Legóból készült a díjnyertes pályamunka az '56-os forradalomról

A pályázók 4 darab megadott, a REJT/JEL/KÉPEK ’56 — A forradalom titkos művészete kiállításban szereplő fotó közül választhattak, amelyekből tetszőleges technikával hozhattak létre új alkotásokat. Ebben teljes szabadságot adtunk, a  pályamunka lehetett: fénykép, kollázs, montázs, festmény, grafika, installáció, bármilyen digitális és egyéb műalkotás.

A zsűri számára külön meglepetést jelentett, hogy a pályázaton induló diákok főleg klasszikus technikákat választottak, de persze nem hiányozhattak a digitális technológiákon alapuló megoldások sem.

A legtöbb pontot egy ilyen alkotás kapta: Balogh Máté LEGO-figurákból készítette el az Elesett forradalmár a Köztársaság téren (Budapest, 1956. október 30. Eötvös Gyula felvétele,MNM tulajdona) című felvétel parafrázisát. Hill Angelika Helena a pályázati kiírásban is szereplő 56-os szimbolikát szerkesztette egybe Szétesés, szakadás, szabadság című festményén – ezzel a zsűri második díját érdemelte ki. Lőrinc Írisz alkotása különleges installáció, amely 1956-ra, mint számjegyre építette rá a korszak fotográfiai emlékezetét.

A zsűri nehéz helyzetét mi sem bizonyítja jobban, mint a különdíjas munkák. Szabó Ottó Csaba Köszönet című videója egyúttal azt is tükrözi, hogyan csapódott le a korosztályban az idei 56-os emlékév ezernyi eseménye. Szőke Nóra műve fantasztikus grafikai tudásról tett bizonyságot, amikor pontokba öntötte a Sztálin-szobor ledöntését. Kővári Dorottya pedig a szobor ledöntéséről készült fotóból rakta ki Sztálin arcát, egyúttal utalva a diktatúra restaurálására is.

Török Rebeka Lehull a zsarnokság csillaga című művét is több zsűritag az első három helyezett között szerette volna látni. Kombinálta az általunk megadott fényképet saját ikonográfiájával. Veres Villő Élő plakátja egyedi technikával készült: magokat, anyagdarabokat használt fel, hogy plasztikussá tegye az egyik fotót. Fogarasi Dzsamila Budapest ’56 Elesett forradalmára a Köztársaság téren című táblaképe ugyancsak érzékenyen adta vissza a forradalom egyik megrázó pillanatát. Kovács Melinda „Nem hiába” című munkája nemcsak tavaszi színekbe öltöztette 1956-ot, hanem egy elemzést is készített az alkotásához. Zárásként egy rövid idézet: „Százaknak ezreknek üzent a magyar nép, hogy a kínból és szenvedésből legyen elég. Elfolyt a vér, de az emlék a szívünkben él, hálát adunk akkor bátor eleinknek, hogy megmutatták, félnünk nem kell, ha összefogunk a sok halál nem hiába volt.”