e abban, hogy végül nem ott épül meg az obeliszk.
A képviselő tapasztalatai szerint már a posztszovjet államokban sem jellemző a kommunista bűnök relativizálása, például májusban egy kazahszáni fogolytáborban járt és magyar emlékmű felállítását kezdeményezte, ami a nagykövetség segítségével egy hónap alatt megépülhetett.
„Kazahsztánban előbb értem el, hogy a magyar politikai üldözötteknek az ott elhunytaknak, oda hurcoltaknak legyen emlékműve, mint a saját hazánkban? Ez elég nevetséges!”
”– mutatott rá a helyzet ellentmondásosságára. Az obeliszket szorgalmazó fideszes politikus szerint az emlékmű körüli bonyodalmak inkább a hazai viszonyokat jellemzik, Kelet-Európa más országaiban őszintébben néznek szembe a múlt bűneivel.