Tapolca után

„A Jobbik előretörését nem kell alábecsülni – de túldimenzionálni sem. Magyarországon, sőt Erdélyben is voltak olyan hangok, amelyek a fasizmus visszatérésének veszélyével riogattak, miközben kijelenthető, hogy ha nem is nyíltan, de fű alatt, tetteiben a romániai fősodratú pártok mindegyike van annyira soviniszta és kisebbségellenes, mint a Jobbik.

(Nem mintha ez Vona Gábor pártját – minden, kétes hitelességű cukiságkampány és néppártosodási törekvés ellenére – szimpatikusabbá tenné. A szélsőségesként nyilvántartott párt sikere nem csupán az ország, de az egész nemzet megítélését rontja, különös tekintettel a határon túli nemzetrészek helyzetére, amelyek számára fontos, hogy anyaországuk minél nagyobb nemzetközi tekintélynek örvendjen).

Nem valószínű, hogy arról lenne szó: a magyar társadalom szélsőjobb irányba tolódott volna. A Fidesz szavazói egyszerűen inkább otthon maradtak.”