Soros etet minket is – terrorügyi reggelin jártunk

Menjünk és együk ki Soros Györgyöt a vagyonából! Ezzel a nagy, szent céllal indultunk a Soros Alapítvány által létrehozott Eötvös Károly Intézet sajtóreggelijére, amely a reményeink szerinti kaviár és pezsgő mellé még némi, a tervezett hatodik alkotmánymódosításról szóló háttérbeszélgetéssel is szolgált volna.

Jókorát kellett csalódnunk.

Se pezsgő, se kaviár. Majtényi Lászlótól, az intézet elnökétől gyorsan meg is tudakoltuk, mennyit kapnak a Soros-birodalomtól. Elszomorító. Tényleg. 2013-ban úgy nyolcmillió forintot, 2014-ben semmit, pedig pályáztak Soros-pénzre, de még így se, aztán tavaly megint valamit, de arról még nincs összesítés. Egy kis Soros-pénz talán lehetett tehát a pogácsákban, tömtük is két pofára, de ebbe bizony nem rokkan bele anyagilag a veterán milliárdos. Mindegy, azért leírhatjuk, hogy minket is a Soros etetett. 

Xenofóbia és idegengyűlölet

Az elvárásaink a meghívó alapján itt is nagyok voltak. Az állt benne, hogy jelen lesz Forgács József. De nem ám akármilyen Forgács József! A neve mellé odaírták, hogy „DPhil, DSc. (Oxford), az Ausztrál Tudományos Akadémia tagja és a MTA külső tagja”.

Elég komoly. Alig vártuk, hogy Forgács megvilágítsa a tervezett alkotmánymódosítás szociálpszichológiai hátterét. Meg is világította.

Kiderült, hogy társadalompszichológiai dimenziója mindennek van, így a tervezett módosításnak is. „A magyarról” kiderült, hogy pesszimista, áldozatszerepben van, szkeptikus és bizalmatlan, Forgács szerint pedig a javaslatnak, ha átmegy, ilyen háttér előtt káros lélektani következményei lesznek. S hogy mi? Ki nem találtuk volna. A xenofóbiát, idegengyűlöletet erősíti majd. Pedig Magyarország „már így is a leginkább idegengyűlölő ország a térségben”.

A javaslat továbbá „belpolitikai hatalmi manipulációnak lehet eszköze”, a polgárok „identitását korlátozza, drákói módon”; pedig a legtöbb országban, ahol nagyobb a veszély, „nem infantilizálnak és elveszik a szabadságjogokat, hanem társnak tekintik a polgárt”. 

Mi ekkor már Bakó Bea cikkét mantráztuk magunkban, hogy ne ijedjünk meg nagyon (Kell-e félni a terrorveszélyhelyzettől?), főleg, hogy Majtényi is Carl Schmitt-idézettel jött arról, hogy az önkény nem más, mint az állandósuló különleges jogrend. No persze a hatodik alkotmánymódosítás a terrorveszélyhelyzetről nem lenne állandósult, de 60 napos azért igen. Vagy nem. A minap Gulyás Gergely már arról beszélt, hogy belemennének a 15 napos változatba, vagyis hogy ilyen veszélyhelyzetet a kormány hirdet, de 15 nappal később az automatikusan visszaáll a normál, alkotmányos jogrend, hacsak a parlament másképp nem dönt. Erről a bejelentésről Majtényi egyébként a Mandinertől értesült ott, a helyszínen, ám kérdésünkre, hogy jogvédő szemmel ez így már elfogadható-e, mégsem felelt igennel. 

Váratlan támadás

Arról is érdeklődtünk, hogy miért olyan nagy ügy a terrorügyi rendkívüli jogrend bevezetése, ha egyszer ma is van olyan rendkívüli jogrend, amelyet a kormány parlamenti felhatalmazás nélkül bevezethet, mégpedig váratlan támadás esetén. Szóval ma is lehet korlátozni az állampolgári jogokat, mégsem teszik.

Somody Bernadette alkotmányjogász, az intézet igazgatója válaszolt is: a váratlan támadás konkrét helyzet, esemény; míg a terrorveszélyhelyzet gumifogalom, sok mindenre rá lehet húzni. Ott a pont. Ez tényleg különbség. 

Esett még szó a törvényjavaslat-tervezet „titkosításáról” is, mert az Majtényi szerint a visszaélés közérdekű adattal bűncselekménye is lehet. Mármint, hogy a kormány a tervezetre ráírta, hogy harminc évig nem nyilvános. Emlékeznek, ekkor mártírkodott egyet Novák Előd, hogy ő bizony szabadsága kockáztatásával is nyilvánosságra hozza a titkosított tervet - azt még Majtényi is elismerte, hogy Novák eltúlozta a dolgot, emiatt nem lehetne ellene büntetőeljárást indítani. Amúgy nem értettük, miért rugóznak a tervezet „titkosságán” - titkosan nem lehet alkotmányt módosítani, tehát amint bekerül az országgyűlés elé a javaslat, nyilvános lesz. Somody szerint viszont ez akkor is nyugtalanító és törvényellenes, hiszen alkotmányt manapság nagyon gyorsan is lehet módosítani, miközben éppen hogy „társadalmi vitára” lenne szükség, minél nagyobb nyilvánosságra. 

Ezen a ponton lett igazán sajtóbeszélgetés a sajtóbeszélgetés. A sajtó nem kérdezett, hanem bizony beszélt. Az origós kolléga például elmondta, mennyire nem bízik a kormányban, amely titkosított, ráadásul bénán, oda nem való módon a honvédelmi törvényre hivatkozva. Ezzel Majtényi nagyon egyetértett, ő sem bízik. Origós kolléga felhívta a figyelmet, hogy hat megyére még mindig vonatkozik a kormány által hirdetett tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet, Bakondi meg állítólag azt mondta, hogy majd megszüntetik, ha meglesz az alkotmánymódosítás. „Ez nekem egy kicsit gyanús” - summázott a kolléga. Majtényi, Somody megint csak egyetértett, merthogy szerintük október 17-e óta nincs törvényi alapja a válsághelyzetnek.

S hogy ez miben is befolyásolja az emberek életét? Egyrészt sokba kerül, aztán a helyiekben félelmet kelt, Majtényi szerint meg ha nem is befolyásolja nagyon, a hadsereg mégiscsak bevethető ott; holott a jogalap alapja már nincs meg, hiszen az országban nincs migráns. Jogosnak tetsző kritika, ám épp csak néhány órával később jön a hír: a szerb-magyar határ mentén újra megjelentek a migránsok, két-három naponta lehet kisebb-nagyobb csoportokat észlelni a határ mellett fekvő Horgoson, de már 50-60 fős csoportokat is látni véltek.

Mindenképpen terror

Igazságtalan lenne ugyanakkor azt állítani, hogy semmi értelme az Eötvös Károly Intézet kezdeményezésének. Az önmagában tiszteletreméltó, hogy a módosításról szóló, a beszélgetésen bemutatott állásfoglalásukhoz nem egyszerűen csak elővették a jogvédők nagyszótárát, de biztonsági szakértőt is megkérdeztek Tarjányi Péter személyében. Ő is jelen volt és elmondta, hogy a tavalyi év fordulópont volt a terrorhelyzetben, az állampolgári jogok és a sajtó joga bizony korlátozható és korlátozandó különleges helyzetekben. A gond szerinte a móddal van, azzal, hogy nem valódi megoldást keres a kormány, pedig az alsóbb szintű jogszabályokat is érdemes lenne az új helyzethez igazítani. 

A terrorfenyegetettséget tehát semelyik résztvevő nem nevezte álproblémának (csak Forgács emlegette egyszer, hogy többen halnak meg balesetben); abban meg igazuk van, hogy nem ártana, ha a kormány pontosítaná, mi minősül terrorveszélyhelyzetnek. Abban is, hogy a jogkorlátozásokat, a sajtó munkájának, akár a net használatának esetleges felfüggesztését területileg, egy-egy konkrét akcióhoz mérten kell meghatározni, nem általában.

Fontos az is, hogy le legyen írva, minek is kell történnie pontosan, melyik az a pillanat, ahol ki lehet hirdetni a terroros veszélyhelyzetet. Ha ez megtörténik, plusz tizenöt napra vágják vissza az intervallumát, akkor viszont tőlünk mehet a javaslat, nem okoz majd álmatlan éjszakákat. Persze hogy szükség van-e rá, az továbbra is kérdéses. A kormánynak eddig nem sikerült indokolnia, miért nem elég a már most is létező öt rendkívüli jogrend. Túl azon, hogy nincs benne a terror szó egyik nevében sem, szóval hergelésre és belpolitikai célokra a régiek tényleg csak mérsékelten alkalmasak.