Ez az ember miért mosolyog a halála előtt pár másodperccel?

„A polgárháború kitörése után kimentette a felszentelt ostyákat a kápolnából, ezt követően pedig bujkálni kényszerült a hegyekben és a környező tanyákon.

Kis idő után a köztársasági csapatok fogságába került, akik börtönbe vetették, de papi szolgálatát itt is tovább folytatta, kiszolgáltatta az Oltáriszentséget a rabtársainak és aki kérte, annak a bűnbocsánat szentségét is a gyónás keretein belül.

Amikor eljött kivégzésének a napja, feltettek neki két kérdést, miszerint szeretne-e háttal állni a karabélynak, amire nemmel válaszolt, valamint, hogy kíván-e mondani még valamit a halála előtt? Erre Pascal atya így felelt:

»Csakis áldásomat adom rátok, azért, hogy a Jóisten ne vegye számba a szörnyűséget, amelyet elkövettek.« Majd elkiáltotta magát: »Éljen Krisztus Király!«

Közvetlenül a lövés előtt Martín Martínez Pascal rámosolygott a fotót készítő köztársasági Hans Guttmanra, aki még pár képet készített az atya halála előtt. Semmi félelem, semmi bánat, csupán a megnyugvás végtelen érzése és az Istenbe vetett hit öröme látszik a szemében.

Pascal atyát 1995. október 1-jén avatta boldoggá Szent II. János Pál pápa, aki augusztus 18-át jelölte ki emléknapjának. Boldog Martín Martínez Pascal, imádkozz érettünk! Éljen Krisztus Király!”