Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Mandiner tartalomszolgáltatása megszűnt, azon kizárólag korábban közzétett archív tartalmak érhetők el.

Négy pont a vasárnapi nyitvatartásról

2015. március 22. 22:55

Amellett kell érvelni, hogy az ünnep az ahhoz „nem méltó” tevékenységek megtiltását követeli. Azt kell bemutatni, hogy a kereskedelem nem méltó az ünnephez.

2015. március 22. 22:55

„1. Az, hogy egy napot az Úrnak szentelünk, az nem jelenti azt, hogy nem dolgozhatunk. A nem vasárnapra eső ünnepek esetén is kötelező például a miselátogatás. (Beszélni kéne egyszer arról is, ami szerintem nagyobb probléma: katolikus ünnepeket – Nagyboldogasszony, és szerencsére két éve, Vízkereszt kivételével – az Egyház elmozdította a helyükről, mert nem akarja megkövetelni a hívektől, hogy mondjuk, Áldozócsütörtökön templomba kelljen menniük. És ez igen komoly törést okoz a gondolkodásunkban: ha valami nem munkaszünet, akkor ezzel érvet kapunk arra, hogy ne teljesítsük kötelezettségeinket?)


Vagyis, a vasárnapi munka ellen nem érvelhetünk egyszerűen azzal, hogy annak ünnepnek kell lennie. Az ünneplés kötelezettsége nem attól függ, hogy azt az állam munkaszüneti napnak nyilvánítja-e. Sőt, a válasz pont fordított: nem kell a dolgozó embernek (vendéglátósnak, vasutasnak, vagy éppen bolti eladónak) felmentést adni az alól, hogy ezt a napot, a munkával együtt, az Úrnak szentelje, hogy misét látogasson!

2. Az Egyház valóban megköveteli, hogy a hívek vasárnap és ünnepnap »tartózkodjanak az olyan munkáktól és tevékenységektől, melyek az Istennek kijáró tiszteletet, az Úr napjának sajátos örömét, az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlását, valamint a test és a lélek szükséges pihenését akadályoznák«. (A Katolikus Egyház Katekizmusa 2185 – Kiemelés tőlem) Ugyanakkor – bár ez az elvárás a kiindulópont – maga a katekizmus is elfogadja, hogy vannak olyan emberek, és szolgáltatások, amelyeknek működniük kell vasárnap is – vagyis az ott dolgozókra a munka alóli mentesülés követelménye nem vonatkozik. Ezeket a »helyi szokások« és »a társadalmi szükségletek« követelik meg. (A Katolikus Egyház Katekizmusa 2187). E tekintetben érveket kellene hozni amellett, hogy a vasárnapi »shoppingolás« létező szokását miért nem tekintjük ennek. Az erről szóló érvek nagyon hiányoznak a vitából!

3. Megpróbálkozhatunk azzal az érvvel, és még a legmesszebb vélhetően ezzel jutunk, amelyet az amerikai Legfelső Bíróság és a magyar Alkotmánybíróság is kimondott: a vasárnapi munkaszünet ebben a társadalomban kialakult szokás, amelyet nem vallási tartalma, hanem a civil-polgári közösség miatt kell egységesen megtartani. A közgazdasági érv emellett egyszerű: a közös időpontban kiadott munkaszünet hálózati hatás. Vagyis ha tudjuk, hogy az ismerőseinknek ugyanúgy vasárnapra esik a nem munkával töltött napja, akkor könnyebb társasági programokat szervezni, hiszen könnyebb őket elérni.

Ez az érv azonban még nem szól a boltok (egyes boltok!) vasárnapi zárva tartása mellett. Csak az általános vasárnapi munkaszünet mellett. Olyan általános munkaszünet mellett, amely azonban kivételeknek kell lenniük (társadalmi szükségletek és helyi szokások). 

4. Ha a vasárnapot civil-társadalmi, vagy éppen családi életre akarjuk szánni (és ezt a polgártársainktól is elvárjuk), vagy akár mert azt az Úrnak akarjuk szentelni, akkor kifejezetten veszélyes lenne minden munkavégzést betiltani. Az egyház is tesz kivételeket. Ha nem tennénk, épp a vasárnap megünneplését, a vasárnapi családi-társadalmi életet tennénk lehetetlenné. Ha nem tennénk, akkor a lakáson és az utcákon, parkokon kívül nem lenne hely, ahol a család, a baráti társaság ezt a napot együtt eltöltheti: nem lenne vendéglő, sportrendezvény, kirándulóhely (ahova kisvasúttal eljuthatunk, ahol nyitva tartó  büfét találnánk), állatkert, mozi, cirkusz, színház, lovas tanya, uszoda. Ahhoz, hogy mi a vasárnapot a család, barátaink körében eltölthessük, ezeket valakiknek működtetniük kell. A mi ünnepünket az ő munkájuk teszi lehetővé – amiért hálával, és magasabb bérrel tartozunk nekik.

A válaszunk tehát nem állhat meg ott, hogy az Úr napját az ünnepnek, a közösségi, nem-materiális létünknek kell szentelni. Azt kell megmutatni, hogy a vásárlás ellentétes az ünneppel – ahogyan az étterem-, sportrendezvény-, állatkert-, mozi-, cirkusz-, színház-látogatás, a lovaglás, az úszás, a sport nem. Amellett kell érvelni, hogy az ünnep az ahhoz »nem méltó« tevékenységek megtiltását követeli. Azt kell bemutatni, hogy a kereskedelem nem méltó az ünnephez.”

Összesen 188 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Quet
2015. május 27. 18:49
Nevezzük át a vasárnapot!
Válasz erre
4
2
Fahrenheit 451
2015. május 01. 11:48
"az ünnep az ahhoz „nem méltó” tevékenységek megtiltását követeli." de csak a vallásosokkal szemben és ennek betartatása az egyház feladata, nem a kormányé, hogy mindenkit sújtson vele.
Válasz erre
22
10
Fahrenheit 451
2015. május 01. 11:48
A kereszténység térítő vallás - szemben a judaizmussal, ami nem az -, de Magyarország esetében elválik az állam az egyháztól és a kormánynak nem feladata, hogy vallást, hittérítést támogasson, hanem az állampolgárok érdekeit kell képviselnie, akik ha adózott jövedelmükből vásárolni akarnak akkor, amikor más állampolgárok pedig eladnának nekik, amiből megélhetnek és adózhatnak, azt nem szabad akadályoznia, mintha ezzel bűncselekményt követnének el.
Válasz erre
12
5
Fahrenheit 451
2015. május 01. 11:48
lehetne mondani, hogy ami a KDNP-nek a kereskedelemhez. de itt az az aljasság, hogy a KDNP beáldozza a vallást, a keresztény egyházat annak a csalásnak a leplezésére, hogy ez az egész a CBA érdekében történik, ami korrumpálja a kormányt. mielőbb tovább lépnénk ezen, meg kell nézni, hogy kizárólag a CBA érdeke ez az egész szemétség és a kormányt a világon semmi más nem késztethetné erre az önpusztító baromságra, csakis anyagi érdek.
Válasz erre
17
7
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!