NB II-es csapat az MSZP – Tóbiás József a Mandinernek

„Sebaj, Tóbiás!” Sokan elsütötték így év végén, látva az MSZP népszerűségi mutatóit?

Évtizedek óta sütögetik.

Nagyon utálhatja azt a szerencsétlen kis gyurmafigurát.

Nem utálom. Megszoktam. Amúgy gyerekkorom óta becenevekre hallgatok: van olyan barátom, aki szerintem azóta tudja, hogy Józsefnek hívnak, amióta MSZP-elnök vagyok. Mindig mindenkinek Tóbi voltam. Sosem zavart.

Mégiscsak mázlista. A Medián csak december eleji kongresszusuk után hozta az MSZP számára lesújtó eredményeit. Ha előtte hozza, másképp alakulhatott volna az MSZP-dzsembori?

Nem, hiszen ez egy munkakongresszus volt, nem tisztújítás. Már 2014 decemberében eldöntöttük, hogy új alapszabályt fogadunk el. Ez történt. A kongresszus éppen rácáfolt azokra a hírekre, amelyek az elmúlt hónapokban megjelentek a párt belviszonyairól. A Medián meg... Fontosak a kutatások, de…

Csak nem Kovács Lászlót fog most idézni?

Semmiképp!

Már hogy választást kell nyerni, nem közvélemény-kutatást.

Felesleges idéznem a nagy elődöt.

Miért, nem az a cél, hogy megnyerjék 2018-at?

Az csak eszköz, sosem cél. Rengeteg ember elégedetlen, az ország zsákutcában. A cél, hogy onnan visszafordítsuk, utat mutassunk.

Ahhoz előbb mégiscsak a pártját kellene kihoznia a zsákutcából.

Természetesen. A változást mindig önmagadon kell kezdened.

Elkezdett tán futni, gyúrni?

Nem fizikai változásra gondoltam. Intellektuálisra. A pártot is a jövőnek alakítottuk.

Változott ön intellektuálisan?

Igyekszem megérteni, miért van az, hogy az emberek dolgoznak, mégsem tudnak megélni. Miért vannak ilyen kilátástalan helyzetben milliók. Ahhoz, hogy rajtuk segíthess, saját magadon és a saját közösségedben kell kezdened a változást. Ezért ismét csak elismerés illeti a küldötteket, mert ők képesek voltak a változásra.

 „Van olyan barátom, aki szerintem azóta tudja, hogy Józsefnek hívnak, amióta MSZP-elnök vagyok.”

1998 óta politizál a parlamentben. Most veszi észre, hogy keveset keresnek az emberek?

Ha az ember 28 évesen rendelkezne azzal a tudással, amivel 45 évesen... Az élet azonban folyamatos változás. Azok sikeresek, akik változni és változtatni tudnak. A többség ma változást szeretne, ennek hiánya pedig elégedetlenséget vált ki. Szinte minden lehetőség el van zárva a társadalom véleménynyilvánítása elől. Régebben volt népszavazás, népi kezdeményezés, utóbbi ma már nem létezik, előbbit pedig adminisztratív akadályok gátolják, néha a közröhej szintjéig süllyesztve. A mi dolgunk az alternatívaállítás, de nem úgy, hogy mi találjuk ki, mi lenne a jó, hanem a társadalom bevonásával, azzal, hogy teret biztosítunk a véleményeknek.

Lehet, hogy már sikerült is a bevonás, s mostanra név szerint ismeri a szocialista szavazókat?

Nyolcszázezer-egymillió embert? Nem. Célunk azonban, hogy a szervezet helyi szinten minél több helyre eljusson.

Ha nem ismeri személyesen a szavazóit, hogyhogy tegezi őket? „Megérdemled a fizetésemelést.” Ez a szlogenjük. Így.

Az emberek nem bérről, hanem fizuról beszélnek. Arról, hogy a fizu kevés. Ez a legégetőbb, leghétköznapibb gond. A családokban kerül elő, ott beszélnek róla, nem pedig olyan helyzetekben, ahol magázódni szokás. Nemzetközi kutatások is azt mutatják, mekkora gond ez, de elég, ha az ember kilép a city világából és elmegy vidékre. Az emberek jelentős része napi szinten szembesül ezzel. Hiába dolgozik, a hónap utolsó hetét egyszerűen nem tudja a fizetéséből finanszírozni.

És ön?

Én?

Elégedett a fizetésével? MSZP-elnöki, parlamenti képviselői…

MSZP-elnöki nincs. Az van, amit parlamenti képviselőként kapok.

Azzal elégedett?

Igen. Az zavar, hogy mások ezt nem mondhatják el magukról. Milliókon kell segíteni.

Mintha korábban nem lett volna elégedett a képviselői tiszteletdíjjal. Fölvette a legmagasabb költségtérítést, nyíregyházi lakcímre hivatkozva, miközben Érden lakik.

Nem követtem el semmilyen törvénytelenséget.

Nem is állítottuk. Csak azt, hogy fölvett 2003-tól 50 milliónyi költségtérítést. Nyíregyházi címe után. Miközben Érden lakik.

Ami törvény szerint jár, azt kaptam. 1991 óta Nyíregyházán van az állandó lakcímem, amikor nem is voltam képviselő, nem azért voltam oda bejelentve, hogy többet vehessek fel. De azóta is járok haza képviselőként dolgozni Szabolcs megyébe, mert az lesz mindig is a szülőföldem.

De mégiscsak Érden lakik. Nem Nyíregyházáról jár a Parlamentbe.

A szabály szerint a költségtérítés az állandó lakcímhez kötődött. Ki lehet ezt forgatni, főleg, amikor ilyen feszültségek vannak az országban, de a lelkiismeretem tiszta. Egyébként ma már nincs költségtérítés. Mi is támogattuk, hogy szüntessük meg. Tiszteletdíj van és slussz.

Ha már Érd: ott nem akárhol, de Hagyó Miklós házában él. Hogy került oda? Ekkora haverok?

Nem. Szükségszerűség volt. Kicsi volt az albérletünk, jött a gyerek, megkérdeztem, tud-e valaki egy ingatlant. Miklós tudott.

„Nem követtem el semmilyen törvénytelenséget.”

Amúgy vele mi van mostanság?

Küzd az igazáért. Remélem, az be is bizonyosodik.

Reméli? Csak tudja, igaza van-e. Mégiscsak tőle bérli a házát…

Nem társbérletbe költöztünk. Albérletet vettünk ki. A fővárosi MSZP-ben pedig sosem dolgoztam, mélységükben nem ismerem az ottani ügyeket.

Akkor vissza a fizukhoz. Ha megnézi, a két szocialista kormány alatt is nagyjából egy százalékkal növekedtek a bérek éves átlagban, meg a Fidesz alatt is. Önök alatt ráadásul elszállt a hiány, az infláció, most meg nem…

Nem azt állítom, hogy a Fidesz az egyedüli felelős az elmúlt 25 évért, de azért az sem mondható, hogy semmi köze ahhoz ami a kialakult. Azt vetjük a Fidesz szemére, hogy a jövedelmi olló a kormányzásuk alatt tovább nyílt, a mélyszegénység nőtt, s a dolgozói szegénység is megjelent.

A gazdaságpolitika tehát jó. Merthogy ezek szerint lenne pénz a fizetésemelésre.

Ha van kisvasutakra, ha van az állami vezetők fizetésére, mert ugye eltörölték a kétmilliós plafont, akkor kell lennie. Aki a Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez közel áll, annak jut.

Akkor önnek jut.

Én nem vagyok a NER-ben!

Dehogynem! Szanyi Tibor két hete közölte, hogy az MSZP a NER része lett. A saját politikusa.

Nincsen saját politikusom. Én politikus vagyok és vezetek egy pártot, amelyben vannak emberek. Politikusok, meg olyanok is, akik annak tartják magukat.

Szanyi utóbbi?

Nem tisztem eldönteni. Tartom magam ahhoz, hogy akármilyen sületlenséget hall az ember, azt egymás között tisztázzuk.

Akkor is, ha Szanyi kirakja a Facebook-oldalára, hogy önök NER-tagok lettek?

Itthon kell lenni, hogy lássa az ember, mi történik. Gőgös Zoltán például aligha integrálódott a NER-be. Ez nem is lehetséges. A NER a Fidesz maga. Aki alternatívát akar, csak azon kívül határozhatja meg önmagát.

Nem is érti Szanyi felvetését?

Nem igazán.

Juhász Péter az Együttből ugyanezt mondja. Hogy belesimulnak, elvannak a parlamenti helyekért, de nem ütik a korrupciót sem, langyosak.

Ebből is látszik: az ellenzék sokszínű… Én inkább tartanám magam a pozitív semlegességhez. Annyit mondanék csak, nem biztos, hogy itt kell keresni a megoldást.

Önöknél kell?

2014 tavaszán 67 százalék nem ilyen kormányzást szeretett volna. Ott kell keresnünk.

51 százalékon van a Fidesz. Az MSZP meg utoljára a rendszerváltás utáni két évben volt ilyen mélyen.

’94-ben pedig nyertek a szocialisták.

„Nem megy máról holnapra.”

Miért kerültek most ilyen mélyre megint?

Én hiszek az MSZP-ben, de nem használtak nekünk az elmúlt hónapok belső csatározásai. Sosem jó, ha magával foglalkozik egy párt a nyilvánosság előtt. Ezt mindenkinek értenie kellene. Ne foglalkoztasd a választót a saját belügyeiddel, mert nem az érdekli. Ez alapszabály. Ne add fel az alternatíva építését. Ez a másik. Az elsőt nem tartottuk be.

Ahhoz, hogy alternatívát jeleníthessen meg, erő kell, ehhez pedig fontos információ, hogy milyen állapotban van a párt. Amikor Kovács László megmondja, hogy ki fognak esni…

Az ilyen kinyilatkoztatásokat tartom komoly hibának. Ezek sehova nem vezetnek. Értékviták, programviták – azoknak van értelme. De tudnak ilyet?

Tudunk. Hiller István elmondta, hogy bár nem szereti, de nincs jobb megoldás a határkerítésnél.

Lezártuk azt a vitát.

Le. Akkor még egyszer: 51 százalékon a Fidesz.

A párton belül tisztáztuk, úgy értem. A tendencia pedig az, hogy a menekültügy sajátos kezeléséig a Fidesz lejtmenetben volt. Az állampolgárok kétharmada változást akar. Őket kell megnyernünk. Ez cél. Nem megy máról holnapra.

Önszügyünszúrással, mint a fizuemelés követelése, megy?

Miért lenne az? Ez identitásbeli kérdés. Amikor baloldaliként roncstársadalmat lát az ember maga körül, akkor ez egy könnyen igazolható követelés.

De a Fidesz meg tudja csinálni. Könnyen kifoghatja a szelet a vitorlájukból.

A fizetésemelés követelése nem a 2018-as kormányprogramunk. Akkor még több és más is kell majd. A fizetésemelés, amelyet követelünk, most kell. Azonnal. Nem három év múlva. Most. A gazdaság versenyképessége megengedi, a szakszervezetek egységesen emellett foglaltak állást…

Ez a dolguk. Nagyon nem vagyunk meglepve. Önök ugye 50 százalékkal emelnék a közalkalmazotti béreket?

Így van.

Mégis hogy számolták ki, hogy az kijön a felcsúti kisvasútból?

Nem a kisvasútról van szó. Nettó 800 milliárdról. Az MNB tartaléka most 350 milliárd, amelyből ingatlanokat, festményeket vesz és iskolát alapít. Erre az elmúlt 25 évben nem volt példa. A költségvetésben lenne a helye annak a pénznek. A két és fél százalékos gazdasági növekedés pedig biztosítja a további forrásokat. A közalkalmazottak esetében ráadásul egyszerű a dolog. Csak döntés kérdése. Egyetlen törvénymódosítás. Csak akarat kell hozzá. Ez hiányzik a Fideszből, egyébként minden feltétel adott.

2002-ben is ezzel nyertek. 50 százalékos fizuemelés. Aztán mi történt? Elszállt a hiány, csőd szélére került az ország és kellett a Fidesz, hogy rendbe rakja. Hogy önök most megint követelhessenek 50 százalékos béremelést.

Nem ez a helyzet. A 2002-es, helyes döntést nem követte gazdaságpolitikai fordulat, ez volt a baj. Már akkor látni kellett volna, hogy az alacsony bérköltségre épített politika nem fenntartható. Ma a minőségi munka garantálja a versenyképességet. Nem az összeszerelő és a bedolgozói rendszerek, hanem az értékteremtők. A NER tehát a jelen problémájára sem tud válaszokat adni, a jövőére pláne.

Önök tudnak?

Mondom, nem megy máról holnapra. De abban biztos vagyok, hogy az MSZP és a köré szervezett ellenzék fogja megadni a válaszokat. Erre készülünk. Át kell gondolnunk mindazt, amit eddig a demokráciáról, jogállamról gondoltunk. Be kell látni: a demokráciát csak azokkal lehet megvédeni, akikről szól. Együtt kell működni, nem ideológiai és nem pártalapon mindazokkal, akik változást akarnak. Amikor jogállamról beszélünk, nem elég a 89-es bázisról gondolkodni. Több kell.

Mi?

Ott van például a vasárnapi boltzár. Az emberek kétharmadának nem tetszik. Független attól, kire szavaznának, azt mondják, ne avatkozzon bele az életembe a NER. De beavatkozik, ráadásul minden eszközzel igyekszik ellehetetleníteni az ellentétes véleményeket. A mi dolgunk, hogy ezt megakadályozzuk.

Szép, de épp a Fehér Házban beszélgetünk.

Hogy jön ez ide?

„Ha valaki az NB II-ből az első ligába akar jutni, nem azt nézi, milyen a csempe az öltözőben.”

Nagy víziókat hallunk, közben zsugorodik a pártja. Személyesen kapcsolta le a villanyt a Jókai utcában?

Mi köze a pártszékháznak ehhez?

Szimbolikus.

Ha valaki az NB II-ből az első ligába akar jutni, nem azt nézi, milyen a csempe az öltözőben. A változáshoz nem szükséges pártszékház a Jókai utcában. Sufniból is lehet Bill Gates-szé válni, ha az ember hisz abban, amit képvisel.

Nézzük akkor, az hogy megy. Jól áll a fizuügyi aláírás-gyűjtésük?

November legvégén jelentettük be. Budapesten már zajlik, januárban indul a megyeszékhelyeken, nagyobb városokban. Az mindenesetre egyértelműen látszik, hogy mit szeretnének az emberek.

Nem meglepő. Aki ötmilliárdot szerzett, az is többet akar.

2018-ban a Fidesszel ellentétben mi nem a milliárdosoknak fogunk fizetésemelést adni, hanem a középosztálynak és a szegényeknek. Az emberek nem milliárdokról gondolkodnak. Számukra ma sajnos az a kérdés, hogy kenyeret vesznek, vagy cipőt a gyermekeiknek.

Az egészségügyben, oktatásban dolgozók fizetését tényleg meg kellene emelni, de. Az aláírásgyűjtésnél a Kubatov-lista mintájára készül a Tóbi-lista?

Minden transzparensen zajlik. A törvényi keretek között.

Sokan jelzik, hogy megkereshetik őket később is?

Még az elején vagyunk az akciónak, úgyhogy egyelőre nincs összesítés. Az egyébként természetesen célunk, hogy az emberekkel együtt dolgozzuk ki a programunkat, ne pedig egy szűk szobában, egymás között.

A jelöltek is előválasztásból kerülnek majd ki?

Meggyőződésem, hogy ahol kell, ott igen.

Az előválasztás nem politika a politikáról? Nem épp az, amit kerülni akar?

Szerintem nem. Új, életképes és sokakat mozgósító megoldásokra van szükség. Ennek hiányában az emberek beletörődnek abba, ami van, s kényszerből elfogadják a NER-t. Fel kellett ismernünk, hogy a döntés előkészítésbe, és a jelölt állításába minél több velünk szimpatizálót be kell vonni.

Ezt hogy kell elképzelni? A helyi MSZP-szervezetekbe bemennek az emberek és eldöntik, hogy melyik MSZP-s induljon? Esetleg DK-s is odamehet, hogy ő legyen a balos jelölt?

Épphogy nem a pártokról szól ez. Van ennek előzménye, csak nem előválasztásnak hívtuk. Azok a települési polgármestereink, akik sikeresek s nem pártpolitikai szerepeket vittek, eddig is ezen az elven választódtak ki. Hajdúdorogon, ami szociológiailag nem balos fellegvár, volt parlamenti képviselőnk, Csige Tamás a polgármester. Éppen azért, mert túl lép a pártpolitikai kereteken. Szegeden hasonló a képlet. Botka László nem az MSZP-t kínálja termékként, hanem azt, hogy a város alakításában lehetőség szerint mindenki vegyen részt. Olyanok is, akik  pártszékházakban idegenül éreznék magukat. Vagy ott van Angyalföld.

Az szoci fellegvár.

Mégis: Tóth József nem egyszerűen MSZP-s politikus, hanem a kerületért politizáló ember, aki civilekkel, helyiekkel együtt irányítja a várost. De Kész Zoltán győzelme Veszprémben is azt mutatta, hogy széles összefogás kell ahhoz, hogy a kétharmadot le lehessen bontani.

Ott inkább arról volt szó, hogy ciki volt szocinak lenni, dékásnak lenni. Ezért kellett független.

Nem. Ez az ön percepciója. Tudomásul veszem, de nem értek egyet.

Vona Gábor mindenesetre aligha lenne benne az önökkel közös előválasztásban.

Ne is legyen!

De ellenzéki, márpedig ha a fideszes jelölt ellen akarnak állítani esélyest, a teljes ellenzékre szükség lenne. Nem véletlen, hogy előválasztás kétpártrendszerekben működik.

Vona Gábor csak névleg ellenzéki. Valójában ő maga a Fidesz. Ő maga mondta, hogy tanulni akar tőlük. A két pólus tehát megmaradt. De nem ma, 2015 decemberében kell az indulás módján gondolkodni. Kell majd, de nem most. Az viszont már látszik, hogy pusztán hatalomváltásban gondolkodni nem elég. Ezt megmutatta a tavalyi választás. Nem a Jobbik miatt bukott meg a baloldali összefogás, hanem azért, mert valódi, társadalmi alternatívát nem kínált.

Önök meg többek között azért buktak ilyen mélyre, mert például budapesti elnökük álproblémának nevezte a bevándorlást, nem?

Tény, hogy valós problémáról beszélünk, amely egész Európát érinti.

Szóval ezt benézték. Nyugodtan lehet önkritikus.

Nem néztük be.

„Vona Gábor csak névleg ellenzéki. Valójában ő maga a Fidesz.”

Akkor az említett kiszólás Kunhalmi Ágnes írói munkásságának része? Magánemberként mondta netán?

Nem. Nézzük meg, mit is mondott, mire vonatkozott az állítása. A bevándorlásra, valóban. De valójában ilyen nem volt. Magyarországon bevándorlás ténylegesen nem volt. Minket az átvándorlás érintett, közben a kormány azon problémázott, hogy idejönnek az idegenek és elveszik tőlünk a munkát, felszámolják a kultúránkat meg hasonlók. De nem vettek el semmit, merthogy valójában nem is akartak nálunk letelepedni. Erre mondtuk, hogy álproblémákat gyárt a kormány a tényleg valós gondok elleplezésére, amilyen például az országból való kivándorlás.  Az hatszázezer embert érint! Nem kalandvágyból mennek, akármit mond is a miniszterelnök.

Ezt hívják EU-nak. Egész Közép-Európából mennek Nyugat felé. Többet kapnak ott, azért.

Nem állítom, hogy nem közép-európai a probléma, vagy hogy ez egy párt bűne. Azt viszont igen, hogy a kormány nem érzékeny erre a kérdésre. Ötvenmilliós alap segítségével 13 embert csábítottak haza. Nem tudom komolyan venni, hogy családbarát a kormány, miközben a kivándorlás folytán családok tömegei szakadnak szét. Az egyik megoldás pedig mégiscsak a fizetésemelés lenne, nem? Ha fiataljaink külföldre mennek, nem csak orvos- és szakápoló-hiány lesz. A falvakban, ahol a születések száma alapján pontosan meg lehet mondani, hogy hat év múlva hányan mennek iskolába, már látszik, hogy meg fog szűnni a szakképzés utánpótlása. Ez ellen nem lehet röghöz kötéssel védekezni, hanem csak tisztességes fizetéssel, egyetemi ösztöndíjakkal.

Ön Pécsett végzett. Jó későn, már politikusként. Úgy érezte, ciki, hogy nincs diplomája?

Nem.

Miért nem szerzett akkor diplomát korábban?

Dombrádról indultam, nagyon hosszú utat jártam be. Bár jó érzéssel gondolok vissza, ami azt illeti, nem volt könnyű gyerekkorom. Nem volt normális családi életünk.

Elvált szülők?

Igen. Egyéves koromban elváltak. Nagyszülők, keresztszülők neveltek.

Tesó nincs?

Egyke vagyok, de ahol felnőttem, van valaki, akit testvéremként szeretek. Nővéremnek hívom, bár csak három hónap van közöttünk. Anyám öccse és apám húga is összeházasodtak, keresztszülőként pedig „átvettek” engem is, amikor a szüleim elváltak. Tízéves koromig a nagymamám nevelt. Ahonnan én jövök, ott a diploma nem volt magától értetődő. Számomra a katonaság nyitotta ki a világot – másfél évig voltam Nagykanizsán. Hol stoppal, hol vonattal, de legalább utaztam az országban.

Aztán már jött is a BIT?

Igen. A mozgalomban teljesen új élményeket szereztem. Politikára nem gondoltam még akkor. Közösségbe kerültem, ahol minden hétvégén volt program, ahova el lehetett menni. Először a helyi, később a megyei, majd az országos szervezetbe, ezeken a helyeken formálódott a személyiségem. Ezért is választottam aztán a humánerőforrás-menedzser szakot. Úgy éreztem, meg kellene tanulni, hogyan kell rendszerben látni, szakmailag is megalapozottan csinálni azt, amiben élek.

Szóval nem az volt, hogy elment papírt szerezni, mert szoci politikusok Pécsett könnyen kapnak diplomát?

Nem. Rengeteg ismerősöm van, akik az életből szerzett tapasztalataikkal, jóval bölcsebbek sok diplomásnál. Nem hivalkodnak, de fontos tudásokkal rendelkeznek. Szóval nem vagyok elitfüggő. Vidékiként nem is lehetek. Budapesten megtapasztaltam a vidékiség árnyoldalait is.

Lenézik?

Mondjuk úgy, a főváros külön világ. Ügyelni kell arra, hogy ebben a közegben is meg tudd őrizni azt, aki vagy. Én ügyelek erre. Sosem fogom elfelejteni, honnan jöttem!

***

Fotók: Földházi Árpád.