„Nyugat-Európában a 70-es évektől bevett fogalom a tudatos gyermektelenség. Magyarországon beszélhetünk olyan rétegről, amelynek a tagjai eldöntötten nem vállalnak gyereket?
A magyar társadalom még mindig erősen gyerekcentrikus, de az utóbbi két évtizedben már itthon is kezd kialakulni egy vékony, stabil réteg, amelynek a tagjai tudatosan nem vállalnak gyermeket. Az egyik végletet alkotják a fővárosi, magasan iskolázott emberek, akik elsősorban a munkaerő-piaci pozíciójuk veszélyeztetése miatt nem akarnak gyereket vállalni. A másik oldalon pedig olyan, jellemzően vidéken, mélyszegénységben élő emberekkel találkozunk, akik rossz életkörülményeik miatt nem mertek gyereket vállalni.
Ők fel merték vállalni az ismerőseik előtt, hogy nem szeretnének gyereket?
Magyarországon ez még nem igazán elfogadott társadalmi jelenség, amit az is mutat, hogy az általunk megkérdezettek közül néhányan 40 éves kor felett inkább azt mondták a kérdezősködő ismerősöknek, hogy nem lehet gyerekük. Nálunk még nagyon ritka, hogy valaki tudatosan felvállalja, nem akar gyereket. Sokan szégyenként élik meg a barátok és ismerősök fejcsóválását is, akik nem értik, hogyan dönthet így valaki. Egy kicsit olyan ez, mint homofób társadalomban nyíltan melegnek lenni. Attól azonban, hogy szőnyeg alá söprik, még ott van a jelenség, amelyre egyelőre a társadalom nagy része problémaként tekint. Pedig pont ugyanolyan legitim választás nem vállalni gyereket, mint szülővé válni.
Miért szégyen itthon gyermektelennek lenni?