Megint interjút adott Ferenc pápa, ezúttal a legnagyobb argentin napilapnak, a La Naciónnak. Az egyházfő a klerikalizmusban látja azt a problémát, ami miatt – a riporter megfogalmazásával élve – a „Ferenc-hatás” ellenére sem fordítja meg az egyháztól való elfordulás tendenciáját. A klerikalizmus miatt ugyanis az emberek nem érzik elég közel magukat az egyházhoz, és megakadályozza, hogy felnőjenek a hívek.
Ferenc pápa leszögezte: nem szereti a „stratégia” szót, mert az nagyon NGO-san hangzik, s inkább „az Úr hívásáról” szeret beszélni, valamint újfent kifejezi a „prozelitizmus” iránti ellenszenvét.
A szentatya leszögezi: szerinte azért érzik egyesek úgy, hogy nem világos az irányvonala, mert csak a médiából tájékozódnak, nem olvasták Evangelii Gaudium című apostoli buzdítását és szentbeszédeit. Ferenc pápa szerint a szinóduson mutatkozó megosztottság nem az ő személye körül bontakozott ki, minthogy záróbeszédét hatalmas lelkesedéssel fogadták és ő mindenkit meghallgatott.
Az, hogy van ellenállás az irányvonalával szemben, szerinte azért nem probléma, mert „egészséges”, hogy napvilágra került az ellenállás, és nem maradnak kimondatlanul az különvélemények. Ferenc pápa számára „az ellenállás más nézőpontot jelent, nem valami piszkos” dolgot. Szerinte az lenne abnormális, ha nem lennének ellenvélemények egyes döntéseivel kapcsolatban.
A Kúria reformjával kapcsolatban a pápa kifejtette: még „nagy utat kell megtenni”, ami eddig történt, azzal kapcsolatban minden publikus. Ferenc úgy látja: az IOR, a vatikáni bank „gyönyörűen működik”, ott „jó munkát” végeztek, ahogy a gazdasági ügyek is rendbe jöttek. Ami most foglalkoztatja, az a „spirituális reform”. A kúriai reform nem ér véget 2015-re, most több pápai tanács összevonásán dolgoznak épp, ez lenne a Világiak, a Család, az Igazságosság és a Béke Pápai Tanácsa. S lehet, hogy lesznek olyan vatikáni dikasztériumok, amelyeket akár egy világi hívő vagy akár egy házaspár vezethet.
Raymond Leo Burke, a pápával szemben nyílt kritikát megfogalmazó bíboros, az Apostoli Szignatúra volt vezetője eltávolításával kapcsolatban Ferenc kifejtette: a Máltai Lovagrend élére egy „okos amerikaira” volt szükség, és már jóval a szinódus kezdete előtt is „javasolta” a lovagrend patrónusának pozícióját Burke-nek, hozzátéve: csak a szinódus után nevezi oda ki, hogy részt vehessen a szinóduson. Ferenc pápa szerint Burke megköszönte és elfogadta a pápai döntést, „azt gondoltam, még tetszik is neki”. Egyszóval nem igaz, hogy Ferenc pápa a szinódusi szereplése miatt távolította volna el Burke-öt vatikáni állásából.
A szinódussal kapcsolatban az egyházfő kifejti: az nem egy parlamenti gyűlés volt, az pedig egy leegyszerűsített nézet, hogy kétféle egyházkép bontakozott volna ott ki. Ferenc szerint testvéri volt a szinódus hangulata, amin a családért való aggódás volt a középpontban. A fiatalok nem házasodnak, és ha igen, akkor sem kapnak megfelelő támogatást, s nem tudják, mit jelent az életrevaló elköteleződés.
A melegházasságot „senki meg sem említette a szinóduson, ez át sem futott az agyunkon. Amiről beszéltünk, az az, hogy egy család, aminek van homoszexuális gyermeke, akár fiú, akár lány, miként tudja nevelni” őt, és miként lehet segíteni a családot, hogy ezt a szokatlan helyzetet kezelni tudja. Szóval a homoszexualitással kapcsolatban a melegek és a családjuk kapcsolata volt téma, és erre utalt a szinódus félideji jelentése, amikor a homoszexuálisok irányultságának esetleges értékéről beszélt. De ez csak egy „vázlat” volt – szögezte le a pápa.
Ferenc meggyőződése, hogy akik az egyház tanításának megváltozásáról értekeznek, azok csak az újságokból tájékozódnak, és nem olvasták a szinódus dokumentumait.
Az elváltak és újraházasodottak esetében az egyházba való „integrációjukra” van szükség, mivel ugyan nincsenek kiközösítve, de szentségekhez nem járulhatnak és fontosabb tisztségeket, feladatokat sem vállalhatnak, tehát „gyakorlatilag ki vannak közösítve”. Ugyanakkor „az áldozás önmagában nem megoldás”. „Miért ne lehetnének keresztapák és keresztanyák?” Ferenc pápa hozzátette: ha megfelelő házassági állapotban van, akkor egy korrupt politikus könnyedén lehet keresztszülő. „Milyen tanúságot tesznek ők a keresztgyermeküknek? A korrupció tanúságát? A dolgoknak meg kell változniuk, a mércénknek meg kell változnia.”
Walter Kasper bíborossal kapcsolatban, aki az újraházasodottak áldozáshoz engedélyezésének fő képviselője, Ferenc pápa megjegyzi: „Kasper hipotézise nem a sajátja”. Kasper szerinte csak „az első lépést tette meg”, amikor egy hipotézist keresett egy problémához, ami egyesekből „pánikot váltott ki. Áldozás, soha. Csak lelki áldozás.” Ferenc pápa felteszi a kérdést: „nincs szükségünk Isten kegyelmére a lelki áldozáshoz?” A lelki áldozással kapcsolatban azonban nem volt egyetértés a szinóduson.
Ferenc pápa megjegyzi: amikor pápává választotta, azt mondta magának: „Jorge, ne változz, mert a te korodban nevetséges volna megváltozni.”