„Ne álszenteskedjünk! Ne bújjunk már örökké az »objektív politikai elemző« hazug, megtévesztő mítosza mögé!” Ezt üzeni önnek Nagy Ervin, aki szerint önnek oroszlánrésze van a Jobbik néppártosodásában. Így van?
Schmidt Máriától tanultam még a pályám kezdetén, hogy a tanácsadó legyen büszke a munkájára és ne rejtse el azt a nyilvánosság elől. Amikor tehát ilyen megbízást vállaltam – az első Orbán-kormány idején az SZDSZ-nél vagy később Sólyom László elnök tanácsadó testületében –, azt nem mástól: tőlem tudta meg a nyilvánosság.
Tehát?
Amióta Sólyom László leköszönt, nem voltam és nem vagyok politikusok tanácsadója. Gazdasági szereplők számára készítünk politikai elemzéseket.
De azért találkozgat Vonával, ugye?
Többször elmondtam már, hogy abban hiszek: elemzést nem lehet kizárólag az íróasztal mellől művelni, ezért tudatosan keresem a lehetőségeket arra, hogy politikusokkal beszélhessek. Bár ezek a háttér-beszélgetések nem a nyilvánosságnak szólnak, azt is elmondtam már többször, hogy Vona Gáborral is régóta kapcsolatban állok. Gyakran beszélünk a politikai helyzetről, de ugyanezt elmondhatom – remélem, ezzel nem hozom őket is kellemetlen helyzetbe – például Lázár Jánosról vagy Schiffer Andrásról is.
Kap pénzt tőlük? Közvetve vagy közvetlenül?
Természetesen pénzt közvetve vagy közvetlenül sem kapok egyetlen politikustól sem – akkor nem lenne értelme ennek a munkának.
Kormányképes erőnek tartja ma a Jobbikot?
A Jobbik számára a kormányképesség az igazi kihívás. Amíg a választók nem hisznek ebben, addig nem tudják áttörni az üvegplafont.
Vona alkalmas miniszterelnöknek?
Hogy ki alkalmas miniszterelnöknek, azt szerintem nem egy elemzőnek, hanem a választóknak kell eldönteniük. Az elemzők legfeljebb majd utólag értékelhetik a döntést.
A Karácsony Gergely által évekkel ezelőtt felvetett taktikai együttműködés ötletéhez mit szól? Már ahhoz, hogy a Jobbiknak a baloldallal kellene szövetkeznie legalább arra, hogy leváltsák az Orbán-kormányt.
A Jobbik és a baloldal választási együttműködését kizártnak és értelmetlennek tartom. A Jobbik halálát jelentené egy ilyen együttműködés. A Jobbiknak a szavazókkal kell foglalkoznia, nem az ellenzéki pártok együttműködésével, ha sikeres akar lenni.
Ha ilyeneket mond Vonának háttérben, akkor akár igaza is lehet Nagy Ervinnek abban: ön a Jobbik néppártosodásának oroszlánja.
2010 után sokszor beszéltem arról, hogy egy radikális jobboldali párt számára két út létezik: a meglevő táborát megtartva a pozíció stabil birtoklása, vagy mérséklődéssel, néppárti logikával nyitás más szavazói táborok felé. Az előbbi kockázatmentesebb, de nem ad esélyt a kormányzásra, utóbbi kockázatos, de perspektivikusabb. Elemzőként szerintem ez a korrekt leírás. Választóként viszont örülök, hogy a Jobbik a mérséklődés irányába mozdult. Ha ez oroszlánrésznek tekinthető, akkor szívesen vállalom.
„Választóként örülök.” Hm. Ez azt jelenti, hogy a Jobbikra fog szavazni?
Azt jelenti, hogy nemzeti liberálisként örülök annak, ha növekszik a mérsékelt, nemzeti elkötelezettségű pártok száma.
Mérsékelt párt? Toroczkaival? Vona és a betyársereges – a náci Nemzeti Arcvonalat példaképnek tekintő – Tyirityán Zsolt közötti vállalt barátsággal?
Amikor egy párt változik – láttuk ezt a Fidesz liberálisból konzervatívba történő átalakulása során is –, akkor rengeteg személyi, szervezeti, tematikai problémát kell megoldania. Az igazán sikeres változások, amilyen a Fideszé, arra is képesek, hogy a stratégiai főáramtól eltérő irányultságú politikusokat integráljanak. A Jobbik messze nem tart itt, ez is a jövő egyik komoly kérdése lehet számukra. Ha nem tudják megoldani ezeket a személyi és tartalmi inkonzisztenciákat: a földön találhatják magukat. Két szék között.