„1. Az, hogy egy napot az Úrnak szentelünk, az nem jelenti azt, hogy nem dolgozhatunk. A nem vasárnapra eső ünnepek esetén is kötelező például a miselátogatás. (Beszélni kéne egyszer arról is, ami szerintem nagyobb probléma: katolikus ünnepeket – Nagyboldogasszony, és szerencsére két éve, Vízkereszt kivételével – az Egyház elmozdította a helyükről, mert nem akarja megkövetelni a hívektől, hogy mondjuk, Áldozócsütörtökön templomba kelljen menniük. És ez igen komoly törést okoz a gondolkodásunkban: ha valami nem munkaszünet, akkor ezzel érvet kapunk arra, hogy ne teljesítsük kötelezettségeinket?)
Vagyis, a vasárnapi munka ellen nem érvelhetünk egyszerűen azzal, hogy annak ünnepnek kell lennie. Az ünneplés kötelezettsége nem attól függ, hogy azt az állam munkaszüneti napnak nyilvánítja-e. Sőt, a válasz pont fordított: nem kell a dolgozó embernek (vendéglátósnak, vasutasnak, vagy éppen bolti eladónak) felmentést adni az alól, hogy ezt a napot, a munkával együtt, az Úrnak szentelje, hogy misét látogasson!