Az apává válás pszichológiája

„Az apa-szerep változásai a társadalomban

(...)

Napjainkban, amikor hiányában vagyunk a tradicionális társadalmak szerves részét képező rítusoknak, nagy szükség van arra, hogy a férfiak engedélyt és támogatást kapjanak szüleiktől a szülői ház elhagyására, és saját család alapítására. A kötelező sorkatonai szolgálat például korábban hosszabb időre „eltávolította” a férfikor küszöbén álló ifjakat szüleiktől, és követelt meg önállósodást, leválást, önérvényesítést. Ennek megszűnése, a továbbtanulásra szánt idő kitolódása és más egyéb társadalmi és gazdasági folyamatok is azt eredményezik, hogy a fiatal, családalapítás előtt álló férfiak nagy része családjával él, sokrétű szociális, anyagi és érzelmi támogatásban. A párválasztás, házasság és családalapítás így gyakran ebből a „meleg fészekből” való kilépéssel kezdődik. E folyamat szükségszerűen konfliktusokkal terhelt, hiszen gyakran sem a férfi, sem pedig a szülők nincsenek felkészülve az elválásra, leválásra. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a családtól való elszakadás rendszerint egybeesik az első gyermek várásával és születésével, így aztán a feszültségek a leendő apán túl párjával való kapcsolatát is érzékenyen érintik.

A tesztoszteron tehát kétirányú változást mutat a férfi reproduktív viselkedés során: a társ keresésének idején megemelkedett szintje segíti a sikeres párválasztást, a gyermek születését követően zajló csökkenése pedig a babáról való gondoskodást támogatja. Ez az összefüggés egybecseng azokkal a kutatásokkal, amely szerint a házasságban élő férfiak védettebbek az egyedük álló férfiakkal szemben számos egészségügyi mutató tekintetében. Kopp és munkatársai hazai vizsgálatokban is azt találta, hogy a család rendkívül jelentős védelmi tényező a férfiak életében (Kopp és mtsai. 2008). A házastárstól és gyermekektől kapott társas támogatás hiánya jelentős kockázati tényező az idő előtti elhalálozás tekintetében, olyannyira, hogy négyszeres idő előtti elhalálozási kockázattal jár együtt, ha egy férfinek nem születik gyermeke, vagy rossz vele a kapcsolata. Azok az apák pedig, akik a válás során elveszítik a gyermek elhelyezési pert az anya javára, magasabb fokú rizikónak vannak kitéve egyes krónikus betegségek, pszichés igénybevétel és a korai elhalálozás tekintetében is (Bartlett 2004). 

(...)

 A várandósság és a gyermek születésének hatása a férfiak mentális és testi egészségére

Ahogyan ez korábban részletes kifejtésre került, az apává válás során a férfiben olyan hormonálisan szabályozott változások zajlanak, amelyek protektív hatással bírnak mind az egyes betegségek kialakulása tekintetében, mind pedig az alacsonyabb kockázatot vállaló viselkedésre vonatkozóan. Tekintsük most át, milyen hatással van az apák mentális és testi egészségére a gyermek születésével együtt járó szorongás, az azzal való megküzdés, a változás nyújtotta lehetőségek! (...)

Az szülés utáni depresszió szoros kapcsolatban áll az anyai postpartum depresszió megjelenésével, és ez minden jel szerint ok-okozati összefüggést jelent. Az anyai depresszió megjelenését igen magas, csaknem 50%-os arányban követi az apai depresszió megjelenése (Schumacher 2008). Ennek okát abban látják, hogy a depressziótól szenvedő anyák partnerei nem kapnak kellő támogatást és ezért szorongást, kilátástalanságot és bizonytalanságot élnek meg a jövőt illetően.

A szülés utáni anyai depresszióval együtt járó ingerlékenység és a szexuális vonzalom elmaradása az, ami a legnehezebben kezelhető az új apák számára (Condon 2006). A rendszeres elutasítottság élménye gyakran generál haragot és neheztelést, ami fokozza az anyák szorongását, fenntartva a negatív érzelmi kört. A férfiak jelentős része nyúl ebben a helyzetben alkoholhoz, mint maladaptív, ám „férfias” megküzdési módhoz. 

Az apai depresszió, hasonlóan az anyai depresszióhoz, negatívan hat az újszülött/ csecsemő fejlődésére. Szignifikáns kapcsolatot találtak például az apai depresszió és a két hónapos csecsemők vigasztalhatatlan, heves sírása között, ill. a hat hónapos fiúgyermekek szorongása és a várandósság alatti apai depresszió között is. Az anyai depresszió, az apaitól függetlenül, a fél éves leánygyermekeknél tapasztalható szomorúságra, és a fiúgyermekek megnövekedett stressz-szintjére hatott (van den Berg 2006).

(...)