Áder János úgy fogalmazott: a tehetség olyan istenáldotta adomány, amelyet ki kell bontakoztatni, hogy mások hasznára váljon; ezzel biztatta Petőfi Sándor is Arany Jánost, aki kevésbé hitt saját képességeiben. Hozzáfűzte: az igazi kiválóság gyötrődése, tépelődése, alkotó küzdelme ugyan mindig személyes, eredménye, öröme azonban már nemcsak az övé, hanem a közösségé is.
Az államfő köszönetet mondott a kitüntetetteknek, hogy „helyettünk is kérdeznek, sikerre váltják tehetségüket, keresik az igazságot, szolgálják az életet, segítik az elesetteket, a betegeket, gondozzák a lelkünket, nevelik a következő nemzedéket és fenntarthatóvá teszik a jövőt”.
Az ünnepségen a Magyar Érdemrend különböző fokozatait huszonegyen vehették át, Kossuth Nagydíjban egyetlen alkotó részesült, tizenhét művész kapott Kossuth-díjat, Széchenyi-díjat szintén tizenheten vehettek át.