A napokban rangos EU-jogi konferenciát tartanak Budapesten, ennek alkalmából érkezett ide az Európai Bíróság új elnöke, Koen Lenaerts is, aki a CEU-n tartott előadást az Európai Bíróság jövőjéről szerda délután. A belga bíró – aki előadása kezdetén rögtön kifejezésre juttatta flamand identitását – 2003 óta dolgozik az Európai Bíróságon, emellett EU-jogot oktat a Leuveni Katolikus Egyetemen, és számos könyvet és tanulmányt publikált az EU-jog területéről.
Közös piac? Azok az idők már rég elmúltak!
Harminc éve, mikor a doktori disszertációját írta, az EU – vagyis akkoriban Európai Gazdasági Közösség – joga főként még csak a kereskedelmi- és a versenyjogról szólt – kezdte Lenaerts, majd ironikusan megjegyezte: bár az angolok még most is a „közös piac jogának” hívják az EU-jogi tárgyakat az egyetemen, azok az idők már rég elmúltak, mikor az EU-jog ebben kimerült. És nem azért, mert a Bizottságnak, vagy épp az Európai Bíróságnak központosítási igényei lennének – monda –, hanem azért, mert a nyolcvanas évek végétől kezdődően gyakorlatilag ötévente jöttek az alapvető reformok, amelyek a mindennapi élethez szorosan kapcsolódó területeket vontak be az EU-jog alá. Például 1992-ben a Maastrichti Szerződés behozta az uniós polgárságot, öt évvel később pedig az Amszterdami Szerződéssel létrejött a bel- és igazságügyi együttműködés, aminek köszönhetően számos jogvitában egyértelműen meg lehet határozni az alkalmazandó jogot és az eljáró bíróságokat, és egymás bírósági ítéleteit is elismerik a tagállamok.