Különvélemény: a melegházasság jogi és társadalmi dilemmái

„A házasság fogalma Európában és Amerikában magától értetődő, amely – eltekintve a legutóbbi évek fejleményeitől – évszázadokig nem szorult semmiféle magyarázatra. Ebből következett, hogy kérdésként kezelni azt, hogy a házasságot kizárólag különneműek köthetik-e meg, gondolatként fel sem merült az európai államok megalakulása óta. A házasság intézményesítésének mindazonáltal mégis volt egy fontos kapcsolódási pontja a jogegyenlőség eszméjéhez: Ez a pont éppen a polgári házasság bevezetése volt. Az állami házasság legfontosabb jogfilozófiai gyökere – legyen szó akár a napóleoni Code Civil-ről, vagy az osztrák AGB-ről, esetleg a magyar modell 1894-es bevezetéséről – a keresztény házasságmodell, illetőleg a kánonjog volt. Természetjogi gyökerei mellett ez adta a házasság mintáját, s mind a mai napig ebből ered a házasság egyfajta – képzelt, vagy valós – szakrális és szövetség jellege is (, amely a házasságot tulajdonképpen a leginkább megkülönbözteti az egyéb, úm. common law marriage –szerű együttélési formáktól) A házasságnak ez a jellege állítható leginkább szembe az egyéb együttélési formák polgári megállapodásos jellegével. (A házasság pusztán szerződésként való értelmezésének tarthatatlansága már a XIX. században levezetésre került.) Ami a jogegyenlőséghez való kapcsolódást illeti, a polgári házasság bevezetését – talán a legfőképpen – éppen azzal indokolták (különösen idehaza), hogy a különböző felekezetekhez tartozó személyeknek így nyílt lehetőségük kapcsolatuknak oltalmat találni az egységes állami házasság ernyője alatt. Lényegében ennek a gondolatnak egyfajta továbbvitele képezi most a melegházasság bevezetésének indokát is, amely viszont már éppen a házasság jogfilozófiai és egyúttal az eddig legszilárdabbnak hitt fogalmi gyökereit (ti. férfi - nő szövetségi jellegét) rántja ki a talajból.

A házasság - , amely egyébként eddig, mint társadalmi intézmény (legalábbis elvben) kiemelt védelmet élvezett és ahhoz társított többletjogok megszerezhetőségét tekintve egyáltalán nem a jogegyenlőség alapján állt – nemcsak a házastársi hűség, vagy egyfajta makrogazdasági egység, sőt nem csupán a gyermeknemzés és nevelés, mint a társadalom fenntartásának és értékei továbbörökítésének »műhelyeként« nyerte el rangját. A házasság a férfi – női kapcsolat egyfajta ideálképeként igen jelentős kulturális befolyással bírt. Mi több, magában foglalta a biológiai nemek klasszikus kettőssége alapján egyúttal azt a társadalomformáló képet is, hogy az emberi személyiség – akár evolúciós úton az emberré válás pillanatától, akár teremtés eredményeként – alapvetően kettős: a férfi és a nő karakterében egyszerre - és egyúttal azok kölcsönhatásában - jelenik meg. Éppen ebből következik a házasság társadalmi és egyúttal politikai relevanciája is. (És ebből következően került olyan ideológiai alapú mozgalmak górcsöve alá, mint a jogegyenlőség politikai zászlaja alatt a melegházasság bevezetéséért (is) munkálkodó gender-mozgalmak.) Emiatt bizonyul hát felszínesnek minden olyan állítás, amely szerint a melegházasság bevezetése pusztán »csak boldogabbá tesz embereket anélkül, hogy másoknak hátrányt okozna.« Az azonos neműek közötti párkapcsolatnak a férfi-női kapcsolatok szintjén megvalósuló alkotmányjogi védelme – logikai szükségszerűségből következően – óriási kihatással lenne a családmodellre, az oktatásra, a kultúrára, sőt a tudományra is. Úgyszintén érdekes dilemma, hogy éppen a kereszténység által kivívott első nagy szabadságjog, a lelkiismereti és vallásszabadság jogának, továbbá a – tudományos kutatásokkal és politikai véleményformálással összefüggésben – a szólás-, és véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása hogyan valósulhat majd meg az azonos neműek párkapcsolatának esetleges alkotmányi szintű védelme mellett. Utóbbi egyébként azért is lényeges, mert – ahogyan azt a 21/1996. (V. 17.) AB határozat óvatos megállapítja – a homoszexualitás (, sőt egyéb alternatív szexuális irányultságok) okai, kialakulása és egyáltalán fogalma még a mai napig nem tisztázott teljes körűen. Erre jó példa egy gyermekorvos-csoport az amerikai Legfelsőbb Bírósághoz áprilisban benyújtott tanulmánya, melynek következtetései alapján a meleg házaspároknál elhelyezett gyermekek esetenként komoly problémákkal küzdenek. Természetesen különféle tanulmányokra való hivatkozással pro és kontra gyakran találkozni, azonban ez mindenképpen arra mutat rá, hogy a témában rendkívül fontos lenne további érdemi és független tudományos vizsgálatokat folytatni és azokat a széles nyilvánossággal ismertetni.”