A két fogalom alapvetően tagállami hatáskör. Az uniós hatáskörbe azokban az esetekben tartozik, amikor a kérdéseknek határokon átnyúló következményei lehetnek, azaz például egy házaspár vagy egy család költözése egyik országból a másikba. Erre számos példát láthatunk saját környezetünkben is. Azokban az országokban, ahol már elfogadták az azonos neműek kapcsolatát házasságként, semmi nem változna. Viszont ahol nincs ilyen változtatás, azokra az országokra az Európai Unió nem tudná „ráerőltetni” a „melegházasságot”.
Miért ne házasodhatnának össze és nevelhetnének gyermekeket a meleg párok? Nem lenne jobb a gyerekek számára a meleg párok általi örökbefogadás, mint a nevelőotthonok?
Az örökbefogadásoknak a gyermek számára legjobb környezetet kell biztosítani, ez pedig az egy anya és egy apa által nyújtott biztonságos légkör. Erre számos kutatás rámutat. Ha bevezetnek egy új terméket a piacra, akkor előzetes felméréseket kell végezni, hogy milyen hatással van ez az emberekre és a környezetre. Ezeket a felméréseket nem végezték el, amikor a melegek általi örökbefogadást bevezették. Nem tudjuk, hogy milyen hatással van ez a gyerekekre és a társadalomra, ugyanakkor egyre több vallomás vagy tanulmány készül arról, hogy milyen nehézségekkel küzdenek a melegek által nevelt gyermekek (lásd Heather Barwick vagy Sullins tanulmányai).
Mi a helyzet azokban az országokban, ahol ez már elfogadásra került? Mi történne, ha Magyarországon is bevezetésre kerülne a meleg párok házassága?
A kezdeményezés nem a „melegházasságok” ellen indult, hanem a tagállami különbségek tiszteletben tartása végett. A svédeknél például, ahol köztudottan előrehaladott már ez a jelenség, most a nem-függetlenség mellett a számfüggetlenségért is indult politikai kezdeményezés. Az olaszoknál egy iszlám vezető kérte, hogy ha a melegek „házassága” emberi jog, akkor a poligámia is az, és kérik ezt törvényesíteni. Ha megnézzük, a két kérés nagyon hasonlít egymásra. Magyarországon az Alaptörvényben foglalt házasságdefiníció él, és a visszajelzésekből úgy látjuk, hogy az embereknek ez a természetes és elfogadható.
Két feltétele van annak, hogy ezzel a petícióval foglalkozzon az Európai Bizottság. Hogy áll az ügy jelenleg és mi a realitása annak, hogy ezek teljesüljenek?
A nemzeti minimumhatárokat már sikerült hét tagállamban teljesítenünk, most az egymillió aláírás összegyűjtése a cél. Érdekes, hogy ha a térképre nézünk, egy függőleges vonal mentén gyűltek össze a minimumok, Finnországtól Görögországig. Reményeink szerint a 12 hónap elegendő lesz a feltételek teljesítésére.
Várhatóan mi fog történni akkor, ha mindkét feltétel teljesül?
Az Európai Bizottság és az Európai Parlament meghallgatja a szervezőket, és foglalkozniuk kell a kérdéssel. Mindenképpen szeretnénk a politikai napirenden tartani a kérdést, lehetőleg a jogszabályjavaslatban megfogalmazottak teljesítésével.
Egyáltalán miért fontos ez a kérdés akkor, amikor annyi más problémával küzd a világ és Magyarország is (természeti katasztrófák, háborúk, szociális problémák, gyermekek elleni bántalmazás)?
A család a társadalom alapja. A család alapja pedig a házasság. Ezt a megtartó rendszert védi a kezdeményezés azáltal, hogy tudjuk, miről beszélünk, és miről döntünk, amikor ezek szóba kerülnek. A természeti katasztrófák és a bűncselekmények mellett foglalkozni kell a társadalom alapjának megerősítésével is. A természeti katasztrófák mellett demográfiai válságban élünk, a társadalom is katasztrofális helyzetben van, ha úgy tetszik. A házasságok és családok megerősödésével a gyermekek helyzete is javul, többen érzik biztonságban magukat a gyermekvállaláshoz, ezáltal újra megerősödhet a társadalom, és lehet jövője Magyarországnak és Európának. A kezdeményezés aláírható a
www.anyaapagyerekek.hu oldalon.
Köszönöm a beszélgetést!