Legyen élmény az iskola! – Jocó bácsi celebtanár a Mandiner.családnak
2016. november 21. 11:11
Balatoni Józseffel a Felelős Szülők Iskolája által szervezett MÁS, mint a többi konferencián találkoztunk szombaton. Élményalapú oktatásáról szóló előadása annyira magával ragadta a közönséget, ahogy a rendhagyó történelemórái a diákjait vagy a szülőértekezletei a szülőket szokta. Előadása után a Jocó bácsi jelenségről, a módszerről és a hirtelen jött sikerről beszélgettünk. Interjú.
2016. november 21. 11:11
p
0
0
22
Mentés
Mesélnél a gyerekkorodról annyit, amennyi a Jocó bácsi jelenség megértéséhez tudnunk kellene?
Egy 1.600 fős településen, Papkeszin nőttem fel, a Balatontól néhány kilométerre. A vidéki mentalitást abszolút tükröződik a Jocó bácsi jelenségben. Gondolok itt a józan paraszti észre, az őszinteségre. Szerető családban nőttem fel. Édesanyám bolti eladó, édesapám hentesmester. Mindketten intelligens emberek, rengeteget dolgoztak azért, hogy a húgommal felneveljenek bennünket. Innen ered szerintem a nagy munkabírásom és az, hogy mindig csinálok valamit, ahogy ők is. És igen, ha kell, akkor kétkezi munkát is végzek a ház körül, mert közben sokat tudok gondolkodni vagy éppen teljesen kikapcsolni.
Miért lettél történelemtanár?
Egészen gyerekkorom óta tanár szerettem volna lenni, tanulni is úgy tanultam, hogy leültettem a plüsseimet és tanítottam őket. Ekkor még matematika-fizika szakos szerettem volna lenni, de a gimnáziumban rájöttem, hogy nekem ez nem való. A történelemtanárom és az iskola igazgatója javaslatára jelöltem meg a történelem szakot, mert abból voltam a legjobb. Igazából akkor nem akartam tanár lenni, a média érdekelt inkább, de oda egy pont híján nem vettek fel. Egyáltalán nem bántam meg, mert lám, az élet kárpótolt ezért.
Rendhagyó tanórákat tartasz. Miért tartod fontosnak az élményalapú oktatást? A módszert magad dolgoztad ki vagy átvetted valahonnan? Mindig is így tanítottál vagy időközben alakult át ilyenné a módszered?
Szerintem az egyik legfontosabb cél, hogy a gyerek jól érezze magát az iskolában, hisz ideje nagy részét ott tölti. És ha jól érzi magát, akkor könnyebben tanul. A mai diákoknál már a hagyományos frontális oktatás kevésbé működik, hisz az életben annyi inger éri, hogy nagyon hamar elkezdi unni magát, ha csak egy ember beszél hozzá 45 percig. Bevallom, én is unom. Amikor elkezdtem tanítani, akkor jöttem rá, hogy ezek a módszerek működnek és élvezetesek velük az órák. Előtte nem nagyon hittem ebben, de a gyakorlat bizonyított. A módszert nem én találtam ki. A Kontyfába kerülve ismerkedtem meg az élménypedagógiával, a játékpedagógiával kollégáim által, akik trénerként is dolgoznak és igyekeznek minél több emberhez eljuttatni ezt. Rengeteget tanultam tőlük és beálltam közéjük ebbe a misszióba. Aztán elkezdtem én is gyakorlatokat kitalálni és fejleszteni. Nagyon élvezem.
Nemcsak az óráid különlegesek, hanem egyéb programjaid is, például a táboraid vagy a szülői értekezleteid. Ezek is ugyanazon a módszeren alapulnak?
Persze, ott is ezeket a módszereket alkalmazom, mert hihetetlenül lehet ezekkel közösséget építeni, fejleszteni. És élvezetesebbek is a táborok, ha végig van játék, mintha csak feküdni kellene a strandon. Azért néha az is van, mert kell az is. A szülői értekezletet is igyekszem egyedi stílusban tartani. Sajnos az időkeret nem teszi lehetővé, hogy ott is élménypedagógiázzunk, de tervezem a szülőket is bevonni ebbe.
A diákok szeretnek, ezt teljesen érthető. De mit szólnak hozzá a tanártársak, és ami talán még fontosabb: hogy viszonyulnak hozzád a szülők?
Mivel nálunk ilyen felfogás az általános, így könnyebben fogadják ezt. Természetesen vannak olyanok, akik nem bírják azt, hogy állandóan pörgök, folyton szervezkedek. De egy ekkora tantestületben amúgy sem kell mindenkinek mindenkit szeretni. Szerencsére azért a többség támogat, örül a sikereimnek és nyomon követi a ténykedésemet. A szülők eleinte néha furcsállták a módszereimet, a feladataimat és kicsit a stílusomat is. De hamar megszokták és talán meg is szerették. Mert látják, hogy a gyerekeinek jó és látványosan fejlődnek ezek által. És melyik szülő ne örülne ennek? Persze, vannak vitáink, de mindent meg tudunk beszélni.
Szombaton egy nyilvános rendhagyó szülőértekezletet tartasz a Kossuth Klubban. Honnan az ötlet és mi a cél?
Az ötlet a Felelős Szülők Iskolájával történt megbeszélések közben jött és alakult. Alapvetően az volt a cél, hogy valahogy bemutathassuk egy előadás keretén belül azt, hogy milyen is az, amikor egy tanár szinte minden témában másként gondolkodik és cselekszik, mint az átlag. Erre kerestünk fórumot és alkalmat, hogy ezt rendhagyó módon be tudjuk mutatni, lehetőleg úgy, ahogy ma Magyarországon még nem mutattak be. Közel 3 hónapnyi munka, szervezés, egyeztetések, megbeszélések, levelek hada vezetett oda, hogy végül november 26-án megvalósul egy újabb álmom.
Említetted, hogy a szülőértekezletet a Felelős Szülők Iskolájával együtt szerveztétek meg. Mióta és hogyan működtök együtt?
Az Felelős Szülők Iskolája alapítójával, Tibenszky Móni Lisával közel egy éve találkoztam egy rendezvényen. Hónapokkal ezelőtt megkeresett, hogy legyen náluk pedagógiai szakértő. Nagyon örültem a felkérésnek, hisz ez egy nagy dolog. Akkor kezdtem el cikkeket publikálni az oldalukon. Aztán szép lassan rengeteg közös projekten kezdtünk el gondolkodni, együtt dolgozni. Rájöttünk, mennyire hasonló értékeket vallunk és a közös energiákat jó cél érdekében együtt kell felhasználnunk. A közös munka mindig vidám, hangos és egy pillanatig nem unalmas. De ez ettől olyan, amilyen.
Még kik e rendhagyó szülőértekezlet közreműködői és miért éppen őket hívtátok meg?
Az esemény színészi hátterét a Momentán Társulat improvizációs színház biztosítja. Több okból is esett rájuk a választás: hihetetlen profik, iskolákban és iskolásokkal is dolgoznak és olyan témákat is boncolgatnak, amelyek kényesek, de foglalkozni kell velük. Másik vendégünk Polus Enikő mentálhigiénés szakember, a Me-Se-Kő Mentálhigiénés Segítő Központ és Alapítvány alapítója. Egy éve dolgozom vele, az egyik legkiemelkedőbb hazai szakembernek tartom a témában, mindemellett pedig egy nagyon mély emberi kapcsolat is van köztünk. A harmadik vendégünk pedig Balogh Lali, aki egy nagyon tehetséges diákom. Négy éve vagyok az osztályfőnöke, mindenben számíthatok rá és a módszereimnek, személyiségemnek egy hiteles képviselője.
Miért került a diák az műsorba? Más projektedben is szerepel?
Egy tehetséges diáknak teret adunk arra, hogy megmutathassa a tudását és a verseit. Mindig támogatom a diákjaimat és amit tudok, azt megteszek azért, hogy a bennünk rejlő kvalitások felszínre kerüljenek és teret kapjanak. A szülőkkel is végig egyeztetek erről, és csak akkor történik bármi, ha a diák semmilyen módon nem tud sérülni ebben a történetben. A Jocó bácsi világa oldal logója is egy szuper diákrajz.
Lali jelenleg ebben a külső projektben szerepel, de igyekszem az osztálynak is projekteket kitalálni és véghezvinni. Nagyon fontos, hogy minél több tapasztalatot szerezzenek és bevonjam őket a lehető legtöbb dologba.
Celebbé váltál Jocó bácsiként. Hogyan befolyásolja ez a hétköznapi munkádat? Hogyan viszonyulnak ehhez a diákjaid, a tanártársak, a szülők?
A celebbé válásom egy éve kezdődött és nagyon hirtelen kerültem ebbe a helyzetbe. Úgy gondolom, a hétköznapi munkámat egy pillanatig sem befolyásolja, legalábbis negatívan semmiképpen. Erre kényesen ügyelek, hisz leginkább tanár vagyok, az a fő tevékenységem, a többi csak ezután következik. Ahogy már írtam, a diákjaim büszkék erre, nagyon élvezik, hogy ők is szerepelnek. A szülők és a kollégák többsége is támogat ebben a történetben. E nélkül ezt nem lehetne csinálni.
Rendszeresen publikálsz a WMN számára, egyre gyakrabban vagy látható a tévében is. Hogyan jöttek ezek a felkérések?
A felkérés lavina tavaly ősszel indult, és azóta is tart. Egyik szereplés, interjú hozza magával a másikat. A téma és a felfogás újszerű, érdekes a média számára. És még eladható is. Sokszor elgondolkodom, miért is érdekes ez ennyire, de úgy látszik, hiánypótló amit csinálok. Az általam indított Facebook oldal és a könyvem is Magyarországon teljesen új dolog, a celebtanárság velejárója, ami még nem nagyon volt.
Miért és kik számára hoztad létre a Jocó bácsi világa Facebook oldalt?
Az Jocó bácsi világa oldal célja az, ami nekem tanárként is: bemutassam azt, hogy az iskola az egy szuper hely, lehet élvezetesen tanulni és tanítani. Másrészt pedig bemutatni és megmutatni azt, hogy lehet és érdemes ezt másképp csinálni. Nagyon sok tanár követi az oldalt, merítenek példákat és ötleteket, aminek én nagyon örülök. Szerintem fontos, hogy elinduljon egy változás a tanárok felfogásában, módszertárában. Poénnak indult, misszió lett belőle.
Miről és kiknek szól a Jocó bácsi világa című könyved?
A Jocó bácsi világa iskolai történeteket tartalmaz, saját interpretálásomban. Leírom több mint 20 pedagógiai témában a véleményem és azt, én hogyan élem meg ezeket az iskolai sztorikat.
Mit csinálsz még és mik a további terveid?
Folyamatosan agyalok új és újabb terveken, célokon. És azokból pedig van bőven. Nagyon sok felkérésem van, megyek iskolákba előadásokat, bemutatókat tartani. Készül a második könyvem is. A Felelős Szülők Iskolájával és a Me-Se-Kő Mentálhigiénés Segítő Központtal is rengeteg közös tervünk van, amik a következő évben realizálódnak és kerülnek megvalósításra. És persze azon is állandóan töröm a fejemet, hogy az osztályomnak, a diákjaimnak mit találjak még ki, ami élvezetesebbé, izgalmasabbá teszi a tanulást és az iskolai létüket.
Nem az együttérzés, a jobbító szándék vezeti, ő csak balhét akar, és el akarja hitetni mindazokkal, akik még hatása alatt kornyadoznak, hogy ezért is Orbán meg a kormány a hibás.
Mi lesz a következményük a Magyar Péter-féle hangfelvételeknek? Elhozza-e Donald Trump a békét? Talpra áll-e az európai és a magyar gazdaság? Ezekről a kérdésekről vitatkozott a Mandiner Presszóban Dévényi István és Gajdics Ottó.
Eközben a kormány „nagyotmondás helyett” sikeresen kezelte a koronavírus-járványt és a háború következtében kialakult energiaválságot is – mutatott rá Suppan Gergely.
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
Jól látja a lényeget. Ezek az "újítások" mindig a legkisebb ellenállás irányába mutatnak. Ez pedig az befogadandó anyag csökkentése, a számonkérés hiánya nyakon öntve hercigeskedéssel. Tehetik, mert az eredménye - inkább eredménytelensége - évtizedek múlva derül csak ki. Viszont éppen Magyarországon működött Klebersberg Kunó idején az egész világot elismerten megelőző oktatási rendszer ami a méregdrága fizetős iskolákban nyugaton is visszaköszön. Magas követelményrendszer, kemény vizsgáztatás, a kihullás a rendszerből benne van. Semmi jópofizás, semmi avantgárd, a legfelkészültebb tanári kar nem enged a színvonalból. Hát ez miért nem jó? Miért nem cél?