„Márton köpönyege”
Katona? Remete? Utazó? Püspök? Hittérítő? Teszi fel a kérdést a család.hu. Mindegyik életút önmagában is tiszteletreméltó, de Márton életében mindez összefonódott, és egymást erősítette. A keresztény hitre saját elhatározásából jutott, szülei mindketten pogányok voltak. Édesapja magas rangú katona volt a császári seregben, fia követte példáját, és fiatalon, 15 évesen belépett a katonasághoz, ahol lovas katonaként állt helyt. Már ebben az időben kitűnt társai közül, és általános elismerést váltott ki az egyszerűsége, életének tisztasága, őszinte felebaráti szeretete az emberek iránt. A szegényeket mindig védelmébe vette.
Számos történet maradt fenn róla. Ezek közül az egyik legismertebb, amely szerint egyszer, mikor lovával az úton haladt, az állat hirtelen visszahőkölt, mert egy koldus hevert előttük a földön, akinek a vállán szakadozott rongyok lógtak. Elgyötörten nyújtotta a kezét a tiszt felé, és alamizsnát kért. Márton megszánta őt, bár pénze nem volt éppen, mégis segíteni akart: fogta hát széles köpenyét, lekanyarította a válláról, majd kardjával kettéhasította, és a felét odaadta a koldusnak.
A másik sokat emlegetett, életéhez kötődő legenda szerint Szent Márton a ludak ólába bújt Tours városában, hogy püspökké választása elől kitérjen, hiszen korábban már évek óta vezeklésben, szegénységben és remete életmódot folytatva élt, de a ludak gágogása elárulta rejtekhelyét. Erényes életét követő halála után hamarosan szentként kezdték tisztelni, elsőként a nem vértanúként elhunyt szentek közül. A mai napig ezrekre tehető Európa-szerte azoknak a templomoknak, váraknak és kolostoroknak száma, amelyek életének emléket állítva Szent Márton nevét viselik. A síremléke pedig Tours-ban az egész középkor folyamán híres zarándokhely volt. Úgy tartják, hogy a temetése november 11-én történt, ezért emlékezünk rá ezen a napon.
Emlékezete hazánkban