Tisztelt Püspök Úr!
Eddig is értetlenül álltam azelőtt, hogy a törvényi tilalom, az összes felajánlott
segítség és szakértői javaslat, valamint a szakma rosszallása ellenére is miért tart ki
amellett, hogy Nyíregyházán a Huszár-telepi roma gyerekeket csak a saját
közegükben lehet bármire is megtanítani, és nem szabad kiszakítani a gettóból.
Bíztam benne, hogy legalább a jogerős bírósági döntés megérteti önnel, hogy téved.
Nekem címzett nyílt levele azonban sajnos nem hagy kétséget: még most sem akarja
elfogadni, hogy mi ezeknek a gyerekeknek az érdeke és önnek, iskolafenntartóként mi
(lenne) a kötelessége. Úgy tűnik, hogy sajnos az elveszített per után sem az ítéletben
foglaltaknak elfogadására, betartására törekszik, hanem elszántan hadakozik tovább a
szegregáció tilalma ellen.
Az utolsó tárgyalást követően kollégámtól elkérte Ferenc pápa témába vágó
nyilatkozatát. Őszintén érdekel, hogy legalább a pápai üzenet miért nem talált értő
fülekre önnél. Számomra egyértelműek a Szentatya mondatai: „Integráció nélkül a
cigányok a rabszolgaság új formáinak áldozataivá válnak”.
Miért olyan nehéz elfogadnia, hogy a mi küldetésünk az, hogy ettől igyekezzünk
megóvni a roma gyerekeket? Ahol lehet ott szép szóval, ahol nem ott a törvény
erejével. Miért kellett vajon Nyíregyházán, az önök által fenntartott iskola esetében a
legvégsőkig elmennünk? Mondhatnám, hogy én szóltam… hiszen a perindítás előtt
pontosan vázoltuk önnek, hogy csekély esélyük van megnyerni a pert: időt, energiát,
pénzt és felesleges feszültséget spórolhattunk volna mind! Világossá igyekeztünk tenni
ön előtt, hogy költséges, ártalmas, és hiábavaló passzió a szeparáció eszközével
gyerekek sorsával kísérletezni. Az eredmény borítékolható: a társadalmi
beilleszkedésre képtelen, piacképtelen tudás nélküli roma munkanélküli fiatalok, akik
viszont tökéletesen alkalmasak lesznek a bűnbak szerepére. Ők lesznek majd az újabb
adófizetésre képtelen generáció, akiket minden bajért okolni lehet… Így örökítve
tovább a nyomort és a kirekesztettséget, mélyítve a társadalmi rétegek közti
szakadékot és az előítéleteket.
Talán belátja, hogy minden lehetőséget megragadtunk a párbeszédre, hogy peren
kívül jussunk megegyezésre, annak ellenére, hogy többször is visszautasított
bennünket. Személyesen egyeztettünk, felfüggesztettük a pert egyezségkötés céljából,
és privát levelezéseket folytattunk. Ma sem értem, hogy hogy alakult az először még a
tényekre és a megoldási lehetőségekre koncentráló, tiszteletteljes, szinte baráti
hangnemben folytatott párbeszéd az ön oldaláról később, ahogy a per kimenetele
kezdett körvonalazódni, egyre sértődöttebb, csúsztatásokkal és mellébeszélésekkel
tarkított levelezéssé. (És azt sem értem, hogy miért lettem én is szépen lassan „Tisztelt Igazgató asszonyból” szimplán csak Erzsike).
Püspök Úr!
Nehezen értem meg, hogy mostani levelét is miért tűzdelte tele olyan megállapításokkal, amelyekre egyrészt többször is reagáltunk már, másrészt a bíróság döntése alapján is csúsztatások. Hosszú ezeknek a sora, ezért csak néhányat említek közülük:
Leveleiben a cigány gyerekek elkülönített oktatásának eredményességéről írt püspök
úr: „a célunk közös: a magyar társadalomban a cigány származású,… érett személyiségek fölnevelése, életüknek az emberi méltóságra fölemelése" (2011. 06. 26.). Eközben a tárgyalóteremben azt állította, hogy a telepen nem csak cigányok laknak, a roma pasztoráció nem csak romákat céloz és egyékbént sem tudhatják, ki a roma...
Ön szerint a felekezeti oktatást a roma szülők kezdeményezték volna. Amit aláírattak
velük, az viszont nem kérelmező hanem „beleegyező nyilatkozat" volt, amit valaki az
orruk alá tolt.
Valamiért azt sem veri nagydobra Püspök Úr, hogy 2013. 02. 12-én az hangzott el a tárgyalóteremben az elkülönítés indokaként, hogy a „gyerekek tetvesek, rühesek”. És az sem szerepelt nyílt levelében, hogy állításuk szerint, ha a gyerekek bekerülnének a gyönyörű, modern, belvárosi iskolába, ami első évben a székhelyiskolája volt a telepinek, akkor „legfeljebb a tetőtérbe, mert meggyőződésük, hogy ártanának vele” (Sivadó Csaba az egyház oktatási referensének vallomása). Sőt, még bántanák is őket ott, hiszen a „görögkatolikusok sem szentebbek" állította ön.
Vagy ott van a gyönyörű fotóalbum, amit becsatoltak a peranyaghoz, azt demonstrálva, hogy milyen sokszínű programot kínálnak a telepi cigány gyerekeknek. Arra azonban nem kaptunk választ, hogy a vadasparkbéli látogatás, vagy a Máriapócsi Cigánybúcsú mennyiben szolgálja az integrációt.
Azt pedig már végképp nem tudom milyen érvelésnek nevezzem, hogy állításuk szerint, a lakótelepről bármely családnak meg lenne a lehetősége más iskolákba járatni a gyermekeit. Csak azt nem teszik hozzá, hogy közben elvették az iskolabuszt, nehogy a legnyomorultabb réteghez tartozó családok tényleg el tudjanak járni a telepről. (A Roma Oktatási Alap azonnal felajánlotta, hogy átvállalja az önkormányzattól az iskolabusz költségeit. Az ajánlatra mai napig nem érkezett válasz…) Azt, hogy ez miért nem valódi szabad választás, azt Püspök Úrnak pontosan tudnia kéne, hiszen olvashatta az első fokú ítélet indokolásában. Nem képmutatás ez? A bíróságot az ilyen jellegű magyarázkodás nem hatotta meg. És nyilvános megszólalásaiban, vagy épp nekem címzett nyílt levelében valamiért Püspök úr sem hangoztatja már. Vajon miért?
Az is zavarba ejtő, hogy vajon Püspök úr kommunikációjában hogy keveredhetnek
össze a velem kapcsolatos tények valótlanságokkal.
Azt valóban mondtam az iskolalátogatás alkalmával, hogy valószínűleg a régi, 2007-
ben bezáratott iskolánál jobb szolgáltatást nyújt az új telepi iskola, de hogy
„különösen jó minőségű oktatási munkát végez”, azt aligha mondhattam egy fél énekóra és egy fél írás óra után. Már csak azért sem, mert a telepi cigányiskolát nem a régi önkormányzati elődjével kell összemérni, hanem a – szintén önök által fenntartott – belvárosi szuperintézménnyel, ahol klasszisokkal magasabb színvonalú az oktatás, a
tárgyi feltételek, a tanórán kívüli szolgáltatások, az úszómedencétől a nagy tornacsarnokig. De annak hogy „meggyőződhettem volna arról, hogy nem szegregál, nem különít el hátrányosan senkit” - okirattal tudom bizonyítani az ellenkezőjét. „Ismételten elismerésüket fejezték ki az egyház áldozatos munkája iránt, de az iskolát akkor is szegregáltnak tartják, ha az a legjobb akarattal, szeretettel és szakértelemmel veszi körül a gyerekeket, hiszen a többségi társaiktól elkülönülten, a telepi körülmények között neveli a roma tanulókat”(2013. 07. 01. Egyezségi tárgyalás emlékeztető).
Érdekelne az is, hogy vajon milyen megfontolásból beszél Püspök úr arról minden nyílt fórumon, hogy a CFCF politikai céllal és hátszéllel azon munkálkodik, hogy az
egyház áldásos tevékenységét ellehetetlenítse: „van egy csoport, akik talán némi
anyagi és politikai háttérrel rendelkeznek, akik azt próbálják bizonyítani, nem csak a
sajtón keresztül, hanem még a törvényhozáson keresztül is, hogy amit mi csinálunk, az
káros. Sőt tudomásomra jutott közvetve-közvetlenül, hogy kifejezetten céljuk ezeknek
az embereknek, hogy mi zárjuk be....”
Szintén csak kérdezem, hogy ki és milyen hátszélről beszélhet akkor, ha egy egyszer
már szegregáció miatt bezáratott iskola újranyitását egy város vezetése, sőt egy
miniszter személyesen is támogatja, elmenve egészen a releváns törvények megváltoztatásának szándékáig? És kinek mi is a politikai érdeke?
Püspök Úr!
A CFCF jogvédő alapítvány. Az az érdekünk, célunk, amit már annyiszor elmondtunk: „hiszünk az elfogadó, egyéni gyerekekre koncentráló integrált nevelésben, és abban, hogy ennek az integrációnak mihamarabb be kell következnie egy gyerek életében, ahhoz hogy minél kevesebb hátrányt szenvedjen, és minél könnyebb legyen a beilleszkedés az egyébként változatos világba” (2012.03.13-án írt levelem).
Ennek megvalósulásához pedig a jogérvényesítés eszközét választottuk. Ha kell, a
bírósághoz fordulunk, mert ott a tények beszélnek. Ott bizonyíthatjuk az igazunkat,
hogy a gyerekek nem csak Isten előtt, de a törvény előtt is egyenlőek. A Huszár-telepi
iskola ügyében a bíróság ezt jogerősen ki is mondta. Szépen kérem, próbálja ezt végre
megérteni és elfogadni.
És ismét, sokadszorra csak arra tudom még kérni önt, hogy hagyjon fel a gyerekeken
való kísérletezéssel, mert sokszorosan bebizonyosodott az amerikai példákban éppen
úgy, mint a magyar szocializmus felzárkóztató osztályaiban: ez nem vezet eredményre.
Tisztelettel egy továbbra is törvénytisztelő, görögkatolikus hívő,
Mohácsi Erzsébet
Ui: Lenne egy ráadás javaslatom is: végeláthatatlan nyílt levelek váltása helyett tegyük nyilvánossá az eddigi levelezéseinket, jegyzőkönyveket, emlékeztetőket - azokban
minden benne van. Én saját honlapunkon nyitottam egy oldalt, ahol az eddig általam
írt levelek elolvashatóak. Ha felhatalmaz, akkor kiteszem az Ön leveleit is.
