Márton a középkori Európa egyik legismertebb és legnépszerűbb szentje volt. Ha kedvet és elhívatást érzünk rá, végigjárhatjuk „Szent Márton útját”, amely egy – az Európa Tanács által hivatalosan elismert – zarándokút Európán keresztül. Emléke az évszázadok múltán sem fakult, nem csupán az életéhez közvetlenül kötődő vidékeken, országokban (hazánkon kívül például Franciaországban, itt tevékenykedett püspökként), hanem sok más helyen is, mint például Portugália, Lengyelország, Ausztria, Németország, a protestáns hagyományú Hollandia, ahol más szentek tisztelete nem jellemző. Belgium pedig a gyerekek ilyenkor kisebb ajándékokat kapnak, hasonlóképpen, ahogy más kultúrákban a Mikulástól. Másutt szokás a Márton napi fáklyás felvonulás (a fáklyák fénye a jó cselekedeteket szimbolizálja), és jellegzetes ételek, édességek fogyasztása, mint a „Weckmann”, ami egy édes tésztából készült ember alakú sütemény.
Márton napi hagyományok, szokások, ételek
Vidéken hagyományosan ekkorra ért véget a szüret, a mezőgazdasági munkák befejeződtek, elérkezett a pihenés ideje. Az egyházi szokások szerint Márton nap volt régen a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag lakmározás, mulatozás megengedett. Ezért lett hagyomány sok helyen a mulatság, és erre a napra jellemző fogások, édességek fogyasztása. A legismertebb Márton napi ételek közé tartozik a libanyakleves, a ludaskása, a libasült párolt káposztával. A hiedelem szerint ugyanis aki nem eszik Márton napján libát, az egész évben éhezni fog. Az ünnepi vacsora végén már kiforrott újborral szokás koccintani, ezt hívják Márton poharának. Desszertnek pedig sokfelé kínálnak „Márton köpönyegét”, ami egy rétestésztából készült édes, töltött sütemény – zárul a család.hu írása.