Helyretették Magyar Péter tévedéseit a gyermekvédelmi ellátás kapcsán – a számok nem hazudnak!
Fülöp Attila szerint nem a Tisza Párt elnökének a fellépése nyomán javulnak az ágazatban a körülmények, Magyar a konfliktust hozta ebbe a történetbe.
A sajtóvárakozásoknak megfelelően egyik fél esetében sem állapította meg a népírtásért való felelősséget az ENSZ hágai Nemzetközi Bírósága a Horvátország és Szerbia között zajló népirtási perben. A testület szerint – bár történtek háborús bűncselekmények – nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a másik etnikum kiirtása bármelyik állam célja lett volna.
Sem Szerbia, sem Horvátország nem követett el népirtást a délszláv háborúk során a múlt század kilencvenes éveinek első felében – állapította meg kedden kihirdetett ítéletében az ENSZ Nemzetközi Bírósága (ICJ) Hágában.
A bíróság szlovák elnöke, Peter Tomka által ismertetett ítélet szerint a szerb erők követtek el ugyan bűnöket, de Zágrábnak nem sikerült bizonyítania, hogy a szerbek szándéka az lett volna, hogy részben vagy teljesen megsemmisítsék a horvát lakosságot a megszállt területeken.
Hasonlóan ítélte meg a bíróság a szerbek által felhozott vádakat, s úgy döntött, hogy a horvátok célja sem a szerb lakosság elpusztítása volt, így a népirtás vádja Zágrábbal szemben sem áll meg.
Az ítéletről készült sajtóközlemény tanúsága szerint a horvát keresetet 15:2 arányban, a szerb ellenkeresetet pedig egyhangúlag utasították el a testület bírái. Horvátország azt állította, hogy a területének mintegy harmadát 1991 és 1995 között megszállva tartó szerbek az érintett területeken népirtást követtek el a horvátok ellen, míg Szerbia azért élt ellenkeresettel, mert Belgrád szerint a horvátok ugyancsak genocídiumot követtek el, amikor 1995-ben, a Vihar hadműveletben visszafoglalták az ország megszállt területeit a szerbektől.
A közleményben a bíróság hangsúlyozza, hogy a bizonyítás terhe egy állammal szemben is arra hárul, amely a vádakat megfogalmazza, és egy állammal szemben megfogalmazott kivételesen súlyos vádakat teljes mértékben meggyőző bizonyítékokkal kell alátámasztani.
A közlemény szerint a döntés szempontjából a bíróság számára kiemelten fontos a népirtás jogi meghatározása, amely nem pusztán egy embercsoport egészének vagy részének meggyilkolását, elpusztítását jelenti. Ahhoz, hogy ezt a bíróság népirtásnak minősíthesse, megdönthetetlenül bizonyítani kell, hogy a megvádolt célja, szándéka kifejezetten az adott nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösség megsemmisítése. Ha ez bizonyított, akkor egyébként az is népirtás, ha olyan életkörülmények közé kényszerítik őket, amelyek a csoport fizikai megsemmisülését okozzák, olyan intézkedések születnek, amelyek megakadályozzák a szüléseket a csoportban, vagy a népcsoport gyermekeit erővel elszakítják a közösségtől.
A bíróság megállapítása szerint ahhoz nem fér kétség, hogy mind a horvát területek szerb megszállása, mint a Vihar hadművelet idején történtek olyan bűncselekmények, gyilkosságok, amelyek alapján azokat népirtásnak lehetne nevezni, ám sem Szerbia, sem Horvátország esetében nem látta bizonyítottnak a népirtásra vonatkozó szándékot.
A horvátok ellen elkövetett bűncselekmények célja a bíróság szerint úgy tűnik, nem fizikai megsemmisítésük volt, hanem erőszakos elűzésük, az, hogy az ott élő horvátok minél nagyobb arányban hagyják el a megszállt területeket.
A szerbek által benyújtott ellenkeresetről a bíróság azt mondta ki, hogy a Franjo Tudjman akkori horvát elnök vezette brioni találkozón elhangzottak átirata – melyet legfőbb bizonyítékként csatolt Szerbia – nem bizonyítja kellő mértékben a népirtásra vonatkozó szándékot, és bár a Vihar hadművelet idején valóban történtek a népirtás definíciójának megfelelő gyilkosságok, azok mértéke nem bizonyítja a szándékot.
Az 1995-ös hadművelet során a horvát csapatok visszafoglalták a szerbek által megszállt nyugat-horvátországi területeket, de közben kétezer szerb civilt megöltek, elűzték a szerb lakosokat, és több szerb falut felgyújtottak.
Várady Tibor Budapesten élő nemzetközi jogász, akadémikus – aki korábban a szerb fél jogi képviselője volt az ügyben – egy éve azt mondta: kétségtelen, hogy az 1991 és 1995 közötti délszláv háborúban súlyos bűnöket követtek el, Horvátország területén történt népirtásról hivatalosan azonban eddig egyetlen nemzetközi szerv sem beszélt. Ezeket az ügyeket tárgyalta már a hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) is – amelyet a volt Jugoszlávia területén 1991 óta elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményekért felelős személyek megbüntetésére hoztak létre –, de senkit sem ítéltek el, még csak nem is vádoltak meg Horvátország területén elkövetett népirtással – hangsúlyozta.