Raymond Leo Burke, a pápával szemben nyílt kritikát megfogalmazó bíboros, az Apostoli Szignatúra volt vezetője eltávolításával kapcsolatban Ferenc kifejtette: a Máltai Lovagrend élére egy „okos amerikaira” volt szükség, és már jóval a szinódus kezdete előtt is „javasolta” a lovagrend patrónusának pozícióját Burke-nek, hozzátéve: csak a szinódus után nevezi oda ki, hogy részt vehessen a szinóduson. Ferenc pápa szerint Burke megköszönte és elfogadta a pápai döntést, „azt gondoltam, még tetszik is neki”. Egyszóval nem igaz, hogy Ferenc pápa a szinódusi szereplése miatt távolította volna el Burke-öt vatikáni állásából.
A szinódussal kapcsolatban az egyházfő kifejti: az nem egy parlamenti gyűlés volt, az pedig egy leegyszerűsített nézet, hogy kétféle egyházkép bontakozott volna ott ki. Ferenc szerint testvéri volt a szinódus hangulata, amin a családért való aggódás volt a középpontban. A fiatalok nem házasodnak, és ha igen, akkor sem kapnak megfelelő támogatást, s nem tudják, mit jelent az életrevaló elköteleződés.
A melegházasságot „senki meg sem említette a szinóduson, ez át sem futott az agyunkon. Amiről beszéltünk, az az, hogy egy család, aminek van homoszexuális gyermeke, akár fiú, akár lány, miként tudja nevelni” őt, és miként lehet segíteni a családot, hogy ezt a szokatlan helyzetet kezelni tudja. Szóval a homoszexualitással kapcsolatban a melegek és a családjuk kapcsolata volt téma, és erre utalt a szinódus félideji jelentése, amikor a homoszexuálisok irányultságának esetleges értékéről beszélt. De ez csak egy „vázlat” volt – szögezte le a pápa.