„Hogyan lett a Józsefváros a szegénység és a bűnözés szimbóluma? Miért lett ez így a belváros közelében és mit lehet ellene tenni?
Régen ez nem volt igaz. Józsefváros a két világháború között iparos kerület volt, épp mint Ferencváros, csak sok cigányzenésszel. Az asszociáció valószínűleg egy egyszerűsítésből fakad: Ha van egy terület, amit az ember nem ismer, és bizonyos részei rosszak, akkor általánosít az egészre. Legendák szólnak szociológushallgatókról, akik a városkutatási terepgyakorlaton nem mertek interjúzni a Nagykörút külső oldalán, mert azt mondták nekik a szüleik, hogy oda nem szabad menni. Igaz, hogy a kerületi problémák jórészt valóban Középső-Józsefváros egyes részein összpontosulnak. De úgy Józsefváros, mint a középső része, igen sokféle. A Füvészkert, vagy a Szigony utcai lakótelep is a Nagykörúton kívüli Józsefváros része, és noha nem elit környékek, a gettójellegtől is távol állnak.
A valós problémák oka történeti. A szocializmus előtt a józsefvárosi épületek, akárcsak városszerte, általában bérházak voltak, a tulajdonosok – jó esetben – költöttek fenntartásukra. A házakat a háború után államosították, úgy-ahogy a háborús sérülések kijavítására is sor került, de az állagmegóvás már legtöbbször nemigen teljesült.
A hatvanas-hetvenes évek politikai vezetése a panelekben látta a kerület jövőjét. Az ingatlan-karbantartás kidobott pénznek számított volna, hiszen a lebontásra váró épületeknek már csak néhány évük lesz hátra – gondolták akkor. Ennek nyomán a régi, egyre romosabb házakban egyre rosszabb volt lakni. Az új külvárosi lakótelepeken pedig, a jelszavak dacára, nem a legszegényebbek, gyakran nem is a leginkább rászorulók, hanem a magasabb társadalmi érdekérvényesítő képességű, fiatalabb, iskolázottabb családok kaptak lakást. Megindult a spontán szegregálódás – nem csak Józsefvárosban, a pesti belváros jelentős területein. A magasabb társadalmi tőkéjű emberek költöztek el, maradtak helyben az idős egyedülállók és a legszegényebbek. Mindeközben Budapestre rengetegen költöztek fel munkát vállalni, és a beköltözők közül a legszegényebbek költöztek a rossz állagú, kicsi, alacsony komfortfokozatú középső-józsefvárosi lakásokba, nem függetlenül a Keleti pályaudvar közelségétől sem. Mindenesetre Józsefvárosnak ekkoriban, a hetvenes évek során alakult ki az a negatív imázsa, amit azóta is gyakran adottságnak veszünk.(...)