Az anya-gyermek kapcsolat a Madonna-ábrázolásokon keresztül már a korai századoktól az egyik legerősebb vizuális toposz volt, a BTM termeiben 18. századi, biedermeier és 20. századi munkák jelenítik meg az anyák és a társadalom kisgyermekekhez fűződő viszonyát.
Sokat elmond a gyerekek családban elfoglalt helyéről a családtagok együttes ábrázolása, a társadalmi gyermekképről pedig az iskolai jelenetek árulnak el rengeteget, hiszen a 20. századig jellemző volt a rakoncátlan nebulók és a fegyelmező tanító ellentétének toposza. A gyerekeket sokáig „kis felnőttekként” kezelték, kész szerepekbe nevelték bele, ennek némileg meglepő példája a gyermek Esterházy Antal 1678-as, szerzetesi csuhában elkészített portréja.
A tárlat egymással helyezi ellentétbe a játszó és a kiszolgáltatott, háborúktól szenvedő gyermek ábrázolását, majd a művészek saját gyerekkorára néhol keserű, máskor vidám hangulatban visszatekintő munkákkal zárul.