Magyarországon ez még nem igazán elfogadott társadalmi jelenség, amit az is mutat, hogy az általunk megkérdezettek közül néhányan 40 éves kor felett inkább azt mondták a kérdezősködő ismerősöknek, hogy nem lehet gyerekük. Nálunk még nagyon ritka, hogy valaki tudatosan felvállalja, nem akar gyereket. Sokan szégyenként élik meg a barátok és ismerősök fejcsóválását is, akik nem értik, hogyan dönthet így valaki. Egy kicsit olyan ez, mint homofób társadalomban nyíltan melegnek lenni. Attól azonban, hogy szőnyeg alá söprik, még ott van a jelenség, amelyre egyelőre a társadalom nagy része problémaként tekint. Pedig pont ugyanolyan legitim választás nem vállalni gyereket, mint szülővé válni.
Miért szégyen itthon gyermektelennek lenni?
A társadalom nagy részének fejében az a kép él a gyermektelenekről, hogy önzők, karrieristák és persze utálják a gyerekeket. Ha egy bizonyos kor felett nincs valakinek gyereke, az a legtöbb ember számára azt is jelenti, hogy képtelen tartós párkapcsolat kialakítására, tehát valami nincs rendben vele. A média és a hazai politikai retorika is ezekre a sztereotípiákra erősít rá. Pedig a gyermektelen életmód egyáltalán nem egyenlő azzal, hogy valaki nem szereti a gyerekeket. A kutatásunk során sok gyermektelen pedagógussal vagy segítő foglalkozású nővel interjúztunk, akiket egész nap gyerekek vesznek körül.