A Tisza brit mintája: várólisták, káosz és genderideológia az egészségügyben

Magyar Péter egészségügyi minisztere, Hegedűs Zsolt ortopéd sebész – aki évekig dolgozott a brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálatnál (NHS) – a Hugonnai Vilma Program keretében a brit modell „legjobb elemeinek” átvételét ígéri. A Tisza Párt programja „mini-hibrid” megoldást emleget brit, német és svéd elemekkel, de a hangsúly egyértelműen a központosított, állami monopóliumra épülő NHS-en van. Csakhogy 2025–2026-ban a Tisza által csodált brit egészségügy éppen az összeomlás szélén táncol – és ez nem ideológia, hanem tény.

Hegedűs átláthatóságot, betegközpontú ellátást, minőségbiztosítást és a várólisták drasztikus csökkentését (hat hónapos műtéti, két hónapos szakorvosi várakozást) hirdet, miközben GDP-arányosan 7 százalékos egészségügyi kiadást és önálló minisztériumot vizionál. Lássuk mire számíthatunk a valóságban.

Tisza párti egészségügy – ezt vennék át

Az NHS-ben 2025 novemberére mintegy 7,3 millió ember várt elektív (nem sürgős) kezelésre vagy műtétre. Ez ugyan valamivel alacsonyabb a 2023-as csúcsnál (7,7 millió), de a pandémia előtti 4,5 millióhoz képest óriási emelkedés. A medián várakozási idő 13 hét – a 2019-es 7 héthez képest majdnem a duplája. Az NHS saját célja, hogy a betegek 92 százaléka 18 héten belül kezeléshez jusson, de ezt utoljára 2016-ban teljesítették. 2025-ben továbbra is százezrek várnak egy évnél tovább.

A sürgősségi ellátásban (A&E) sem jobb a helyzet: 2025 decemberében a betegek 40,4 százaléka négy óránál tovább várt a felvételre. A rákos betegek 62 napos kezelési célját (85 százalék) 2025–2026-ban sem érték el: februárban csak 68,6–70,2 százalék teljesült. A diagnosztikai vizsgálatokra (CT, MRI) hat hétnél tovább várók száma 2025 szeptemberében közel 387 ezer volt. Az NHS-vezetők 2025 októberében már 3 milliárd font (kb. 1230 milliárd forint) azonnali pluszforrást követeltek, különben „hosszabb várólisták és ellátás-racionálás” jön.

Mindeközben az NHS dolgozói krónikusan túlterheltek. 2025 szeptemberében a betöltetlen állások aránya 6,7 százalék volt, de a valós hiány ennél sokkal nagyobb: a kórházak 2024/25-ben 8,3 milliárd fontot (3400 milliárd forint) költöttek ideiglenes (agency) személyzetre. Emellett az orvos- és ápolósztrájkok sorozata tovább rontotta a helyzetet – legutóbb 2026 áprilisában tartottak a rezidens-orvosok munkabeszüntetést. A személyzet kiégése, a magas fluktuáció és a betanítás hiánya miatt pedig a rendszer folyamatosan „tűzoltásban” van.

A pénz nem old meg mindent – sőt

Az Egyesült Királyság 2024-ben GDP-jének 11,1 százalékát (284 milliárd fontot, vagyis körülbelül 116,5 ezer milliárd forintot) költötte egészségügyre – ez jóval magasabb a magyar 6,4 százaléknál. Mégis kudarcot vall. Az infrastruktúra roskadozik, a kórházak brutális költségcsökkentési célokat kapnak, aminek ára a személyzet leépítése és a szolgáltatások szűkítése. A magán-egészségügy virágzik, mert aki teheti, fizet a gyors ellátásért – pontosan az a réteg, aki az NHS-t finanszírozza adójával.

Hegedűs Zsolt a brit rendszer „pozitív ösztönzőit” (pl. hatékonyabb kórházak extra forrása) emlegeti, ám ezek a mechanizmusok nem tudták megakadályozni a válságot. 

Miért lenne elhibázott lépés az NHS lemásolása?

1. Pénzügyi realitás: Magyarország GDP-je és adóbevételei töredékét teszik ki az Egyesült Királyságénak. A 7 százalékos GDP-arányos kiadás (Tisza-ígéret) hatalmas adóemelés vagy más területek (oktatás, családtámogatások, honvédelem) megnyirbálása nélkül lehetetlen. Az NHS még 11 százalék felett is csődöt mond – nálunk ugyanez a modell még hosszabb várólistákat és ellátási hiányt hozna.
    
2. Demográfia és struktúra: Magyarországon az elöregedés és a város-vidék egyenlőtlenségek más kihívásokat támasztanak. Egy brit-stílusú központosított rendszer a vidéki kórházak leépüléséhez, a „szuperkórházak” túlterheltségéhez vezetne – miközben a Tisza-program éppen ezeket ígéri.
    
3. Hatásfok és bizalom: A britek nemzeti egészségügyi ellátójukba vetett bizalma az egyik legalacsonyabb a kontinensen, a magánszektor pedig robbanásszerűen nő. Magyarországon a hálapénz-korszak lezárása és a bérrendezések már elindultak; egy NHS-szerű monopólium visszaállítaná a „várj és szenvedj” kultúrát, miközben a magánszektor kiszorulna.
    
4. Eredmények: Az NHS rákos túlélési mutatói sok területen elmaradnak a kontinentális európai átlagtól. Magyarország saját problémái (pl. cardiovascularis halálozás) ellenére nem engedheti meg magának, hogy egy beváltan válságos modellt importáljon csak azért, mert a jelölt „ismeri” és neki tetszett.

A valóban fontos dolgok - az ideológia

A Hegedűs által csodált és importálni szándékozott, éppen összeomló brit egészségügyi rendszerben egy mutató töretlenül javul – a központilag vezérelt, liberális propaganda.

 A transznemű kezelésekre fordított összeg közel akkora, mint amennyibe annak az ezer angliai és walesi nőnek az ellátása kerülne az Enhertu nevű gyógyszerrel, akik profitálnának belőle: a készítmény az előrehaladott mellrákban szenvedő nők életét átlagosan további hat hónappal hosszabbítaná meg. De erre nincs pénz a rendszerben.

Az NHS skót ága sem maradt el, 2025 márciusától lehetővé tette, hogy biológiai férfiak női létesítményeket és tereket (pl. mosdók) használjanak – és fordítva –, anélkül, hogy ehhez műtéten vagy orvosi nemváltáson kellene átesniük. A szabályzat ennél is tovább ment: támogatja menstruációs hulladékgyűjtők elhelyezését férfi mosdókban annak érdekében, hogy „növeljék a menstruációval kapcsolatos tudatosságot” a férfiak körében.

A nevetséges szabályozás – amely a nem-bináris, transznemű és interszex páciensek figyelembevételére hivatkozik – komoly felháborodást váltott ki betegek és jogvédők körében egyaránt. Az iránymutatás egy olyan eset után született, amikor egy transznemű férfinál tudtán kívül CT-vizsgálatot végeztek terhesség alatt. Emiatt az egészségügyi személyzetnek most úgy kell rákérdeznie a terhesség lehetőségére, hogy közben ne tegyen feltételezéseket a páciens nemi identitásáról. Néhány kórháznak ez sem volt elég: olyan nyomtatványokat töltenek ki a betegekkel, amelyeken meg kell adniuk születési nemüket, preferált nevüket és névmásaikat.

A Tisza Párt egészségpolitikája szép szavakból és brit nosztalgiából áll. De 2025–2026-ban az NHS nem sikertörténet, hanem a totális állami monopólium, a végtelen várólisták, a folyamatos pénzéhség és a liberális elmebaj amorf keveréke. Magyarország ne kövesse ezt az utat. A magyar egészségügynek nem „angol receptre”, hanem magyar realitásra épülő, hatékony, vegyes finanszírozású reformokra van szüksége – nem ideológiai kísérletezésre.

* * *

Nyitókép: Hegedűs Zsolt Facebook oldala