A társadalompolitika feladat is
Valóban fontos kérdés, hogyan kommunikálunk a gyerekek rettenetes helyzetéről.
Békében önmagunkkal
2016. szeptember 15. 12:12
Látom, érzem én is, hogy sokszor kötéltáncoshoz hasonlítok. Kifeszített kötélen, melyek bizony sokszor pont az én idegeim...
2016. szeptember 15. 12:12
Számtalan írás, tanulmány, könyv megjelent már a gyereknevelésről. Mindenki tudja, sőt jobban tudja, mit és hogyan csináljon a szülő a gyerekkel.
Aztán sokat beszélnek a gyerekek lelki egyensúlyáról. Hogyan óvjuk, mire vigyázzunk! Persze én is mindent elolvasok, és odafigyelek, hiszen gyermekeim élete, jövője nagyon fontos számomra. Aztán elkezdett nekem hiányozni valami. Talán azért, mert én és a családom is megélt már komoly krízishelyzeteket, nehézségeket. Talán azért, mert pedagógusként látom, hogy a gyermek lelki fejlődését, viselkedését mennyi minden befolyásolja. Kevés szó esik arról, hogy talán akkor lehetek hiteles szülő, ha lelkileg rendben vagyok. Ha törekszem rá, hogy a belső békémet megtaláljam.
Mert a felnőtteket is ezer és ezer hatás éri. Pedagógusként látom, milyen sok családban próbálják nagyon szépen, odafigyelve nevelni a gyereket, valami mégsem klappol. A gondok pedig, ha jó mélyre néznek a felnőttek, többnyire önmagukban keresendő. Látom, érzem én is, hogy sokszor kötéltáncoshoz hasonlítok. Kifeszített kötélen, melyek bizony sokszor pont az én idegeim...
Persze a tutit nem tudja megmondani senki. Érzéseket közvetítünk, melyeket csak a legtudatosabb felnőtteknek sikerül igazán jól kezelni.
A mi pozitív életszemléletünk, a hit, és erő, hogy a legrosszabb helyzetből is ki lehet hozni a lehetőséget. A kitartás és akarat, hogy jobbá tegyük a környezetünket és ez által – még ha kicsit is – a világot. Hiszen mi is lehetne nagyobb büszkeség, amikor már kamaszodó gyermekünk kitartásával, akarat erejével nyer versenyeket, vagy legyőzi önmagát és végre azt a kötelezőt is elolvassa, amitől kirázza a hideg.
Ha meg akarjuk oldani a problémákat, és meg is próbáljuk, azaz nem söpörjük a szőnyeg alá, fontos dolgot adunk, jó példát mutatunk.
Ha vállaljuk a hibáinkat és a felelősséget tetteinkért, gyermekünk is ezt teszi majd.
Ha jobbak akarunk lenni, és teszünk is érte, mert erre az igény belőlünk, belülről fakad, lassan, de biztosan a csemete is érezni fogja majd ennek fontosságát.
Ha mi elfogadóak, megértőek és türelmesek vagyunk, lobbanékony természetű gyermekünk is higgadtabb lesz egy idő után.
Ha otthon nincs kiabálás, veszekedés, az iskolában sem próbálja így megoldani konfliktusait porontyunk. Ha a problémák is halkan, higgadtan, emberi módon kerülnek megbeszélésre, fontos mintát adunk.
Ha felnőttként betartjuk és elfogadjuk a szabályokat, amik körül vesznek minket, a gyermeknek sem lesz teher óvodában, iskolában, majd később a munkahelyén alkalmazkodni az elvárásokhoz. Mert elvárások vannak. És a felnőttek igenis kénytelen-kelletlen alkalmazkodnak hozzá, hiszen kell a munka, a jogsi…
Ha mi nem egyik napról a másikra élünk (folyton másokat hibáztatva), hanem reális (nem túlzó és nem is alulértékelt) elvárásaink lesznek magunkkal szemben, akkor a gyerekeinknek is érték lesz a tanulás.
Ha találunk magunknak megfelelő célt, inspirációt, a gyerekeink sem fognak céltalanul a képernyő elé menekülni.
Ha felnőttként képesek leszünk megállni és nem rohanni folyton, ha mi tudunk szelektálni fontos és lényegtelen dolgok között, ha tudunk igazán valamire figyelni – úgy igazán, tiszta szívvel –, akkor (de csak akkor!) várhatjuk el, hogy gyermekünk jobb legyen, mint mi voltunk.
Ha mi, szülők elhisszük, hogy a saját életünket kell élnünk – olyat, amit reálisan a gyermeküknek is kívánnánk –, akkor igazán boldog gyermekkoruk lenne.
Az érzelmi intelligencia fontossága szállóige lett manapság. Azt hiszem azonban, olykor csak üres szó! Nagyon ritkán hallom például, hogy jó szülő szeretnék lenni, ezért békében akarok élni önmagammal...
Kiskorunkban Magyarországra úgy gondoltunk, mintha az lenne maga a mennyország – Daniel Mamah a Mandinernek
Kultúra
A Bartók-örökségtől Afrikán át Amerikáig: Daniel Mamah regényében nemcsak a szülei csodálatos szerelméről mesél, hanem arról is, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie a múlt század második felében egy magyar–afrikai házaspárnak. Interjúnk a Bartók-leszármazott pszichiáterrel.
Nem lenne baj, ha a Tisza szavazói minél hamarabb ráeszmélnének arra, hogy nagyon át vannak verve
Ez lenne a kiút az ostobaság országából.
Ne hagyjuk, hogy az evés rémálommá váljon! – tippek és tanácsok kisgyerekes szülőknek
Vannak olyan családok, amelyeknél az evés komoly kihívást jelent a szelektív étkezési zavarral küzdő gyermek miatt. Lássuk, mit tehetünk a megoldás érdekében!
„A gyerekek a lelkükkel fizettek az ingyen koncertért, akaratukon kívül váltak egy politikai mozgalom részévé” – Ábrahám Róbert a tiszások rendszerbontó nagykoncertjéről (VIDEÓ)
A médiakritikus nem kímélte sem a szervezőket, sem a heremutogató Ecküt, akit egyenesen „tiszás szatírnak” nevezett.
Létezik teljesen biztonságos sport egy gyermeksebész szemével? Persze. A sakk
Újabban pedig az extrém rolleresek ékeznek hozzánk mentővel egyenesen a félcsőből a híd alól.
„Ez a siker nem véletlen” – a legmagasabb szintről gratuláltak Magyarországnak
Az UEFA elnöke levelet írt Csányi Sándornak.
Rubio egyértelműen fogalmazott: Irán kizárólag ebben az esetben reménykedhet szankcióenyhítésben
Az amerikai külügyminiszter a szenátus külügyi bizottságának ülésén beszélt.
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend: