Türkenslang: a „sikeres” német integráció és az iszlám ellenpopkultúra

Az elmúlt években komoly és egyre erősödő vita folyik arról, hogy Németországban sikeresnek mondható-e a huszadik század második felében érkezett bevándorlók integrációja. Különösen szociáldemokrata körökben él az a nézet, hogy a német integráció kifejezetten sikeres volt. A bevándorlók második generációs leszármazottai által dominált populáris kultúra elemzése azonban egy új, iszlám értékek által dominált ellenkultúra és nyelvváltozat kialakulásáról tanúskodik. Az ebbe a körbe tartozó zeneszámoknak csak a legnagyobb zenei megosztón több százmilliós nézettségük van.

Ezen ellenkultúra egyik legfontosabb képviselője a Bushido művésznéven rappelő, tunéziai származású Anis Mohamed Youssef Ferchichi. A Nyugat-Berlinben felnőtt rapper annak a palesztín Abou-Chaker klánnak a tagja és egyik vezetője, amely a berlini ügyészség szerint „bíróságon bizonyított módon működtet maffiaszerű struktúrákat”. Bushido szövegei hemzsegnek a rasszizmustól, a homofóbiától, a nőellenességtől és az antiszemitizmustól. Ok nélküli stressz (Stress ohne Grund) című, a görög származású Shindyvel együtt jegyzett számában Bushido az arab−német klánja vezetőjeként szőke németeket akar megverni, mint a neves műsorvezetőt, Oli Pochert. A titkos üzleti ügyeit feltáró Stern-újságírót buzinak nevezi és megkínozná, továbbá a liberális FDP-politikus Serkan Tören – aki a burka betiltását szorgalmazza – halálát kívánja. A Bushido vezette bosszúhadjáratot Claudia Roth, a német parlament zöld alelnöke sem úszná meg.

„Arab−német klán, üldözünk titeket, ti, bulikirályok,
elbújhatsz, de megtalállak, mint a Google térkép,
Elverem szőke áldozataimat, mint Oli Pochert,
Főcím vagyok, és b**** meg a pártodat, yeah
Azt akarom, hogy Serkan Tören fűbe harapjon, yeah, yeah
Milyen teljes felhatalmazás, te buzi, meg foglak kínozni,
Claudia Rothot pedig leszarom, és kilyuggatom, mint egy golfpályát.”

Bushido más számaiban sem tartózkodik az egyértelmű politikai kritikától és a verbális erőszaktól. Csillagok (Sterne) című dalában Klaus Wowereit szociáldemokrata politikus, volt berlini főpolgármester – aki nyíltan vállalta melegségét – 2014-es visszavonulását a következőképpen kommentálta:

„Wowereit végre elhúzott, Berlinben egy köcsöggel kevesebb van,
kioltalak, mint a teamécsest.”

Ha azt gondolnánk, hogy Bushido munkássága csupán marginális jelenség, nagyot tévedünk. Csak a legnagyobb videómegosztón és csak az említett két dalt 32 millió alkalommal töltötték le. Bushido összesen  több százmillió Youtube-letöltéssel rendelkezik. Ha csak az előző szövegeket nézzük, nem is tudjuk, sírjunk-e vagy nevessünk, hogy Bushidónak 2011-ben odaítélték Németország legfontosabb médiaipari díjának társadalmi integrációért adható verzióját: a Bambi integrációs díjat(ez olyan, mintha Magyarországon Prima Primissima-díjat kapott volna.) További érdekes adalék az integráció kérdéséhez, hogy Bushido 2012-ben Christian von Stetten CDU-politikus gyakornokaként a parlamenti munkába is bekapcsolódhatott, és gyakornoki időszaka után pártalakítási tervéről tájékoztatta a sajtót. Ha ez a mérce, akkor valóban hasít az integráció, csak azt nehéz megítélni ebben a felállásban, ki kit integrál.

Az ellenkultúrához tartozó zenei vonulat másik népszerű előadója a török származású Eko Fresh, polgári nevén Ekrem Bora. Eko – különösen Bushidóval összevetve − sokkal kevésbé radikális (noha jegyez közös dalt a tunéziai származású rapperrel), ám a török vendégmunkások és leszármazottaik identitásának megéneklőjeként mindenképpen meg kell őt is említenünk. Mind Bushido, mind Eko a német nyelv bevándorlók által beszélt, „kanak” változatát használja. Törökszleng (Türkenslang) című dalában Eko Fresh Angela Merkelnek ajánlva mutatja be, kik is ők, a második generációs bevándorlók. A videoklipben egy prototipikus szőke német tinédzsert kergetnek és ütnek (erősen stilizálva, de a német fiú ügyetlenségét és szerencsétlenkedését kiemelve) Köln utcáin a jól láthatóan bevándorló hátterű fiatalok és maga az énekes. Eko Fresh meglátása szerint ők sem nem törökök, sem nem németek, ezért a „kanak” nyelvben, a „törökszlengben” látja leginkább kifejezhetőnek az identitását. A refrén  sokat elmond e korosztály és csoport önképéről és azonosságtudatáról – azt, hogy a videónak sikerült megszólítania a közönségét, a közel tízmilliós nézettség is igazolja:

„Semmi dolgunk más, mint hogy a srácokkal lógunk a negyedben,
sütögetjük a pecsenyénket, és törökszlenget beszélünk.
A szüleink vendégmunkások voltak,
mi zsiványként élünk tovább.
A németeknek törökök vagyunk,
a törököknek németek.
Ezért elmagyarázom, mit jelentenek a szavaink.
Sokan aszociálisnak tartanak minket,
és kifejlesztettük a saját nyelvünket,
nevezd utcai németnek vagy törökszlengnek,
többet teszek a népek megértéséért, mint ti.”

Az előzőekhez illik a kurd származású KC Rebell, polgári nevén Hüseyin Kökseçen Bírósági meghallgatás (Anhörung) című dala, ahol a művészt testi sértés, rablás, nőgyalázás és homofóbia miatt hallgatja ki a többségi társadalmat jelképező bíró, akinek kérdéseire maga KC Rebell válaszol, minden bűncselekményt a társadalom hibáira visszavezetve, a többségi társadalom gyengeségét és értéknélküliségét kritizálva. A dalt több mint harmincmillió alkalommal nézték már meg. Nézzünk egy, a dalban szereplő kérdés-feleletet:

Bíró: „Azt mondják, maga melegellenes, ezt beszélik.”
KC Rebell: „Nem fogok hátsó bejáratot használni, ha elölről is be lehet jutni,
nekem mindegy, csináljanak, amit akarnak,
de Rab-Rebell 100% f*** a p***ba.”

KC Rebell megénekli a nőkről alkotott, az iszlámból eredeztethető  véleményét is:

Bíró: „Mondjon véleményt a nőellenességről!”
KC Rebell: „Domináns vagyok, de nem nőellenes.
A probléma az, hogy férfi és nő manapság szerepet cseréltek,
túl sok férfi eladta a büszkeségét a nőknek.
Ennek így nincs értelme, ez mocsok és csak duma,
például semmi sem olyan nagy, mint anyám tisztelete,
Szava a törvény, mosolya a győzelmem,
élete a béke, könnyei háborút jelentenek.”

A klip végén KC Rebell felfegyverkezett, símaszkkal eltakart arcú, ám nyilvánvalóan szintén migrációs hátterű barátai megrohamozzák a többségi társadalmat jelképező bíróságot. A rapper szavai után – „Baszd meg a bírót, csak isten ítélkezhet felettem” – a videó narratívájából kikövetkeztethetően lelövik a teremben lévőket, és kiszabadítják Rebellt.

Németh László az irodalomban és a művészetben mindig a politika előfutárát látta: „A dolgok rendje, hogy Bánk bán és Ludas Matyi előtte járjanak Széchenyinek és Kossuthnak.” Ha ez így van, a bemutatott, nagy hatású popkulturális jelek arra utalnak, hogy a német társadalomban az integráció nem volt sikeres. Az egyazon körhöz tartozó kiadóknál megjelenő énekesek szavait százmillió-számra hallgatja egy, az identitását kereső, migrációs háttérrel rendelkező, sem a kibocsátó országhoz, sem a befogadó Németországhoz nem tartozó tinédzsergeneráció. A popkultúra sikere szoros összefüggésben van a korszellem rezonanciájával, a többség által hallani akart, az őket aktuálisan foglalkoztató tartalommal. 

Mindezek alapján egy új, az iszlám alapjain nyugvó, a többségi társadalmat megvető, annak szabályait erősen kritizáló, a radikális iszlám és az európai szélsőséges tradíciókat ötvöző „iszlámnémet” identitás megszületése zajlik a szemünk előtt. Nehéz a népszerűsége révén nagy hatást kifejtő, ám igencsak egyrétegű popkultúrából szélesebb hatókörű társadalmi következtetéseket levonni, de ha elfogadjuk Németh László felvetését és a fent leírtak tendenciáit próbáljuk meghosszabbítani, akkor néhány évtized múlva az ezen felnövekvő generáció társadalomfelfogása és politikai igényei egy, a maitól gyökeresen eltérő Németország képét vetítik előre.