„A családügy befektetés”

„Korábban Ön helyettes államtitkárként az egészségpolitikáért felelt az Emberi Erőforrások Minisztériumában, azonban nyár vége óta új terület, a család- és népesedéspolitika gazdája. Szakmáját tekintve orvos, akinek hivatásához esetleg közelebb állhat az előző megbízatása. Mégis váltott, a sajtó pedig az okokat találgatta. Mi a váltás oka?

Mielőtt először kabinetfőnökként, majd később az egészségpolitikáért felelős helyettes államtitkárként hivatali megbízatást kaptam, csakugyan családorvosként dolgoztam tizenhat évig. A közelmúltban annyi történt, hogy augusztusban kissé átalakult az egészségpolitika iránya, a Család-, és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárságon pedig egy belső struktúraváltás zajlott le, ahol haszna van annak a szemléletmódnak, amit én egyrészt orvosként, másrészt az államigazgatásban eltöltött évek alatt szerzett tapasztalataim révén képviselni tudok.

Korábban háziorvosként vélhetően megannyi emberrel, megannyi családdal találkozott. Jól sejtem, hogy az orvosi rendelőben a páciensek nem kizárólag az egészségügyi problémáikról beszéltek Önnek, hanem szóba kerültek egyéb családi problémák is?

A családorvosi hivatásnak éppen az a legfőbb tartalma és szépsége, hogy nem pusztán a tünetekre és az egyes betegségekre koncentrálunk, hanem egészében nézzük a személyt. Sőt, nem is kizárólag csak az egyes személyt, hanem az egész családját, a különböző olyan környezeti szempontokkal, amik az adott páciens egészségi állapotát befolyásolhatják. A családorvoslás tehát egy komplex, vagy ahogy ezt mostanában mondani szokás, holisztikus megközelítést igényel. Úgy szoktam ezt megfogalmazni, hogy a családorvos olyan gyógyító, aki családügyekkel is foglalkozik. Ráadásul a minisztérium átalakítása is a komplexitás jegyében történt: az egészségügy, a szociális ügyek és az oktatás szervesen egyesül a struktúrában, amelynek legátfogóbb területe a családügy. Magam is családos ember vagyok, tehát úgy hiszem, relevánsan tudom a felsorolt szempontokat képviselni a mindennapjaimban, a munkámban és a jogalkotásban.

Csakugyan, alkalmasint felérhet egy szociológiai tanulmánnyal az orvosi rendelőkben elhangzott panaszáradatok vagy beszélgetések befogadása. Ugyanakkor nyilván nem mindegy, hogy a családorvos — jelen esetben Ön — Budapest XII. kerületében, a Hegyvidéken vagy egy nyírségi faluban szerzi ilyen irányú tapasztalatait…

Természetesen, országos szinten nagyok a különbségek, bár el kell mondanom, hogy talán sokak számára meglepő módon az én praxisomban is megfordult rengeteg olyan szociálisan elesett ember, akik egyáltalán nem testesítik meg a köztudatban létező hegyvidéki polgár képét.

Milyen főbb célkitűzésekkel vette át a család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkári posztot? Mit várnak Öntől, mit vár Ön saját magától ezen a területen?

Novák Katalin államtitkár asszony felkérését örömmel fogadtam el, hiszen a család- és népesedéspolitika rengeteg ponton mutat átfedést az eddigi munkámmal. Példaként említem a kora gyermekkori ellátással kapcsolatos területet, a védőnői rendszert, illetve az idősügyet, ugyanis mindegyiknek komoly népegészségügyi jelentősége is van. De az is fontos a munkám szempontjából, hogy Magyarországon közismerten tragikusak a demográfiai mutatók, annak ellenére, hogy az utóbbi négy-öt esztendőben a kormányzati intézkedéseknek is köszönhetően elindult egy pozitív trend. Helyettes államtitkárként szeretném az erre irányuló jobbító munkát segíteni, hogy javuljanak azok az előrejelzések, amelyek elég sanyarú népesedéspolitikai képet vetítenek Magyarország elé.

A közelmúltban a Nézőpont Intézet szervezett egy család- és népesedéspolitikai régiós konferenciát, ahol elhangzott, hogy a kelet-közép-európai régió népesedéspolitikai szempontból sajátos része az Európai Uniónak. Eltérő gondok sújtják, például az elvándorlás és az említett népességcsökkenés…

Ehhez azért hozzá kell tenni, hogy az idősödő jóléti társadalom fogyó népessége össz-európai probléma. Ugyanakkor a kelet-közép-európai régióban, és persze itt, Magyarországon meg kell küzdeni az unión belüli munkaerő-migráció jelenségével is, amely elszívja a munkára és családalapításra képes lakosság egy részét. Ezekre a kérdésekre minden régiós ország keresi a választ. De azt kell mondjam, hogy ebben a tekintetben Magyarország az elmúlt években pozitív példává vált, hiszen nálunk a családtámogatások rendszerében olyan előremutató változások álltak be, amelyeknek remélem, hosszabb távon is lesz a gyümölcse.

A szakemberek szerint a születésszám tartós és eredményes növelése meglehetősen hosszú folyamat. Honnan lehet azt tudni, hogy az ezzel kapcsolatos kormányzati törekvések hosszú távon csakugyan sikerre vezethetnek?

Léteznek olyan mutatók, amelyek ezeket az irányokat jól tudják definiálni, másrészt képesek a trendeket is kirajzolni. Az egyik ilyen mutató a termékenységre utal. Nos, ez az elmúlt időszak legrosszabb esztendejében mindössze 1,24 volt, amit sikerült 1,45-re feltornáznunk. Ez hatalmas eredmény, amely javuláshoz vezet. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a magyarországi társadalomban 2,1 a célérték, amely a társadalom önfenntartását biztosítja, miközben ez ellen is hatnak egyéb tényezők, gondolok itt a már említett külföldi munkavállalásra. De azt is meg kell említenem, hogy a külhoni magyarok anyaországba áramlása éppenséggel javítja ezeket a mutatókat. Mindezek a tényezők – a születéskor várható életkorral együtt – olyan elegyet alkotnak, amelyből megállapítható, hogy fogyó, stagnáló vagy bővülő lélekszámot mutat-e a társadalom.

A felsorolt tényezők közt említette a születéskor várható életkort is, amely Magyarországon folyamatosan emelkedik. Az elöregedő társadalom problémájára milyen megoldási javaslatok vannak?

A megoldási javaslatokat az egyes ágazatok között folyamatosan kell kidolgozni, hiszen látni kell, hogy néhány évtized múlva a teljes magyar társadalom egyharmada inaktív lesz, ami azt jelenti, hogy a népességszám növelésével kapcsolatos törekvések mellett arra is fel kell készülni, hogy rövid időn belül Magyarországon három millió olyan nyugdíjas korú, krónikus betegségben szenvedő ember lesz, akinek az egészségügyi és szociális ellátását egyaránt meg kell majd oldani.

A Nézőpont Intézet beszélgetésünkben már említett konferenciáján közvélemény-kutatási adatokat is ismertettek. Kiderült, hogy az intézet reprezentatív felmérése szerint a teljes hazai felnőtt népesség közel háromnegyede szerint a magyar kormány helyes döntést hozott azzal, hogy a családpolitikát helyezte a szociálpolitika középpontjába. Mit jelent az Ön számára a társadalmi támogatottság?

Számomra ez nagyon fontos szempont. Nyilvánvalóan azért dolgozunk, hogy az ország polgárai érzékeljék a munkánk eredményét. Véleményem szerint nem tehet jobbat egy kormány az országának annál, hogy a családügyet tűzi a zászlajára, hiszen ezzel egyfelől a jövőbe fektet, másfelől a jelenben kínál kiegyensúlyozottabb, boldogabb, békésebb életlehetőséget.”