Rés a pajzson: kiderült, elfelejtették tesztelni az érmes olimpikonokat
A párizsi olimpia 67 dobogósa egyáltalán nem vett részt doppingvizsgálaton a játékok előtt.
Hatalmas a tét az ENSZ jövő héten kezdődő klímakonferenciáján: most dőlhet el, képesek leszünk-e jobbra fordítani bolygónk sorsát vagy inkább a különböző érdekeknek engedve feladjuk a hitet egy tiszta és fenntartható jövőben.
„Houston Paris, we have a problem.
Amennyire előre látszik, sajnos Párizsban sem annyira az összefogás és a közös elhatározás, hanem az egyes országok és országcsoportok egyéni érdekei határozzák majd meg a megállapodás kimenetelét. Azt már az ENSZ Klímaváltozási Keretegyezményének főtitkára, Christina Figueres is több helyütt elmondta, a klímaváltozás elleni harc az egyes államok számára »nem a bolygó megmentéséről szól.« Figueres szerint »ezek az országok azért lépnek fel a klímaváltozás ellen, mert látják, hogy ez jó a gazdaságuknak. Ez a vállalások legerősebb hajtóereje.«
A Greenpeace álláspontja szerint közös megegyezés és közös célok kellenek – még akkor is, ha ez elsőre idealisztikusan hangzik is. A párizsi csúcson meg kell állapodni abban, hogy 2050-re az országok nullára csökkentik széndioxid-kibocsátásukat és 2060-80-ra az üvegházhatású gázok kibocsátását. Emellett szükség van a CO2-t megkötő erdők védelmére vonatkozó konkrét vállalásokra. A gazdag országoknak továbbá garantálnia kell a megígért éves 100 milliárd dolláros hozzájárulást a rászoruló, sérülékeny fejlődő országoknak, hogy így garantálható legyen esetükben is a tiszta energiák terjedése, valamint a klímaváltozás hatásaihoz való, környezeti és társadalmi szempontból egyaránt fenntartható adaptáció. Ebben az esetben elképzelhető, hogy valóban sikerülne a mérföldkőnek tekintett 2°C-on tartani a globális felmelegedés mértékét, és így ráléphetnénk egy igazságosabb, tisztább és fenntarthatóbb jövő felé vezető útra, mely egyúttal egy békésebb globális társadalom előfeltétele is lenne.”