A magyar kormány ratifikálni kívánja az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményét, az Isztambuli Egyezményt. Az Emberi Méltóság Központ szerint az Isztambuli Egyezmény Magyarország által való ratifikálása több okokból is aggályos – akkor is, ha mindenfajta erőszak visszaszorításának célkitűzésével maximálisan egyetértünk.
A nők egyenjogúságának megteremtését és az ellenük irányuló erőszak felszámolását célul tűző Isztambuli Egyezményt a kormány 2014-ben már aláírta, törvénybe iktatása azonban azóta várat magára. Február közepén viszont váratlan fordulat történt: az igazságügyi tárca kilátásba helyezte a ratifikálást.
Az Emberi Méltóság Központ egy 10 oldalas állásfoglalást készített a tervezettel és az Egyezmény törvénybe iktatásával kapcsolatban. A kezdeményezéshez a CitizenGO is csatlakozott. Bár fontosnak tartják nemzeti és nemzetközi szinten is fellépni az erőszakkal szemben, irányuljon az bárki ellen, az Isztambuli Egyezmény Magyarország által való ratifikálását azonban az alábbi okokból aggályosnak tartják:
Törökország elnöksége a Miniszteri Bizottság élén a végéhez közeledett, ami nyomást gyakorolt vezetőire. Szerették volna, hogy az ő elnökségük alatt fogadják el az Egyezményt, mivel ez azt a politikai üzenetet hordozza magában, hogy Törökország elkötelezett a női egyenjogúság mellett, ami pozitívan befolyásolhatja az Európai Uniós csatlakozásának ügyét.
Az Egyezmény célul tűzte ki egy ellentmondásos, konszenzussal nem rendelkező fogalom, a gender kodifikálását. A magyar jogszabályok nőről és férfiról beszélnek, nem különböztetik meg a biológiai és a társadalmi nemet (gender ideológia), ezért egy olyan fogalomról van szó, amelynek a jelentése számunkra nem egyértelmű. Az egyetlen, ránk nézve kötelező érvényű definíció a Nemzetközi Büntető Bíróság Római Statútumának meghatározása, amely szerint a gender a biológiai nem szinonimájaként értelmezve két nemre utal, a férfi és a női nemre a társadalom keretein belül.
Ezzel ellentmond az Isztambuli Egyezmény gender fogalma, amely szerint a „nem” egy szociális konstrukció, amely változó lehet, és amely lényegében független a biológiai valóságtól Az Egyezmény különválasztja a biológiai és a társadalmi nem fogalmát, ezzel azt sugallva, hogy a kettő két teljesen különböző, egymástól független dolog.
Az Egyezmény „célja változásokat elősegíteni a nők és a férfiak társadalmi és kulturális viselkedésmintáiban, és megszüntetni azokat az előítéleteket, szokásokat, hagyományt és más gyakorlatokat, amelyek a nők alsóbbrendűségének gondolatán vagy a sztereotip női és férfi szerepeken alapulnak.” Az Egyezmény nem fejti ki, hogy mit ért „sztereotip női és férfi szerepeken”, amelyen egyes hagyományok és szokások alapulnak. Ilyen alapon, akár a néptáncoktatás is sztereotip lehet az Egyezmény alapján, mivel megjelennek benne a lányok és a fiúk hagyományos szerepeinek elemei.
Az Egyezmény nemcsak a nők elleni erőszakról, hanem a kapcsolati erőszakról is szól, amely bárkit érhet, nőket és férfiakat, lányokat és fiúkat egyaránt. Ugyanakkor az Egyezmény nem védi egyenlően, és negatívan diszkriminálja a társadalom férfi és fiúgyermek tagjait; más megítélés alá esnek a bántalmazott férfiak és nők.
Míg a nőkkel szembeni erőszak minden formájára alkalmazni kell az országoknak az Egyezményt, az csupán ösztönzi őket arra, hogy a kapcsolati erőszak minden áldozata tekintetében is alkalmazzák, tehát az érintett fiúkra és férfiakra.
Az Egyezmény potenciális erőszak-elkövetőknek állítja be a férfiakat és fiúkat, azt várva a tagállamomktól, hogy „arra ösztönözzék a társadalom minden tagját, különösen a férfiakat és a fiúkat, hogy aktívan járuljanak hozzá a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájának megelőzéséhez”.
„Az Egyezményben foglaltak alapján a részes feleknek megfelelő pénzügyi forrásokat kell biztosítaniuk az integrált politikák végrehajtásához és létre kell hozniuk egy koordinációs testületet a politikák és intézkedések összehangolása érdekében.”
Egy ilyen rendszer létrehozása hatalmas terheket ró az államháztartásra, melyet a Emberi Méltóság Központ javaslata szerint inkább a szociális ellátórendszer javítására, a prevencióra, az áldozatokat segítő ellátórendszer fejlesztésére és a kapcsolati kultúra javítására, például a családi életre nevelésre és szakemberek képzésére lenne szükséges költeni.
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
A kormányfő édesanyja azt is elárulta, mit tisztel a leginkább a fiában.
Magyar Péter pártja eltörölné a rezsicsökkentést, a védett benzinárakat, ami havonta több tízezer forint plusz kiadást jelentene a családok számára.
Egy friss kutatás szerint a helyzet kezd kicsúszni a családok kezéből.
A Vissza a mederbe oldal által közölt felvételből kiderül, hogy voltak olyan pillanatok, hogy szinte „megerőszakolta” a barátnőjét.
A finn VaasaETT nevű szervezet minden hónapban közzéteszi a legfrissebb európai rezsidíjakat. A magyar családok hosszú évek óta a legkevesebbet fizetik áramra és gázra a rezsicsökkentés miatt. Ha megszűnne, súlyosan elszállnának az árak.
A kérdés nem az, hogy a kormány „csak anyákat lát-e”, hanem hogy a kritikusai képesek-e egyáltalán családban gondolkodni?
Más klímában valószínűleg baráti fogadtatásban részesült volna, itt azonban esélye sem volt.
Túlköltekezésnek tartja a PDSZ a családokra fordított kormányzati támogatásokat, szerintük onnan lehetne forrásokat átcsoportosítani a nevelést-oktatást közvetlenül segítők (NOKS) béremelésére.
