Miért a frank?

„Miért erősödött a svájci frank ilyen brutálisan? A rövid válasz: azért, mert bizonytalan időkben sokan a készpénzvagyont frankban igyekeznek tartani, éppen az alpesi valuta jelenben megítélhető kivételes, jövőbeli értékmegőrző tulajdonságai miatt. Amikor készpénzvagyonok sorsáról van szó, a Helvéciában nyomott színes papírt hirtelen jobban szereti Európa többi állama is, mint a sajátját. Feltehetően köztudott, hogy nem a bankjegyen látható grafikai munkák esztétikai ereje adja az egyes nemzeti valuták vásárlóerejét.

Nem a grafikusok és a nyomdák versenyeznek, hanem a pénz mögött álló gazdaságok, az azok által képviselt áru- és vagyontermelő képességek. Amikor más valutából érkező pénztulajdonosok vadul veszik a svájci frankot, akkor ezt azért teszik, mert annak értékmegőrző képességében jobban bíznak, mint azon devizáéban, amelyet épp eladnak. Esetünkben leginkább az euróéban. A mai, nullához közeli vagy negatív kamatkörnyezetben a készpénztartás preferenciái megváltoznak: a tipikus intézményi nagybefektető a jelentős mértékű – rövid távú – vagyonvesztést elkerülendő még fizetni is hajlandó (l. negatív kamat) a banknak, hogy szabad pénzét az erős svájci valutában őrizze. (…)

Végső következtetésünk tehát, hogy joggal csak a svájci jegybank lépésének hirtelenségét, gátszakadásszerűségét lehet kifogásolni. Fokozatos vagy valamilyen »zsilipező« technikával – talán – meg lehetett volna előzni a válságidőkre emlékeztető, két számjegyű napi veszteséget. Ez azonban nem változtat azon, hogy a pénz és az árfolyam ezúttal is csak közvetített a szorgalmak/teljesítmények és a jövőt illető kilátások között. A kialakult drámáért csak az SNB-t hibáztatni olyan lenne, mintha a megáradt folyó útjában álló gátat hibáztatnánk az esőzésért, és a környék teljes elárasztását vállalnánk a vízelvezetés, a gátszakítás helyett.”