Stumpf István: Ez a politikai alkotmányosság ideje

A Danube Institute kommunizmus örökségével foglalkozó konferenciáján többek között a régi rendszer magyar jogra gyakorolt hatásával, illetve annak utóéletével is foglalkoztak. A téma egyik előadója Stumpf István alkotmánybíró volt.

A pártállamtól a törvényi alkotmányosságon keresztül a politikai alkotmányosságig - Stumpf István szerint így vázolható fel a magyar alkotmányossági folyamat 1989-90-től a 2010-ben kezdődő új korszakig. Az alkotmánybíró szerint az a nagy kérdés: „Ki mondja ki a végső szót: a parlament vagy az alkotmánybíróság?”

Stumpf úgy látja: az elmúlt három évtized itthon és a világban is a bírósági aktivizmus időszaka volt: viták zajlottak mindenhol, hogyan és miről dönthetnek a legvégső bírói fórumok.

A kommunista pártállam idején volt egy látható jogalkotó és jogalkalmazó szervezetrendszer, amik mögött informális, egybefüggő struktúrák működtek. Az 1989-90-es „jogállami forradalom” radikális változást hozott: megszületett a demokratikus jogállam, a jog uralma. Ebben az időszakban a Sólyom László vezette Alkotmánybíróságra az aktivizmus volt jellemző: az Alkotmánybíróság maga is egyfajta jogalkotóvá vált, a testület részt vett a rendszerváltásban. A politikai vákuumok idején az AB tekintélye növekedett, a testület végső fórummá vált, szinte az AB döntött a parlament helyett a legfontosabb ügyekben. Stumpf emlékeztet: Pokol Béla ezt az aktivizmust illette rendszeresen kritikával.

Stumpf István szerint 2010 után egy új időszak kezdődött el, ami a konstitucionizmus kritikáját hozta magával. Új hatalmi egyensúly jött létre, amellyel elmozdultak a politikai alkotmányosság felé. A bírák helyett a választott politikusok uralma érvényesül újra. A 2011-12-es alkotmányozási folyamattal megszületett az alaptörvény és a sarkalatos törvények sora.

Az alkotmánybíró úgy látja: ebben az új alkotmányos rendben újra előkerült a nemzeti identitás kérdése. Míg az 1949-es alkotmány természetszerűleg marxista-leninista elvekre épült, az 1989-es változtatásokkal „alkotmányos semlegességet” kívántak biztosítani, ami az alapjogokat védelmezi különös ideológia nélkül, politikai semlegességgel. Azóta viszont, ahogy az uniós és a nemzeti jogrend egyre többször ütközik egymással, újra előtérbe került a nemzeti identitás.

Stumpf emlékeztet: az új alaptörvény megfogalmaz értékeket, történelmi perspektívába helyezi az alkotmányosságot. A mostani Alkotmánybíróság a véleménye szerint egyensúlyt, összhangot tud majd teremteni a sólyomi felfogás és az új alkotmányos rendszer között.