A bt. nevében 2011. augusztus elsején új fogorvossal kötöttek munkaszerződést, amely szerint a doktornőnek mindkét településen rendelnie kellett, de a nagykanizsai magánrendelőben soha nem végzett kezeléseket. A cégtulajdonosok ugyanis úgy döntöttek, hogy az OEP által nem finanszírozott magánrendelésen – kiadásaik csökkentése érdekében – maguk végzik el a kezeléseket, holott tudták, hogy szájüregi beavatkozást kizárólag fogorvosi képzettséggel lehet végezni.
A család 2012 októberéig 64 pácienst látott el, többségük nem tudta, hogy valójában nem orvosnál jár. A rendelőkben fogtömést, gyökérkezelést, foghúzást, ínykorrekciót, fogcsiszolást, koronapróbát, lenyomatvételt, protézislevételt és -felhelyezést végeztek, továbbá fogkőlevételt, valamint fogfehérítést is vállaltak, holott fogorvosi vagy dentálhigiénikusi szakképesítése egyiküknek sem volt.
A fogászati beavatkozások során a rendelő felszereltségével, az asszisztencia biztosításával, az egészségügyben használatos munkaruházat viselésével azt a látszatot keltették a betegekben, hogy fogorvos kezeli őket. Bár ezt nem ismerték el, de tanúk szerint újságokban is fogorvosi rendelőként hirdették szolgáltatásaikat, és hagyták, hogy a páciensek a fogtechnikust doktornőnek szólítsák.
A vádlottak recepteket is hamisítottak, hozzáfértek ugyanis a doktornő fejléccel ellátott, biankó orvosi vényeihez, amelyekkel gyógyszereket írtak fel és váltottak ki, hogy pótolják a rendelő fogyó készletét.
A csütörtöki ítélethirdetés indoklásában elhangzott: a fiatal nő és apja – az anya és az alkalmazott asszisztenciájával – 21 esetben olyan betegeket is ellátott, akik tudták róluk, hogy nincs fogorvosi végzettségük.