Megnyílt az Éden, és már azt is pontosan tudjuk, meddig látogatható
Az épület önmagában megér egy látogatást.
A gyerek fogalmának változásait vizsgálja magyar művészek festményein, szobrain, fotóin, videóin és a gyerekkorhoz kötődő, jellegzetes tárgyakon keresztül a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) csütörtöktől látható, Gyerek/Kor/Kép című kiállítása. Sokat elmond a gyerekek családban elfoglalt helyéről a családtagok együttes ábrázolása, a társadalmi gyermekképről pedig az iskolai jelenetek árulnak el rengeteget.
A magyar képzőművészet rendkívül gazdag szebbnél szebb gyerekábrázolásokban, mégis utoljára 1940-ben nyílt olyan tárlat, amely a gyerekkor hazai ábrázolásait mutatta be – idézték fel a kiállítás keddi sajtóbejárásán Révész Emese és Molnárné Aczél Eszter kurátorok, hozzátéve: a BTM tárlata négy évszázad több mint 200 művén keresztül, tematikus bontásban vizsgálja a gyerekkor témáját.
Mint hangsúlyozták: nem művészet-, de nem is gyermektörténeti kiállítást állítottak össze kurátortársaikkal, Rum Attilával és Tészabó Júliával. Minden terem egy-egy témakört jár körül egymás mellé helyezve, ütköztetve, társítva különböző korok nézőpontjait.
A 11 hazai köz- és magángyűjtemény műtárgyait felvonultató tárlat nyitódarabja Kőnig Frigyes kisfiával készített önarcképe. Ezzel a kiállítás az apaság egyfajta rehabilitációjára is törekszik a művészettörténetében igen kevéssé reprezentált tematika bemutatásával – mondták el a kurátorok.
Az anya-gyermek kapcsolat a Madonna-ábrázolásokon keresztül már a korai századoktól az egyik legerősebb vizuális toposz volt, a BTM termeiben 18. századi, biedermeier és 20. századi munkák jelenítik meg az anyák és a társadalom kisgyermekekhez fűződő viszonyát.
Sokat elmond a gyerekek családban elfoglalt helyéről a családtagok együttes ábrázolása, a társadalmi gyermekképről pedig az iskolai jelenetek árulnak el rengeteget, hiszen a 20. századig jellemző volt a rakoncátlan nebulók és a fegyelmező tanító ellentétének toposza. A gyerekeket sokáig „kis felnőttekként” kezelték, kész szerepekbe nevelték bele, ennek némileg meglepő példája a gyermek Esterházy Antal 1678-as, szerzetesi csuhában elkészített portréja.
A tárlat egymással helyezi ellentétbe a játszó és a kiszolgáltatott, háborúktól szenvedő gyermek ábrázolását, majd a művészek saját gyerekkorára néhol keserű, máskor vidám hangulatban visszatekintő munkákkal zárul.
A február 19-ig látható kiállítás terében interaktív szigetek várják a gyerekeket, akik ezeken a pontokon aktív tevékenység által értelmezhetik, „építhetik fel” saját családjukat, lakóterüket, illetve kipróbálhatják, hogy milyen rózsaszínben látni a világot és a képeket.
(MTI)