„Ki főzze a vacsorát hétfőn este? Ez itt a kérdés. És ki főzze kedden, meg szerdán, és ki vásároljon be, és ki hozza haza a gyereket? Minden család nap mint nap válaszokat ad ezekre az egyszerűnek tűnő kérdésekre. De vajon jók-e ezek a válaszok és a megoldás nem ró-e az egyik félre aránytalanul nagy terheket?
A statisztikai adatok tanúsága szerint a magyar családok többsége meglehetősen konzervatív az otthoni munkamegosztásban. Ez azt jelenti, hogy a leggyakrabban a nő főz, ő vásárol és ő megy a gyerekért. Az úgynevezett láthatatlan munkák jó része is rájuk marad, ami többnyire csak akkor tűnik fel, ha valamiért nincs elvégezve. Vagyis a megbecsültsége közel a nullával egyenlő.
(...)
Álláspontom szerint ezek a nagyobb rendszerek kényszerítik bele ebbe a fajta munkamegosztásba a családokat. A családtámogatási rendszer még mindig arra ösztönzi az anyákat, hogy a gyerek három éves koráig otthon maradjanak, a nemrég bevezetett gyed extra ezen a helyzeten nem javított. Alacsony munkabérek mellett ugyanis egyáltalán nem éri meg újra munkába állni, hiába tenné ezt lehetővé a gyed mellett is a törvény.
A munkaerőpiac maga is konzervatív, továbbra is a nyolc órás munkaidő az általános, nagyon kevés lehetőség van részmunkaidős vagy rugalmas foglalkoztatásra. Ezért véleményem szerint nem a magyar családok konzervatívak, hanem azok a rendszerek, amelyek körülveszik őket, a családok a hagyományos munkamegosztással csak reagálnak erre a helyzetre. Nincs más lehetőségük.
Amikor borulnak a minták
Nem kell ahhoz tragédiának történnie, hogy a régi szerepek tökéletesen érvényüket veszítsék, elég, ha a korábban családfenntartó férfi munkanélküli lesz és hirtelen a nőre marad a család fenntartásának terhe.
(...)
Az apa jelenléte a családban teljesen természetes igényünk, modern jelenség a férfi távolmaradása. Ha jobban belegondolunk még egy évszázada is az emberek jelentős része falun élt és mezőgazdasággal foglalkozott, ami otthon, a ház körül zajlott, az apák ezért állandóan jelen voltak a család életében. Hogy a fiatal férfiak apaként ne kerüljenek csapdahelyzetekbe, hamarosan egy előadássorozatot is indítok Apa-akadémia címmel. Ennek is témája lesz a családon belüli munkamegosztás.
Fontos tudatosítani, hogy a család csapatjáték, amelyben nincsenek merev férfi-női szerepek. Arra a kérdésre, hogy ki főzze a vacsorát, nem az a helyes válasz, hogy az, aki szokta, hanem az, akinek erre éppen kapacitása, ideje, ereje van. Mert ilyen rugalmas válaszokat kíván a mai életünk. Gyakran épp a nők azok, akik ilyen előadások alkalmával megvédik a férjeiket, hogy nagyon fáradtak, amikor hazajönnek, nincs erejük segíteni, csendre vágynak és nem arra, hogy játsszanak a kicsikkel. Tapasztalom azt is, hogy a nők zavarban vannak, ha az apára hagyják a gyereket, úgy érzik, nem elég jó anyák, mert ez mégiscsak az ő feladatuk volna. Valójában ezek rossz beidegződések, épp ezekből kellene kibújnunk.
(...)
Álságos családbarátság
(...)
A mostani új generáció hiába nyitottabb arra, hogy felülírja a konzervatív szerepmintákat, ha ezt a nagy rendszerek nem támogatják. A munkaadók – maguktól – nem fogják elengedni az apákat a gyerekük születése után, ha erre nincs központi ösztönző rendszer. A férfiak maguk sem tudatosítják magukban eléggé, hogy a gyerekükkel játszani nem feltétlenül nyűg, hanem a legjobb stresszoldó módszer.”
(A teljes interjú megjelent a Nők Lapja 2016/36.heti számában és olvasható a szerző blogján is.) 
