Kevés olyan irigyelt ország van a világon, amelynek saját valutáját kell mesterségesen gyengítenie, mert anélkül „bivalyerőssé” válna. Ám egy kicsi, nyitott gazdaságban az erős pénznek is vannak negatív mellékhatásai.
„Miért erősödött a svájci frank ilyen brutálisan? A rövid válasz: azért, mert bizonytalan időkben sokan a készpénzvagyont frankban igyekeznek tartani, éppen az alpesi valuta jelenben megítélhető kivételes, jövőbeli értékmegőrző tulajdonságai miatt. Amikor készpénzvagyonok sorsáról van szó, a Helvéciában nyomott színes papírt hirtelen jobban szereti Európa többi állama is, mint a sajátját. Feltehetően köztudott, hogy nem a bankjegyen látható grafikai munkák esztétikai ereje adja az egyes nemzeti valuták vásárlóerejét.
Nem a grafikusok és a nyomdák versenyeznek, hanem a pénz mögött álló gazdaságok, az azok által képviselt áru- és vagyontermelő képességek. Amikor más valutából érkező pénztulajdonosok vadul veszik a svájci frankot, akkor ezt azért teszik, mert annak értékmegőrző képességében jobban bíznak, mint azon devizáéban, amelyet épp eladnak. Esetünkben leginkább az euróéban. A mai, nullához közeli vagy negatív kamatkörnyezetben a készpénztartás preferenciái megváltoznak: a tipikus intézményi nagybefektető a jelentős mértékű – rövid távú – vagyonvesztést elkerülendő még fizetni is hajlandó (l. negatív kamat) a banknak, hogy szabad pénzét az erős svájci valutában őrizze. (…)
Végső következtetésünk tehát, hogy joggal csak a svájci jegybank lépésének hirtelenségét, gátszakadásszerűségét lehet kifogásolni. Fokozatos vagy valamilyen »zsilipező« technikával – talán – meg lehetett volna előzni a válságidőkre emlékeztető, két számjegyű napi veszteséget. Ez azonban nem változtat azon, hogy a pénz és az árfolyam ezúttal is csak közvetített a szorgalmak/teljesítmények és a jövőt illető kilátások között. A kialakult drámáért csak az SNB-t hibáztatni olyan lenne, mintha a megáradt folyó útjában álló gátat hibáztatnánk az esőzésért, és a környék teljes elárasztását vállalnánk a vízelvezetés, a gátszakítás helyett.”
„A német feldolgozóipar zsugorodik, eközben a hozzá kapcsolódó magyar bővül – ez élesen mutatja, hogy a magyar konnektivitási stratégia működik” – mondja lapunknak az ír közgazdász, a Magyar Külügyi Intézet vendégkutatója. Kifizetődő közvetítő államnak lenni a Kelet és a Nyugat között? Milyen mozgástere lesz Magyarországnak a multipoláris világrendben? Interjúnk.
Megbecsülésre méltó, világszerte irigyelt regionális integráció részei lettünk, de van még mit elfoglalni. Brüsszelt, vagy legalább a méltó helyünket benne. Kohán Mátyás írása.
Nem lettünk még szegényebbek náluk, bármit is ír vagy sugall a balos sajtó. Nézzük, mi maradt ki az elemzésükből!
Suppan Gergely, a Nemzetgazdasági Minisztérium vezető közgazdásza kijelentette, „gyorsulhat a gazdasági növekedés”.
Márciusban ismét növekedett a vendégéjszakák száma Magyarország minden régiójában. A turizmust jellemzően az Európából érkező vendégek hajtották, de érdemben nőtt a belföldi vendégéjszakák száma is. Ezek a tendenciák hozzájárulnak a magyar gazdaság növekedéséhez.
Matolcsy György után a kamarai elnöknél járt a gazdasági miniszter, aki szerint változhat a vállalkozások besorolása.
A gyerek azóta itthon franciául énekli az Internacionálét, úgyhogy legközelebb a Mi Hazánkhoz megyünk.
