Amikor a gyerek videójáték-függő

Ül a gyerek az Xbox/Playstation/bármi előtt és teljesen elmerülve a virtuális világban, önfeledten játszik. A téli szünetben ez a kép alighanem sok családban általános lesz, ám érdemes vigyázni, mert a videójáték könnyen beszippantja a gyereket - írja cikkében a csalad.hu.

Amikor egy lassan kamaszkorba lépő gyerek hétvégén 7-fél 8 magasságában magától felkel, akkor erős a gyanú, hogy valami nem stimmel. Nálunk éppen ez volt a helyzet elég sokáig, amíg rá nem jöttünk, hogy a viszonylagos korán kelés (iskolaidőben persze úgy kellett kirugdosni az ágyból) egyetlen oka: az Xbox. Gyermekünk ugyanis rájött, hogy ilyenkor nyugodtan játszhat, hiszen a szülők alszanak, és képes volt csak ezért korábban felkelni. Félreértés kizárt, mert amikor rájöttünk, és közöltük, hogy márpedig ilyen nincs, akkor hirtelen megint tovább aludt.

Miután megkapta a konzolt, komoly lelkesedés lett úrrá rajta, olyannyira, hogy kénytelenek voltunk a hét bizonyos napjaira, és azon belül is 1-2 órára korlátozni a játékidőt, miután azt vettük észre, hogy rengeteg időt tölt a gép előtt.

Visszalépve az időben, egy ideig erősen gondolkodtunk azon, hogy vajon legyen-e egyáltalán konzol, de a helyzet az, hogy a gyerekek (és főleg a fiúk) között a videójátékok erős kapcsot jelentenek, amiből ha a miénk kimarad, akkor a társaságba is nehezebb bekerülni vagy megragadni. Ami nem feltétlenül jó, csak éppen így van. A kérdés tehát nem az lett, hogy legyen-e, hanem hogy miként kezeljük a helyzetet, amikor már van. A függés persze a mi esetünkben szerencsére túlzás, de az osztálytársak, barátok között vannak meglehetősen szélsőséges esetek, ami elgondolkoztató.

Ezzel együtt addig nincs nagy baj, amíg a gyerek képes kezelni a videójátékban elszenvedett kudarcokat, ám ez nem mindig van így. Miként a Scary Mommy oldal egyik szerzője írta 8 éves fiáról: a videójátékok látványosan hatással voltak a mentális egészségére még akkor is, amikor korlátozták a használatot. „Végignéztük, amint alig 8 évesen kénytelen megküzdeni az érzelmi hullámvasúttal, a kiborulásokkal, hisztikkel, míg végül kénytelenek voltunk azt mondani, hogy eltüntetjük otthonról az egész játékot. Amint a videójátékok nem voltak többet, láthatóan megnyugodott, pár héttel később pedig maga is elismerte, hogy örül a döntésnek” – írta Christine Burke.

A konzol aztán később, amikor a gyerek 13 éves lett, visszakerült, de addigra sikerült kialakítani a megfelelő rendszert, hiszen ezek a játékok a tinikultúra részei. Csak az nem mindegy, mit és mennyit játszik a gyerek, illetve nagyon fontos, hogy időről-időre üljünk le beszélgetni vele a játékokról, és az érzéseiről. Ami egyébként sem árt - zárja sorait a csalad.hu.